Cikkünk röviden összefoglalva:
- A kötelező MMR oltás tojás- vagy csirkeembriómaradékot tartalmazhat a gyártó által kiállított betegtájékoztató szerint
- A tojásra vagy csirkére allergiás személyek oltása előtt ezért érdemes orvossal konzultálni az oltás módjáról
- Az én erősen tojásallergiás, de nem anafilaxiás gyermekemet 21 lépéses folyamat végén sikerült beoltani
Mint azt korábbi cikkünkben megírtuk, a kötelezően beadandó MMR oltás oltóanyagát csirkeembrión tenyésztik, ezért a tojásallergiás gyerekek esetén egyedi elbírálást igényel, hogy egyáltalán beoltható-e (szinte 100%, hogy beoltható), illetve az iskolaorvos vagy klinika adja-e be.
A boldog tudatlanságban leledző átlag szülő a következő tájékoztatást kapja az oltásról:
- Amikor az adott gyermek oltása esedékes (15 hónapos és 6. osztályos korban), a kezébe nyomnak egy oltási értesítőt, azaz egy leírást az MMR oltás által kivédett betegségekről. A lap alján kis kérdőívet kell kitölteni kb 1-es fontméretű betűkkel azzal kapcsolatban, hogy van-e súlyos tojásallergiája a gyereknek (igent vagy nemet kell aláhúzni).
- A hatodik osztályos gyerek szülője ezt a tájékoztatót 1-2 nappal az osztály kampányoltása előtt kapja meg. A kitöltött lapot visszaküldi az iskolaorvosnak, és várja az eseményeket. Pár nap múlva megtörténik az oltás. Szóval sima ügy!
Kép forrása: Freeimages
Hogy működik ez egy ételallergiás blogger anyukánál?
1.) Eleve folyamatosan tájékozódom az allergiával kapcsolatos dolgokról magyar és külföldi viszonylatban, így időben kezembe kerül az ÁNTSZ módszertani levele , amelyből kiolvasható, hogy az allergiás fiacskámat mely év szeptemberében fogják oltani.
2.) Ezért szeptember elején több éjszakámat rááldozom és utánanyomozok az oltással kapcsolatos infóknak. Az eredmény ebben a cikkben olvasható.
2.a) Közben a biztonság kedvéért időpontot kérek a gyermek gasztroenterológusához egy konzultációra. Szeretném megtudni, hogy mivel a gyerekem a tojásrántotta és a nyers tojás levegőben terjedő gőzére is allergiás (bőrpírral reagál), akkor vajon mi várható egy ilyen oltás vérbe való beadása után.
3.) Ezek után elküldöm az egy hónappal azelőtt végzett allergén vérvizsgálati eredményeket a gyermekorvosnak, aki azt a szóbeli javaslatot adja, hogy a gyereket a biztonság kedvéért a gyerekklinikán kellene beoltani.
4.) Ezzel az információval felkeresem az iskolai védőnőt, aki elmondja, hogy éppen oltóanyaghiány van, ezért októberben kell őt felhívni.
5.) Eljön az október, felhívom a védőnőt. Ő arról tájékoztat, hogy majd ki fogják küldeni az oltási értesítőt, az után kell őt újra hívni.
6.) Egy hét múlva érkezik az oltási értesítő. Felhívom az iskolaorvost. Az iskolaorvos megígéri, hogy utánanéz a dolognak. Utánanéz, és kicsit később a szintén tojásallergiás osztálytárs szülőjének elmondja, hogy az oltási tanácsadóval kell egyeztetniük. A másik szülő továbbítja felém is az infót.
7.) Közben felkeressük a gyermek-gasztroenterológust, aki a gyerek legfrissebb (pár hónappal ezelőtti) vérvizsgálati leletét, illetve a korábbi betegségtörténet ismerve azt az írásbeli tájékoztatást adja, hogy a gyereket a klinikán kell oltani. (7 éve ő a kezelőorvos.)
7.) Végre sikerül az iskolaorvosnak információt szereznie az oltási tanácsadótól. Kiderül, hogy az allergiás gyerek szülőjének időpontot kell kérnie az oltási tanácsadásra.
8.) Felhívjuk az oltási tanácsadót, időpontot kérünk. Egy hét múlva mehetünk, munka- és iskolaidőben, vinni kell az összes vonatkozó leletet és magát a gyereket is.
9. ) Az oltási tanácsadás napján kiveszem az iskolából a gyereket jó 2 órára, magam pedig mintegy 2,5 órát hiányzom a munkahelyemről. Az oltási tanácsadó főorvos előveszi a gasztroenterológus által kiállított tavalyi Prick-teszt leletet, gyorsan kiolvassa belőle, hogy a tojásallergia akkor +++-es volt, és lediktálja az asszisztensének, hogy a gyereket a klinikán kell oltani. A gyereket nem vizsgálja meg. Nem tudom, megnézte a pár hónappal ezelőtti IgE-vizsgálati leletet illetve a molekuláris komponens-alapú leletet, amelyben a tojás komponenseit vizsgálták. Az ő értékes idejét tehát arra kellett fordítania, hogy kiolvasson pár mondatot a leletből. Mi pedig 2-2,5 órát a munkaidőnkből (iskolaidőből) erre fordítottunk!
10.) Az iskolaorvos által megadott telefonszámom megpróbálok időpontot egyeztetni a lakóhelyünk szerinti (vidéki) gyerekklinika ambulanciájával. A diszpécser tanácstalan, nem tudja, hová irányítson, de nagyon segítőkész. Végül kiokoskodják, hogy hívjuk fel a gasztroenterológiai ambulanciát. A szolgálatot teljesítő főorvos kifejezetten meglepődik azon, hogy mit akarunk, végül némi töprengés után jó szándékkal felajánlja, hogy néhány nap múlva hívjuk vissza és egyeztessünk időpontot a befekvésre.
11.) Addig is privát közvéleménykutatást tartok ismeretségi körömben arról, hogy hol szokás beoltani a tojásallergiás gyereket. Informátoraim szerint Budapesten a Szent László Kórházban működik oltási ambulancia, háziorvosi beutalóval lehet igénybevenni. Pécsett a gyereksürgősségin, Szegeden pedig korábban az immunológián (ahol súlyos beteg daganatos gyermekek fekszenek.)
12.) A kért időpontban visszahívom a főorvost, aki elmondja, hogy egy hét múlva mehetünk oltásra.
13. ) Szabadságot veszek ki, kikérem a gyereket az iskolából. Milyen jó, hogy tartós beteg gyerek után + 2 nap szabadság jár, az egyiket elhasználtam az oltási tanácsadásra, a másikat pedig az oltásra fogom!
14.) Felhívom a védőnőt, tájékoztatom. Ő is tájékoztat arról, hogy az oltás napján reggel hűtőtáskával jelenjünk meg az irodájában, hogy odaadhassa az oltóanyagot.
15.) Megnézem a térképen, hogy pontosan hová is kell mennünk az oltóanyagért, ugyanis a védőnő több iskolában is dolgozik. Az oltóanyagot nem a mi sulinkban tartja, hanem egy másikban, ahol még sosem jártam. Megtervezem, hogy milyen járművel jussunk el oda.
16.) Az oltást megelőző napon sütök-főzök, bevásárolok, hogy legyen ennivalónk a kórházban. Igaz, kapni fogunk étkezést, de nem vagyok benne 100%-osan biztos, hogy egyrészt allergénmentes lesz, másrészt ízleni fog a fiamnak.
17.) Az oltás reggelén felkelünk, összepakolunk.
18. Elindulunk a védőnőhöz az oltóanyagért, átvesszük, betesszük a hűtőtáskába. (Az oltóanyagot, nem a védőnőt.).
19.) Átmegyünk a gyerekklinikára. Rövid várakozás után a főorvos fogad minket, és újfent elmondja, hogy nem teljesen érti, miért nekik kell beoltaniuk az én gyerekemet, de természetesen mindent megtesz, hogy biztonságosan be legyen oltva a fiam.
20.) Innentől már passzív résztvevői vagyunk az eseményeknek. Felkísérnek az osztályra, kapunk egy ágyat. Többször megvizsgálják a fiamat, majd megkapja az oltást. Szerencsére azonnali tünetet nem tapasztalunk, így a szobába megyünk és türelmesen várakozunk. A nővérek és orvosok nagyon kedvesek és lelkiismeretesek, pedig az osztály elég szűkös, kicsik a szobák, kevés a hely. Társasjátékozással, olvasással, tanulással múlatjuk az időt, és hálát adunk a sorsnak, hogy nincsenek olyan bajaink, mint a körülöttünk fekvő gyerekeknek.
Fotó: saját
21.) Innentől ágaznak el a különféle forgatókönyvek: ha súlyos tüneteket tapasztalatunk volna, akkor hosszabb ideig bent kellett volna maradnunk. Mivel nem voltak súlyos tünetek, ezért viszonylag hamar elmehettünk, amikor az osztályos orvos és a főorvos is biztonságosnak ítélte meg a távozásunkat.
A további cikkekért kövesd Életmódunk – Egészség, diéta, allergia blogok – hitelesen Facebook oldalunkat!
Ha van személyes történeted, amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból, hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás/-érzékeny sorstársaidon – várjuk a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com címre. Akár meg is jelenhet az oldalunkon az írásod!
Köszönettel: Noiro és Lin
Kiemelt kép: Freeimages, Tomasz Kobos
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: