Az összes általam ismert allergiás / ételérzékeny közösségi csoport felkapta és átbeszélte a hírt, amely a fiatal brit tévés személyiségről, Amy May Sheadről szólt. A lány régen teljes életet élhetett, ma tolószékbe kényszerült, és csak artikulálatlanul tud reagálni a hozzá idézett kérdésekre egy Budapesten elszenvedett allergiás anafilaxiás sokknak köszönhetően. (Katt: anafilaxiás sokk)
A történet egyszerűen annyi, hogy Amy a budapesti nyaralása során egy étteremben találkozott a barátnőivel még 2014-ben. A lány jelezte a személyzetnek – magyarul, “allergia kártyával” is – hogy diófélékre allergiás. Az étterem kiszolgálta: a személyzet szerint egy dióféle-mentes fogást hoztak ki számára, mely nem tartalmazott olajosmag-származékot sem- nem mogyoróolajban készült, egy egyszerű rizses csirkeétel volt. Viszont egy falat elfogyasztása után azonnal sokkot kapott a lány, elzáródtak a légútjai. Hiába használta a rohamoldó Epi-penjeit, (adrenalinos életmentő autoinjektor), azok nem segítettek rajta. Az oxigénhiány miatt az agya károsodott. Ma nem tud beszélni, járni, fogni, nem tudja az arcvonásait megfelelően használni. Viszont az állapota annyira látványos, hogy a médiamegjelenéseivel fel tudja hívni a figyelmet arra, hogy az ételallergia milyen komoly betegség is lehet.
Szülei jelenlegi célja a lány rehabilitációján kívül az, hogy a repülőkön ne lehessen felszolgálni dió/mogyoróféléket, mert az allergiás utasok a levegőben szálló portól is kerülhetnek életveszélyes helyzetbe.
Amy May Shead figyelemfelkeltésnek valóban sokkoló. Egy weboldalt hoztak létre a támogatására, mely itt érhető el: https://amymaytrust.com/about/
Magyarországon nem veszik elég komolyan az ételallergiákat
Sokan azt hiszik, hogy kis hasfájás, viszketés az egyetlen tünet az allergén étel elfogyasztása után, és az allergiások, ételérzékenyek csak kényeskednek!
Az éttermeknek, ételbeszállítóknak fel kellene hívni a vendégek figyelmét, ha nem tudják száz százalékig garantálni az allergénmentességet! Egyáltalán, az éttermi személyzet oktatásában nagy súlyt kellene fektetni arra, hogy tanuljanak az allergénekről. Rengeteg példa bizonyítja, hogy az alapok is hiányoznak, az étteremben dolgozóknak fogalmuk sincs, hogyan kellene betartani a biztonsági előírásokat olyan esetekben, ha elvállalják a “mentes” ételkészítést.
A vendégeknek pedig sajnos tudniuk kell, hogy nem kifejezetten diétákra szakosodott éttermekben nem ehetnek biztonságos mentes ételt.
A konyhákban minden allergén megfordulhat: nem tárolják elkülönítve az ételallergéneket sem a konyhán belül, sem tálalás során. Legtöbbször fogalmuk sincs a szakácsoknak, hogyan kellene olyan ételt készíteni, melynek egy alkotóeleme sem tartalmaz az allergénből. Nem olvasnak el minden fűszerkeverék-összetevőt, sem kész adalékanyag-leírást. Egymás mellett főzik az ételeket, egymáshoz érve tálalják azokat – bármikor kerülhet veszélyes adalék az érzékeny vendég ételébe. Aki életveszélyesen allergiás, tényleg jobb, ha nem bízik vakon senkiben. Gyakran a rokonoknak sincs halvány fogalma sem róla, hogyan kell biztonságosan főzni, és rengetegszer fordul elő, hogy családi látogatások után tapasztalnak meg rosszulléteket az ételérzékenyek .
Az allergiás csoportokban a hírre reagálva rengetegen számoltak be arról, hogy ők is jártak hasonlóképp, csak szerencséjük volt, nem haltak bele
Nem vicces, viszont az egyedüli biztos megoldás az, ha az erősen allergiás ember nem kockáztat, és nem bízza az életét a hozzá nem értőkre!
Megtörtént eseteket, és valós személyek véleményeit közlöm:
“Egy ismerősöm tejallergiás, Budapest, nem tudom melyik étterem. Szólt. Hoztak neki enni, beleevett, és a következő pillanatában feldagadt a szája. Szólt a pincérnek, hogy látja-e mit okoz neki, ha mégis van tejtermék az ételben. Magánál hordja az injekciójat, így rögtön cselekedett. A pincér halálra rémült, nem tudom azóta komolyabban veszi-e ezt…
