Egy ember miatt diétázzon a család?

Egy ember miatt nem elvárható, hogy mindenki diétázzon egy ünnepen. Vagy mégis?

Nálunk a szűk családi körben diétázunk. A kislányom allergiás elég sok ételösszetevőre, így csak olyan ételféleségek kerülnek az asztalunkra, melyekből ő is biztonsággal ehet. Ha akar. De nagyon rosszul esne neki, ha a családban bárki “csalna”, olyat enne, amiből ő is enne szívesen, de veszélyes lenne számára. A gondolattól is kifejezetten összetörve tudja magát érezni.

És egy kis személyes: Szülinapozásra vagyunk hivatalosak. Szorítsatok! Én rendelném a mentes tortát, de nem biztos hogy az ünnepelt beleegyezik. Pedig ajándék lenne… Finom is. Így mindenki felszabadultan tortázhatna. 

A nagyszülők ezt nem igazán érzik át, bár többnyire készítenek a gyerkőcnek is ételt (vagy viszünk otthonit), de akkor is mást kell ennie az asztalnál, mint a többieknek. Kezd hozzászokni. Kezd bekeményedni. Már a sütiknél sem sír mindig, ha ő is kaphat valami mást. Az ünnepi tortánál – ha nem ehet belőle – még szokott sírni. De felnőtt korára már rezzenéstelen lesz. Tuti. 

A cöliákiások/ lisztérzékenyek megvalósították azt, ami annyi ételérzékeny álma: nyugodtan kóstolhatnak bármiből a találkozók során. Az átlagembernek ez a normális, de a diétázónak ritka boldog pillanat, ha mindent megkóstolhat, amit csak akar. A találkozókon nem kell minden címkét olvasgatni, mert a felkínált finomságok garantáltan gluténmentesek. És bármilyen hihetetlenül hangzik – az együtt étkezések során erősödik az összetartozás (vagy ha valaki nem ehet – a különállás) érzése. Ha mindenki ehet bármit az asztalról, biztonságban érezheti magát, átéli hogy őt elfogadták.

Az átlag éttermekben jobb, ha diétázó önvédelemből saját maga visz garantáltan biztonságos élelmet magával – akár megsértődik ezen a vendéglátó, akár nem

Az átlag éttermekben nem valósítható meg biztonsággal a diétás étkezés: A allergiások, speciális diétát folytatók felnőtt korukra többnyire megszokják, hogy saját ételes dobozaikkal menjenek vendégségbe (és jobb esetben ezt a társaság eltűri, az étterem megengedi). A családi közös éttermi menüválasztásnál nem lehet figyelembe venni a szigorú diétákat: a nem speciálisan érzékenyeket kiszolgáló helyeken borítékolható a tévesztés. Ugyanabban az olajban sütik a “mentes” húsokat, átrakják a fakanalat/merőkanalat egyik ételből a másikba, vagy tálaláskor ér hozzá a nem megfelelő ételhez a diétásként elkészített. A cöliákiásoknál, ételallergiásoknál egy-egy ilyen apró tévesztés is veszélyes lehet. Ez nem finnyásság, hanem néha élet-halál kérdése. Nyílt már pár allergiásokat is biztonsággal kiszolgáló étterem – miért ne lehetne oda szervezni a közös eseményeket, hogy mindenki felszabadultan érezhesse magát? 

Van olyan étel, ami finom, és a csoportból mindenki örömmel eheti. Együtt enni a többiekkel – igazán felszabadító érzés!
Fotó: Pinterest

A családi kötelékeket megerősíti a közös étkezés – amikor mindenki egy asztalnál ülhet, és ugyanazt eheti

Egy családi ünnepen választhatnánk azt, hogy mindenki ugyanolyan finom, de biztonságos ételt fogyasszon. Sok helyen ez a gondolat szentségtöréssel ér fel. Ki ne hallotta volna már azt, hogy “palacsintát képtelenség gluténmentesen, tejmentesen elkészíteni”?  Csak kis kreativitás és néha gyakorlás kell hozzá/és pár bevált recept. De vannak olyan hagyományos ételek is, melyekről senkinek sem jutna eszébe, hogy “diétás”. Például a csirkepörkölt a legtöbb diétába beilleszthető, csak a köretet kell variálni. Meglepő, de a rántott hús is elkészíthető mindenki számára biztonságos liszttel, akár tej-tojásmentesen is úgy, hogy az íze pont olyan mint az átlagosé.

Különösen a családi eseményeken lenne a közös étkezésnek szimbolikus, összetartozást erősítő jelentősége: összeköt minket, ha kivétel nélkül mindenki ehet ugyanabból a kondérból (akár tényleg  csak pörköltről vagy ragyogó tortáról van is szó). Szerintem ez az őskorból maradt ránk. Ha ezt meg lehet oldani, mire várunk? 

Tudat alatti Taigetosz?

Egy idő után az ember megkeményedik, és nem érdekli, hogy a többiek mást esznek. Nem törődik vele, hogy ő sosem kap a tortából, mindig csak a kis hülye dobozát kell kotorásznia az otthoni kajával… Egy idő után már nem fáj annyira. Évek telnek el csendes meghunyászkodásban, állandó alkalmazkodásban, magyarázkodásban a diéta miatt. A végén már fárasztó a magyarázat is. A rokonok is mondják, hogy a diétásnak meg kell szoknia, hogy ő sosem ehet, a diétásnak erősnek kell lennie, és nézni csak, hogy a többiek milyen szépen tálalt dolgokat eszegetnek. Ettől még nincs kirekesztés?… De. Van. Érezni. 

Mi eszünk, te csak nézheted.
Fotó: Pinterest

Ezért is olyan felemelő elmenni egy-egy “diétás”, “mentes” napra/találkozóra. Az előadások mellett az ételkészítők nagy számban jelen szoktak lenni ezeken a meetingeken. Itt érezhető csak az igazi különbség, amikor az ember bármerre néz, olyan ételt kóstolhat, melytől semmi baja sem lesz. Csak itt érzi magát egyenrangúnak, “normálisnak”.

A találkozókon rengeteg diétás termék kereskedője van jelen, és itt legalább csak diétás cuccok vannak.
Saját fotó.

Persze jó lenne, ha a családokban is – legalább a hétköznapokon – olyan ételek lennének, melyekből a család minden tagja biztonsággal fogyaszthatna. Az ünnepeken… Álomszép lenne, ha mindenki együtt ehetne, mindenki számára biztonságos ételt. Megoldható lenne. Sok finom mentes, mégis átlagos étel van. Csak a recepten kell kicsit változtatni, és a konyhában odafigyelni a tisztaságra. A család minden tagjára oda kellene figyelni, hogy senki se érezze kirekesztve vagy áldozatnak magát. 

 Akár megoldható a diéta a családban, akár nem, minden diétázónak szeretettel ajánlom a találkozókon való részvételt. Felemelő élmény amikor mindenki egyenlő!

Mit gondolsz erről? Találkoztál már diétázóval? Rossz volt, hogy mást evett? Ettél volna együtt vele? Vagy magad vagy ilyen helyzetben? 

Meséld el nekünk!

Amennyiben megosztanád a véleményed, várom! (allergia.cafeblog@gmail.com)

Ha tetszett a cikk, kérlek kövesd a Facebook oldalunkat, melyet ide kattintva érhetsz el!

Üdv.: Lin, és Noiro