Zacher Gábor szerint körülbelül 200000 gyógyszerfüggő lehet Magyarországon. Szerintem helyesebb a szám, ha nagyjából másfél-kétmilliót tippelünk. Persze nem mindegy, hogy mit nevezünk gyógyszerfüggőségnek.
Sokáig olyan képem volt a gyógyszerfüggőkről, hogy ők elszállva akarják magukat érezni, és emiatt az orvossal – mindenféle trükköket bevetve – olyan gyógyszereket íratnak fel nem létező betegségeikre, amelyek például alkohollal kombinálva drogszerűen hatnak. Ilyen is van. A másik fajta gyógyszerfüggő legálisan, orvosi segítséggel lett gyógyszerfüggő úgy, hogy nem is tud arról, hogy mennyire nem tud leszokni a szerről. Általában egy enyhe rosszulléttel, vagy egy kicsit korrigálandó vérképpel kezdődnek a dolgok. A legtöbb beteg egyáltalán nem vágyik módosult tudatállapotra, csak elmegy a háziorvoshoz azzal, hogy valami nincs rendben. (Zacher feltáró cikkeiből ide kattintva válogathatsz kedvedre.)
Pár példa, illusztrációként:
Alvászavar: Ha valaki életmódváltással tudna javítani, de nem akar, azért nem tud elaludni, mert nem sportol, mert dohányzik, mert telezabálja magát esténként, akkor ő változtathatna. De inkább a könnyebb út a gyógyszerhez nyúlni.
Cukor gondok: Vagy ha valakinél már az inzulinrezisztencia jelentkezik, de nem kezd diétába, és súlyos cukorbeteg lesz, ahol már tényleg a tünetek után fut -de akkor sem diétázik…
Vagy ha lisztérzékeny, és hasfogót szed, görcsoldót, savlekötőt, fájdalomcsillapítókat, antidepresszánst, vitaminokat, vasat, de nem hajlandó a glutént kihagyni,…
A háziorvosok gyógyszerfelíró robotnak érzik magukat, és kiégtek
“A páciensek már csak az asszisztensnőkkel kommunikálnak, akik azzal kezdik a rendelési időt, hogy kosárban hozzák ki az előre felírt recepteket.” Ez nem fikció. A beteg bemegy, diktálja milyen gyógyszert akar, a háziorvos tanácsára csak bólogat, és mindent csinál ugyanúgy, mint addig. Megsértődik, és fenyegetővé válik, ha az orvos nem akarja felírni a gyógyszerét. Életét veszélyben érzi, ha a háziorvos változtatni akar a megszokott gyógyszereken.
Nem meglepő: A legtöbb gyógyszert a háziorvosok rutinszerűen kizárólag az elhízás/nagyvárosi életmód miatti tünetekre adják a pácienseiknek! (A metabolikus szindrómáról ide kattintva olvashatsz.)
Az alábbi gyógyszerek okoznak függőséget, viszont megfelelő életmóddal/ kivizsgálás után, az okok megszűntetése után szedésük akár felesleges is lenne (a teljesség igénye nélkül, csak pár tipikus példát kiragadva):
- savlekötők (már refluxos babáknak is adják, pedig néha a szoptatott babák esetében ha az anya diétázik, a legkellemetlenebb tüneteket eltünteti – felnőtt korban is sokkal egészségesebb a kímélő diéta – a savlekötők hosszú távú szedése bizonyítottan allergiákat, és felszívódási zavarokat okoz!)
- koleszterincsökkentők (rengeteg a mellékhatásuk, a vizsgálat előtt a betegek nem diétáznak, és akár az előző esti zsíros kenyér miatt jelez be a vérteszt pozitívan)
- orrnyálkahártya összehúzó orrsprayk (megfázás után évekig használva-allergiára hivatkozva, pedig csak a rászokás miatt KELL használni – de lassan átváltva, párhuzamosan használva szteroidos orrsprayel le lehet szokni), bár sokáig tart)
- altatók (helytelen életmód rendbetétele helyett – sportolás, stresszkezelés, késő esti tévézés, alkohol elhagyása helyett)
- antibiotikumok (megfázás, vírusos megbetegedés esetén, pár nap taknyosság és pár nap láz után már rutinszerűen adva)
- vérnyomáscsökkentők (nem szívbetegség esetén, hanem kizárólag a metabolikus szindróma miatt kialakult emelkedett vérnyomás kezelésére)
Elméleti orvosok – elméleti képzés – papírmunka, kiégés, nincs diagnosztikai lehetőség… (fotó: Freeimages)
Sajnos egyre több felnőtt és gyerek háziorvosra nagyjából gyógyszerfelíró robotként tekintenek. A betegek azt várják, hogy az orvos vizsgálatok nélkül mondja meg, hogy mi a baj, és lehetőleg azonnal adjon valamit, amitől jobb lesz. Sőt, akár fel is lehet hívni a háziorvos asszisztensét, bediktálni neki, hogy milyen gyógyszereket kérünk, és igény szerint, kérdés nélkül felírják a gyógyszereket. A páciens – ha az orvos fogyást, sportot tanácsolna, diéta szigorú betartását, sértésnek is veszi. Inkább több inzulint, több vérnyomáscsökkentőt, több savlekötőt, majd antihisztamint, gyomor emésztését javító enzimeket, elhízás és túlterhelés, mozgásszegény életmód miatti ízületi fájdalmak ellen fájdalomcsillapítót szednének a páciensek.
És ekkor jön szembe ragyogó mosollyal a sarlatán. Vagy akár a “kiugrott”, alternatív, holisztikus szakorvos.
Aki tudja a tutit. Kell varázslás, kell a szemfényvesztés, kell hogy a beteg fizessen a vizsgálatért (mert csak azt becsüli meg, amiért fizetett!), kellenek a “diplomák” a falakon, kell a parasztvakítás. És jönnek a szakorvosból előlépett “alternatív orvosok”, akik meghallgatják a beteget, hogy miket össze nem szedettek velük (az alapprobléma kezelése nélkül), és sok pénzért ugyan, de más utat javasolnak. Nyilván el kell hozzájuk járni, mindig befizetni a tízezreket, de ajánlanak placebot inkább, rezonanciás kezeléseket, és sportot, mediterrán diétát, alkoholtilalmat, bizonyos allergének elhagyását, savtermelést csökkentő étrendet. Gyakran megtörténik a “csoda” – a beteg magától kezd gyógyulni, lejönni a gyógyszerekről. Hasznos. És megtévesztő.
Veszélyes lehet, ha az alternatív orvos nem alkalmaz hagyományos diagnosztikai módszereket. Diétát javasolhat úgy, hogy a betegnek lehet, hogy autoimmun lisztérzékenysége van, és fontos lenne tudni, hogy glutén tartalmú ételt soha, semmilyen mennyiségben nem ehet. A tej elhagyását javasolja, miközben a beteg erősen szójaallergiás… Vagy benéz egy gyomorrákot (ami gyakran már csak akkor ad tünetet, amikor előrehaladott).
Vegye be ezt a gezemicét, és minden baja elmúlik? … Fontos lenne tudni, hogy mi az alapbetegség. Legalább…
A gyógyszerekre rászokatás akár gyerekkorban elkezdődik:
Rendkívül sok ismerősöm gyereke antibiotikumfüggő. Az anyukák megijedve a láztól, a zöld takonytól, a köhögéstől azonnal orvoshoz fordulnak, aki biztos, ami biztos, széles spektrumú antibiotikumot ír ki. A gondos anyukák mindig kiváltják a gyógyszereket, és be is adják előírás szerint. A széles spektrumú antibiotikumok – akár nagy dózisú probiotikumos ellensúly mellett is – kárt tehetnek a bélflórában. A gyerek ráadásul nem magától gyógyul meg. Legközelebb az immunrendszere még kevésbé reagál a baktériumokra, és hajlamossá válhat középfülgyulladásra. Ekkor pedig már tényleg muszáj antibiotikummal kezelni, újra és újra. A jó fül-orr-gégész orrszívást, rutinszerű orrmosást javasol, amivel a legtöbb szülő egyszerűen nem akarja kínozni a kisgyerekét. Ördögi körbe kerülnek, amiből gyakran tényleg a homeopátiás orvos rántja ki a szülőket- nyilván sok pénzért. Pedig ingyen is lehetne. A gyereket gyógyulni kell hagyni, a fertőzött váladékot eltávolítani…
Hasonló a helyzet a babáknak szinte rutinszerűen adott savlekötőkkel. Nagyon sok kisbabának van refluxa, de nem minden esetben jár ez azzal, hogy a gyerek táplálhatatlan, és savasan, maró gyomorsavval jön vissza a tej. Rengetegszer ételérzékenység okozhat refluxos tüneteket, melyeket szoptatás melletti anyai diétával, helyes fektetési technikával gyakran gyógyszermentesen lehetne orvosolni. Helyette felírják az azonnali megoldást ajánló savlekötőket, sűrítőket, melyek a babák gyomorenzimjeit csökkentik, rontják a felszívódást. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy még több allergia alakul ki, (hisztamin intolerancia, felszívódási zavarok, emésztési gondok) és a pici táplálása újra akadályokba ütközik. Akár gyerekekről, akár felnőttekről van szó, a savlekötőkről nagyon nehéz leszokni. Csak fokozatosan lehet, mert a savlekötő elhagyásával a gyomor hirtelen nagy mennyiségű gyomorsavat termel, mely gyomorfekélyt is okozhat. Az “alternatív” szakorvos, többszázezer forintért kínál megoldást: vitaminokat, ásványi anyagokat, szelént, aloe vera gélt, tápszert, B vitamin komplexet, D vitamint, magnéziumot, kalciumot, nyomelemeket, emésztőenzimeket, fermentált táplálékkiegészítőket forgalmaz, és csodák csodájára az évek óta fennálló problémák jó esetben meg is szűnnek. Végleg.
Ha az ember szakorvoshoz megy, akár több hónap egy – nem teljes kivizsgálás-sorozat… Fotó: freeimages
Őszintén szólva nem tudom, hogy hálásak legyünk-e a “kiugrott” szakorvosoknak.
Nyilván hosszú távon segítenek a hozzájuk fordulóknak az életmódváltásban… De vajon a háziorvosoknak, a klinikai orvosoknak tilos lenne a holisztikus szemlélet, az általános és pontos anamnézisfelvétel? Nem működhetne az őszinteség? Az embereket csak akkor lehet igazán életmódváltásra rávenni, ha több százezer forintot kicsaltak a zsebükből? Még ez is lehet.
Emellett elengedhetetlen lenne az alapbetegségek feltárása. A valódi problémáké. Megfelelő szakorvoshoz tovább kellene utalni a beteget. Bár mindenki fél, hogy az alulfinanszírozott osztályokról a “semmiség” problémákkal küldő pácienseit kivágják. Jogosan… Ez már a finanszírozás hiányossága. Hónapokat kell várni egy-egy vizsgálatra. Akkor sem végeznek el mindent, ami szükséges lehetne, csak a legolcsóbbakat. Talán a magánlaborok segíthetnének a háziorvosoknak, hogy hiteles, de nem finanszírozott vizsgálatokhoz is hozzáférhessenek a problémákkal küzdők ahelyett, hogy hónapokig a klinikákra kellene járkálniuk.
Ha lehet, inkább megoldom magam az egészségügyi gondjaimat, tüneti kezelések kihagyásával, ha kell valami, megyek magánlaborba, amíg van pénzem. És ha tényleg beteg vagyok, elmegyek orvoshoz. Hagyományoshoz.
Bár… fáj a hátam. El kellene mennem masszázsra. De sietnem kell, gyorsan bekapok egy fájalomcsillapítót, és dolgozok tovább.
Van gyógyszerfüggő a családodban? Mesélsz róla? Itt megteheted!
Amennyiben megosztanád a véleményed, várom! (allergia.cafeblog@gmail.com)
Ha tetszett a cikk, kérlek kövesd a Facebook oldalunkat, melyet ide kattintva érhetsz el!
Üdv.: Lin, és Noiro
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: