Utazás allergiásan – veszélyes, vagy lehetetlen küldetés?

Daily Mail illusztrációja az allergiás sokkot kapott kislányról és az apukájáról (Az eset Tenerife-ből vissza a repülőúton történt, a fénykép még a problémamentes odaúton készült.)

Kiverte nálam a biztosítékot, amikor olvastam a Telegraph és a Daily Mail cikkét a kislányról, Fae Plattenről, aki a repülőn kapott allergiás sokkot azért, mert egy külföldi, angolul nem igazán jól beszélő utas – hiába figyelmeztették – kinyitott egy csomag diákcsemegét 4 sorral a hátuk mögött.

(De hát mi is megtettük azt a furcsa lépést, hogy Magyarországon belül el mertünk utazni úgy, hogy a kislányom ételallergiás…)

Persze, először én is – mint mindenki – arra gondoltam, hogy micsoda szívtelen az az utas, aki – hiába figyelmeztetik – mégis kinyit egy vegyes dióféléket tartalmazó zacskót. Azonnal az ételallergiás, ártatlan kislányt vettem gondolatban védelmembe. Micsoda ritka, erős allergia, aki a levegőben terjedő finom földimogyoró, diófélék porától is sokkot kap – először viszket az arca, majd fáj, bedagad, később elájul, majd leáll a légzése. Szerencsére segített rajta az epi-penje, a folyékony adrenalin hormont tartalmazó injekciója, és magához tért. Mára már jól van.

Majdnem mindenben van földimogyoró, és vannak diófélék, és tej, tojás is. Legalábbis szinte  minden csomagra rá van írva védekezésként, hogy “nyomokban földimogyorót, dióféléket, tejet, tojást is tartalmazhat”. Mindezekre allergiás a kislányom is. Nem lehet egy csokit, vagy akár egy csomag nyalókát venni e nélkül a figyelmeztetés nélkül. Nehéz így élni, mindenki mossa kezeit, ha valami baj mégis történne, a csomagoló céget nem lehet felelősségre vonni. Bármit enni csak saját felelősségre lehet. Rendkívül bosszantó, hogy a személyzet az éttermekben, pékségekben, bárhol – nem érti, mi az az ételallergia, miért nem számít tejmentesnek a sajtos stangli – tej nincs benne, csak sajt, miért nem diétás a laktózmentes tej tejfehérje allergia esetén… Általában a mi kéréseinket is komolytalannak tartják az ételekkel kapcsolatban, egy kis tojás mit árthat alapon, (pl. csak egy tojás egy kilónyi lisztben, ugyan, semmiség). A cikkben szereplő kislány a dologban védtelen, és folyton veszélyben van az élete.

A Telegraph fotója Fae Plattenről és édesanyjáról

De vajon a szülők megfelelően viselkedtek?  Hogy mertek repülőre ülni a kislánnyal? Hogy mertek egyáltalán külföldre utazni vele? Nem kellene egy ennyire allergiás gyereket jobban félteni? Ha csak a levegőbe földimogyoró/dióféle pora kerül, máris sokkot kap, és ezt már korábban is tudták, hogy mernek így akár az utcára is kimenni? Miért nem viselt maszkot az utazás során? Éttermekben hogy oldják meg az ellátását?

Fae és édesanyja Tenerife-ben

Hogy mertek külföldre utazni, ahol a nyelvet sem ismerik, és nem tudják, hogy hol van egy jó sürgősségi osztály a közelben, baj esetére! Kockázatos.

Mindig vannak emberek, akik figyelmen kívül hagyják a másikat. Amúgy ki gondolná, hogy problémát okoz, ha kibontunk egy mogyorós zacsit? Nem lehet minden allergiához alkalmazkodni. A darázs sem kérdezi meg, hogy megcsípheti-e a darázscsípésre allergiás embert.  Én sem kérdezném végig a mellettem vagy akár a strandon a körülöttem ülőket, hogy problémát okoz-e, ha eszek valamit. Vagy ha tojásevés után adunk egy puszikát a babának, ki gondolná, hogy bedagadhat tőle az arca? Nem viselné el a lelkiismeretem, ha miattam halna meg egy gyerek, aki ennyire súlyosan allergiás. A szülőknek gyakorlatilag bura alatt kellene tartania a gyerekeket. Vagy beszerezni egy allergia-detektor kutyát. Amikor először olvastam, hogy létezik ilyen betanított állat, nevetségesnek találtam, hiszen az ilyen mérvű aggódás túlzó, megengedhetetlen, rosszat tesz a kis beteg lelki világának. Hogy illeszkedik be a társadalomba egy gyerek, ha addig nem mertek kimenni játszótérre a szülők a picúrral, amíg nem szerezték be a fellélegzést biztosító, allergiát okozó ételek jelenlétét kiszimatoló, majd jelző ebet? Magyarországon nincs ilyen kiképzett kutya. És talán nincsenek is ennyire erősen allergiás gyerekek sem. Remélem. De ha érintett lennék, mindent megtennék, hogy megvédjem a csemetém. Külföldön megesik, hogy nem mehetnek közösségbe, iskolába, óvodába az ennyire allergiás gyerekek. Az én lánykám is allergiásabb mint az átlag, és már párszor előfordult diétatévesztés, nagyon kellemetlen betegség-tünetekkel. Szerencsére sokkot soha nem kapott. Ha ennyire veszélyeztetett lenne, mint Fae, a fenti cikk főszereplője, vagy becsavarodnék, vagy kockáztatnék én is. Mit lehetne egyébként tenni?

Próbálunk ép ésszel túljutni a gyerekkoron, és reménykedünk, hogy javulni fog a helyzet. Létezhet az, hogy egy allergia eltűnik, enyhül. Bizonyos esetekben persze csodával határos, de akkor is, mindenki hallott már gyógyulásokról. Hiába van minden zacskón a figyelmeztetés, mi mégis eszünk csomagolt mazsolát, meg keserű csokit, lisztet… És reménykedünk, hogy épp abban a zacskóban tényleg nincs nyomokban mogyoró, dió, tej, tojás, mókus, gyík, teve, stb.

Szerencsére az ennyire súlyos allergiás rohamok ritkák. Ebből kifolyólag kockáztatunk. Tehát voltunk a Balatonon. A nyelvet beszéljük, mobil van nálunk, életmentő gyógyszer van nálunk, mégis úgy gondolom, lenne még kívánnivaló. A nagyvárosokon kívül lassan érhet ritkán lakott, nehezen elérhető helyekre a mentő. Az is kérdés, hogy melyik kórházban fogadnának – nem tudnánk 5 perc alatt eljutni nagy kórházba, mivel Balaton partján nincs ilyen, és egy badacsonyi hegyi borozóból igencsak nehezen jutottunk volna el egy megfelelő orvosi és sürgősségi ellátó háttérrel rendelkező klinikára, ha valami baleset történik. De ugyanígy aggódhatnánk bármilyen más típusú baleset miatt is. Felesleges. De fontos, ha valaki tud egy betegségről, tartson mindig magánál életmentő gyógyszert.  Előfordult már, hogy súlyos darázscsípés allergiában szenvedő embert egy túra alatt csípett meg egy rovar, de nem tartott magánál autoinjektort (nem olcsó beszerezni). Mire levitték a hegyről a barátai, nagyon súlyos, életveszélyes állapotba került.

De ne történjen baleset. Balesetek amúgy itthon is megtörténhetnek, meg is történnek, az óvodában, a játszótéren, a pékségben, a nagyinál. Talán kikerülhetetlenek.

Balaton