Nem csoda, hogy ha egészségügyi gond adódik, először nem a magánrendelők és magánlaborok ajtajain zörgetünk. Viszont úgy érzem, egyre élesebb a kontraszt a magánrendelések és az állami betegellátás között.
Van néhány kivétel. Ahol a kórházi vezetők valamennyire is érdekeltek abban, hogy a betegeket bevonzzák, ott azért adnak arra, hogy a környezet ne emberhez méltatlan legyen. A korrekt egészségügyi intézmények az egész betegellátó területet emberhez méltóra alakítják, viszont sok intézmény csak kialakít “hotelszoba” kórtermeket, melyeket kizárólag relatíve magas napidíj fejében lehet használni. Na ott tisztaság van, nem rohad a fal, nem csöpög a csap, van melegvíz is, és külön WC és tusoló a kórteremhez. Pedig az egészségügyben ez lenne a minimális elvárás!
Alkalmazotti fizetésből megfizethetetlennek tűnnek a magánrendelések, és a magán-diagnosztika. De lehetséges, hogy csak ez marad?
Fotó: Freeimages
Engem sokkolt és elgondolkodtatott a ma olvasott Ápolónő blog bejegyzése…
Nos mi a gond az államival? Először is, egy állami rendelésen a szakorvoshoz nagyon nehéz bekerülni. Kevés a szakorvos, hiszen milyen profi szakember hajlandó ennyi pénzért sokkal többet gürizni, mint a magánban? Ráadásul több az adminisztráció, rosszabbul vannak szervezve a dolgok, nagyobb a felelősség, és a körülmények is embertelenek. Az állami rendelésen erősen korlátozzák, hogy milyen diagnosztikai eszközöket vehet igénybe az orvos egy-egy betegnél. Nem mindenhol vannak megfelelő eszközök: elavultak, rossz minőségűek. Néhány helyen kreatívan megoldják a hiányt, és inggombbal zárják le a varratot, vagy horgászbolti zsineggel varrják a sebet? Nem lehet normálisan ilyen eszközökkel dolgozni, nem lehet igényes munkát végezni. Ki az a mazochista egészségügyi dolgozó, aki élvezi a “szükség-kreativitást”? Hogy lehet egy ilyen eü. intézmény a tudomány fellegvára? Dr. House sírna…
Ki van adva a központi büdzsé miatt: A szakorvos lehetőleg ne rendeljen el speciális laborvizsgálatokat. Nincs rá pénze az egészségügyi intézménynek. De ha mégis az alapokon túl mutató vizsgálatot is rendelne el az orvos, akkor is két hónap, mire megérkeznek a laboreredmények! Bocs, nincs pénz, nincs kontrasztanyag… Addig a beteg (jobb esetben) bizonytalanságban lebeghet. Páciensként azt tapasztalod sokszor, hogy a fejed fölött beszél az orvos, nem figyel rád. El sem mondhatod részletesen, hogy mi a gondod. Haladjon a rendelés, 50-en várnak kint, és csak heti két rendelési délelőtt van. Egy emberre 5 perc jut. Mi marad egy átlagos állami rendelésen? Gyakran az, hogy felírnak egy-egy orvosságot, és ha nem válik be, akkor ki lehet próbálni egy másikat. Ez mehet a végtelenségig.
Ilyen szivacsokat használnak a betegágyakban. Még bőven jók… Ugye?
Részletes kivizsgálás, laboreredmények nélkül kizárólag a tünetekre lehet koncentrálni. (Ugyanazokat a tüneteket okozhatja több betegség is. Vaktában találgatnak.) Mit akarnánk többet? Ha kisebb baleset történt, eltört valamink, vagy csak a fogunkkal van gond, leggyakrabban pontatlan és vacak minőségű röntgenfelvételeket készítenek (nem mindig megfelelő szakértelemmel). A magas minőségű (és beszerzési költségekben akár százmilliós nagyságrendű) MRI-ket, Cone-beam CT-ket csak azoknál a betegeknél használják, akiknél nagyon meg tudják indokolni. Ezekre a vizsgálatokra hosszú várólista van. Nincs is minden városszéli kórháznak ilyen készüléke… Tehát marad a kvázi vaktában tapogatózás.
A sarlatánok kihasználják az állami betegellátásban csalódott betegek segítségkeresését. Csodás és gyors gyógyulást ígérnek a pénz fejében. Kedvesen és sikeresen kommunikálnak. Gyönyörű orvosi rendelő-szerű irodában fogadnak, ahol a “mű” diplomáik okosságukat hirdetve sorakoznak a falon. Csupa tudományosan el nem ismert hétvégi tanfolyam díszes plecsnijei. Nincsenek valós diagnosztikai eszközeik. Ha van is valami orvosinak látszó kütyüjük, arról csak azt kell bebizonyítani, hogy nem káros az egészségre. A diagnosztikai vagy gyógyhatásról nem kell bizonyítékot bemutatniuk. Amúgy a sarlatánok gyógyítási módszere működhet is, kutatások során rájöttek, hogy az esetek kicsi részében a placebóhatás miatt is gyógyultak már meg betegek! Lényeg a figyelmesség, a gyógyulásba vetett hit… Vannak betegségek, melyek gyógyulnak akkor, ha a lélek is gyógyul. A nagy államiban odafigyelést, lelki gondozást nem mindenütt kaphat az ember. (De majdnem mindenütt az állami kórházakban, ugye? – haha…) Ezek a szakembernek kikiáltott “gyógyítók” jobb esetben vitamint vagy táplálékkiegészítőt javasolnak, esetleg homeopátiát. De elenyésző számban javasolják, hogy bármilyen valós diagnosztikai eszközzel is megnézesd a bajod. (Részletes vérkép, ellenanyag-teszt, valós allergiavizsgálat, gasztroszkópia?… Maximum vaktában rávágják, hogy diétázz. Hogy mit hagyj ki? Mellékes.) Mindez nagyon veszélyes: Azt hiszed, hogy megfelelően diétázol, és gyógyulni fogsz. Közben pedig nem biztos, hogy ránézésre pont a neked megfelelő diétát találták ki. Ennyi erővel Mari néni a piacon is kitalálhat próbadiétákat a számodra. Késleltetik a valódi diagnózist. Rossz hír, hogy a magán szakorvosok egy része is beállt az “álgyógyítók rendszerébe”. A diplomájukat gyakran elfelejtve csak vitaminkészítményeket, táplálékkiegészítőket forgalmaznak, nem ritkán MLM rendszerben. (Ne csodálkozz, ha valamelyikük rá akar venni, hogy lépj be alá forgalmazónak. Az ilyen orvostól menekülj, mert nem érdekli mi a bajod.)
” A mágneskőtől eltűnik a vesekő” A mondvacsinált gyógyítók tevékenysége káros lehet! Fotó: Freeimages
És itt vannak természetesen a csillogó-villogó magánklinikák és rendelők. Jól fizető betegekre, gyakran kizárólag külföldi betegekre szakosodtak. Egy orvosi konzultációért is borsosan kell fizetni, viszont itt az orvos tényleg kommunikál a beteggel. Nem nézi levegőnek. Elküldi megfelelő magánlaborokba, ahol a két hónap várakozási idő helyett akár 4 napon belül megkaphatja a speciális vizsgálati eredményeket. Fizetni kell ugyan, de nem a rossz minőségű röntgenfelvételeket fogják rólad elkészíteni, hanem csillogó-villogó 3D-s “testfotókat”, CT-ket. Borsos áron, viszont pár napon belül. A marketingjük néha nem olyan ragyogó, mint a sarlatánoké, hiszen nem gyors vagy azonnali gyógyulást kínálnak pár csodabogyóval… Viszont ki kell tapasztalni a magánszakorvosoknál is, hogy hova érdemes menni. (Magán szakorvosok közül is nehéz kiválasztani az igazán hozzáértőt. Mert ugyebár aki megtehette a profin kiképzett orvosaink közül, ma már külföldön dolgozik. Kevesen maradtak itt a piros-fehér-zöldért.)
Egy átlagosnak mondható magánrendelő Fotó: Freeimages
Ha tetszett amit itt láttál, és érdekelnek az allergiával és egyebekkel kapcsolatos írásaim, kérlek csatlakozz a Facebook oldalamhoz is, itt: Allergia Blog
Ha van személyes történeted amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból, hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás sorstársaidon – várom a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com -ra!
Köszönettel: Lin
Szeretem az írásaidat. Nagyon jó ez a cikk is és sajnos igaz is… Csak egyetlen aprócska megjegyzés: a “köves” kép nemigazán ehhez a témához tartozik, mivel azon egy lávaköves masszázs van és annak teljesen más a célja, mint a vesekő gyógyítása…:)))
A mágneskőről – ami vesekövet gyógyít – nem tudok nyilatkozni, de a lávaköves masszázs célja, hogy még jobban segítse az izmokeellazulását, serkentse a vérkeringést és a stresszoldást. És ez nem sarlatánkodás, hanem egy wellness-szolgáltatás. 🙂
(Egyébként írtam neked priviben FB-n, majd nézd meg és válaszolj!:))