Pedig jó heccnek tűnt: sajtdobálásból tragédia

Cikkünk röviden összefoglalva:

• Nemrég körbejárta a sajtót egy hír, miszerint egy sajttal megdobott tejallergiás iskolásfiú anafilaxiás sokkot kapott és életét vesztette. Az olvasók egy része kamunak minősítette a hírt, nyilván a kellő információ hiányában
• Ilyen eset, hogy egy allergén csak bőrön keresztül érintkezik, mégis súlyos reakciót okoz, valóban szerfelett ritkán fordul elő. Emiatt a történteket nem volt egyszerű felgöngyölíteni, még jelenleg is tart a vizsgálat
• A szomorú esetből nagyon sokat tanulhatunk 
• Cikkünk alapjául főként az egyik legmegbízhatóbb forrás, az Allergic Living magazin írása szolgál 

Blogunk célja az olvasóink tájékoztatása, nem a lájkvadászat. Nem szerencsés, hogy egy ilyen szomorú esetet kell felidéznünk, de annyi kommentet olvastunk a közösségi oldalakon olyan felhasználóktól, akik minimális vagy nulla információval rendelkeztek a témáról, hogy most szükségesnek éreztük írni az esetről. Az olvasók nehezen hiszik el, hogy bőrön keresztül ennyire súlyos allergiás reakció jöhet létre.

A tragikus történet 2017 júniusában esett meg. Adott volt egy 13 éves brit iskolásfiú, aki eleve szeretett étellel (tipikusan banánhéjjal) dobálózni (forrás itt).  Volt továbbá egy barátja, aki nem tudta, hogy a sajt tejből készül. Az ő iskolatársuk volt az életvidám, okos Karanbir Cheema, aki súlyosan allergiás volt tejre, tojásra, gluténre, mogyorófélékre (forrás itt), valamint asztmával és ekcémával is küszködött. Otthon külön hűtőben tárolták a neki szánt ételt. Június lévén magas volt a kültéri pollenszennyezettség is. Utólag úgy tűnik, hogy a gyerekek valamennyire tisztában voltak vele, hogy Karan allergiás a tejre, de az a fiú, aki odaadta a sajtot a dobálózós fiúnak, azt gondolta, hogy „csak kiütéses vagy lázas lesz, vagy valami”, és nem gondolt súlyosabb következményekre. A dobálózós fiú pedig nem tudott (?) Karan allergiáiról. A tanáruk szerint ellenben nagyon is tudatában voltak Karan ételérzékenységének! (Forrás itt)   

Tehát az udvaron az egyik gyerek adott egy darab sajtot a másiknak, aki poénból megdobta vele Karant. A sajt a nyaka bal hátsó részét érte. Eztán felgyorsultak az események. Karan nyaka elkezdett viszketni, ezért erősen vakarta. Fulladni kezdett. A kiérkező orvos – elmondása szerint – nem tudott az allergiákról, ezért legelőször asztma elleni gyógyszert adott be. Eztán kapott a fiú életmentő adrenalininjekciót, konkrétan Epipent.  De sajnos az Epipen egy évvel azelőtt lejárt.

Közben leállt Karan légzése. Kórházba szállították, ahol 10 nappal később elhunyt. 

Sajnos a fiút már nem tudjuk visszahozni.  De tanulhatunk az esetből. Az Allergic Living cikke szerint a következő tényezők vezettek a tragikus végkifejlethez:

• Nem távolították el az allergént, hanem belejuttatták a vérkeringésbe: miután az allergén hozzáért a bőrhöz, és viszketni kezdett, a fiú véresre vakarta a bőrét, ezzel még jobban bejuttatta a szervezetébe az allergént. A cikkekben nem olvasunk olyat, hogy alaposan lemosták volna a bőrét – tehát az allergén ott maradhatott a bőrén és sokáig kifejthette a negatív hatását. 
• Információhiány: A kiérkező orvos úgy nyilatkozott, hogy nem tudott az allergiáról, ezért adott a fulladó fiúnak először asztmagyógyszert.

• Lejárt szavatosságú gyógyszer: Az iskolában tárolt Epipen egy évvel azelőtt lejárt – bár a nyilvántartásuk szerint csak következő évben kellett volna lejárnia (sok külföldi iskolában gyakorlat, hogy az iskolában tartanak egy névre szóló Epipent az allergiás diáknak) 

• Amiről senki nem tehet: a pollenszennyezettség sosem jön jól egy légúti allergiásnak illetve fulladó betegnek – jelen esetben az allergén miatti légzési nehézséget még valószínűleg fokozhatta. 

• Zaklatás, heccelés: A fentiek nem történhettek volna meg, ha az iskolatársak nem döntenek úgy, hogy heccelik, zaklatják Karant az allergénnel. Felmérések szerint minden harmadik ételallergiás gyermeket zaklattak már az allergiája miatt vagy az allergiát kifigurázva. Az én tej-, tojásallergiás gyermekemet is megdobálták már főtt tojással illetve tejcsokival az osztálytársai, illetve elég változatos formái léteznek ennek a gonoszságnak (ananászra allergiás tinilánynak ananásszal direkt jól összekent kézzel adtak pacsit , vagy játszótéri mászókákat összekentek mogyoróvajjal – a mogyoró közismerten erős és veszélyes allergén, stb.) Bár nem túl vidám, de hasznos olvasmány lehet angolul tudó kedves olvasóinknak a FARE összeállítása itt , illetve az Allergic Living cikke itt a “food allergy bullying”, azaz az ételallergia miatti zaklatás témakörében. 

A vizsgálat és a bírósági tárgyalás továbbra is folyik, ha új fejleményekről olvasunk, megírjuk. 

Mit tehetünk mi, hogy a fentiek ne ismétlődhessenek meg? Néhány tipp:

• alaposan véssük allergiás gyermekünk tanárainak, óvónőinek fejébe, hogy milyen tünetei lehetnek az allergiának, súlyos allergia esetén részletes leírást adhatunk az osztályfőnöknek, igazgatónak a tünetekről, gyógyszerekről, teendőkről. Ebben a cikkben egy lehetséges példát mutatunk erre.
• az áldozat kifejezetten súlyosan allergiás volt, ezért történt meg a szerencsétlenség. Enyhébb intoleranciánál nyilván enyhébb tünetekre számíthatunk. Rossz hír azonban,hogy mivel az allergiák egyéniek, egyeseknél váratlanul jelentkezhetnek a korábbiaknál súlyosabb tünetek.
• érdemes megjegyezni, hogy a bőrre került allergént bő szappanos vízzel azonnal le kell mosni
• tudni kell, hogy bőrkontaktustól anafilaxia ritkán fordul elő – viszont a sérült bőrön könnyen átjutnak az allergének, amelyek növelik a veszély kockázatát
• amennyire lehetséges, gyermekünket meg kell tanítani az allergia tüneteinek, összefüggéseinek felismerésére, és arra, hogy azonnal szóljon egy illetékes felnőttnek a tünetek esetén
• ha van Epipenünk (anafialxiásoknak írja fel a szakorvos), akkor ügyeljünk a szavatossági idejére 
• ami a zaklatást illeti, véleményem szerint nem könnyű megtalálni az egyensúlyt. Egyrészt érdemes a gyerekünk osztálytársait az osztályfőnök vagy egy lelkes tanár segítségével megtanítani az ételallergiákra – ha már a tankönyvekben nincs ilyen fejezet. Másrészt félő, hogy ötleteket adunk azon osztálytársaknak, akik szívesen pécézik ki és bántják a sebezhetőbb társaikat.
• mindenképpen tudatosítani kell a gyerekekben és a szülőkben: allergénnel etetni/dobálni/összekenni egy allergiás társunkat kb egyenértékű azzal, mintha körzővel vagy késsel dobálnánk. Nem vicces, hanem balesetveszélyes. 

Az amerikai FARE (Food Allergy Research and Education, azaz Ételallergia Kutatás és Oktatás szervezet)  egyik jelmondata (itt is olvasható): 

AZON DOLGOZUNK, HOGY MEGTALÁLJUK AZ ÉTELALLERGIÁK ELLENSZERÉT. DE ADDIG IS A ZAKLATÁSNAK MEGVAN MÁR  AZ ELLENSZERE : TE MAGAD.

  Szívből remélem, hogy egyszer mindenki eljut ennek megértéséig.

Kiemelt kép: Pixabay

A további cikkekért kövesd Életmódunk – Egészség, diéta, allergia blogok – hitelesen Facebook oldalunkat! 

Ha van személyes történeted, amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból, hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás/-érzékeny sorstársaidon – várjuk a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com címre. Akár meg is jelenhet az oldalunkon az írásod!

Köszönettel:  Noiro és Lin