Mivel hatalmas biznisz a vérplazma eladása gyógyszercégeknek, így gombamód elszaporodtak a plazmagyűjtő központok. Itt azt hirdetik, hogy plazmaadás kockázatmentes, nem kellemetlen, és a pénzbeli juttatáson kívül egészségügyi szűrésben is részesül az ember. Kellemes környezetben tölt egy órácskát, olvasgat, miközben leveszik a plazmáját, de a vére “fontos részeit” visszakapja.
Ne felejtsük el, hogy a cégek donoronként hetente kb. 1200 amerikai dollárt kapnak. (forrás: wiki)
Kipróbáltam a plazmaadást, és nekem nem jött be a dolog egyáltalán. Szédelegtem, fájt a vénám, fáradt voltam utána. Nyilván ez egyéni, mert a legtöbb ember nagyon is jól elvan rendszeresen adó plazmadonorként.
De biztos annyira jó ez, mint a reklámokban?
Mert mi a plazma, ugyan, csak víz meg fehérjék meg immunanyagok. Vagy nem egészen? (Kattints ide, és böngészd át, mit is fogsz odaadni, ha kipróbálod a plazmaadást.)
Elmentem, hogy kipróbáljam milyen a buli. Mert fiatalos, bulis dolognak harangozták be. (És még segíthetünk is másokon.)
Íme az élményeim:
A helyszín kellemes, légkondis, rögtön a recepciónál nyüzsögnek egyenpólóban, egyenmosollyal a munkatársak.
Az első dolog a rendszerbe vétel, ami körülbelül egy órán át tart… Felmentem a nagyobbik fogadótérbe. A személyi dokumentumaimat elkérték, a biztonság kedvéért újra és újra rákérdeztek a fontosabb személyi adataimra, míg az igazolványaimat kézben tartották, biztos én vagyok-e én (ez megnyugtató protokoll amúgy). Ki kellett töltenem adatlapokat, nyilatkozatokat. Megnézték egy lámpás ujjra biggyeszthető kütyüvel, hogy vérszegény vagyok-e (nem pontos módszer, de valamennyire képet adhat), homlokhőmérővel mérték a lázam még a pultnál. Majd rákukkantottak a karjaimra a donorteremben, hogy van-e egyáltalán megfelelő vénám. A donorteremben sok-sok speciális véradószék sorakozott egymás mellett, kicsit sci-fi látványt nyújtott.
Ezután az orvoshoz mentem be, aki szintén kikérdezett alaposan a betegségeimről, megmérte súlyom, meghallgatta a szívem, tüdőm, végignyomkodta a hasam… Rendben volt eddig minden. Újra beküldtek a donorterembe, és levettek tőlem pár fiolányi vért, hogy alaposan megvizsgáljanak, minden rendben van-e vérképemmel is. Egyelőre ennyi volt, kaptam egy donorszámot, lefotózták webkamerával a meglepett pofimat, majd a vizsgálatok után is kaptam 3000 Ft-nyi Erzsébet utalványt. Pénz-pénz-pénz.
Illusztráció: Borbás Krisztián, Freeimages
Bő egy hét múlva kellett visszatérnem. Újra regisztráltam a pultnál, újra spontán rákérdeztek a személyi adataimra, és javasolták, hogy a donorszámomat is magoljam be. A vizsgálati eredményeimet megnézte egy orvos, és teljesen rendben talált mindent. (SIKER! SIKER! Makkegészséges vagyok!) Kicsit fájlaltam, hogy nem kapok nyomtatott igazolást az egészségügyi állapotomról az elvégzett vizsgálatok pontos listájával, csak a gépre pillantva próbáltam értelmezni, hogy miket is néztek. Nem lett volna rossz a nyomtatott változat, hisz bármikor jól jöhet egy ilyen eredménylista, de nem kérdeztem rá, hogy egyáltalán kaphatnék-e. Meg voltam illetődve.
Ezután beléphettem a plazmaadás szentélyébe, a donorterembe. Cél: kb. 700 ml plazma adása (ami kb. másfél liter vér levételével, centrifugálásával majd sóoldattal való keverés utáni visszatöltésével zajlik le). Beültettek egy kényelmes, hipermodern, emelhető-dönthető véradószékbe, és elmagyarázták, mire kell figyeljek. Persze újra ellenőrizték a személyi adataimat, donorszámomat (miért nem tudom még mindig kivűről?…). Mindenki körülöttem nyugodtan ült, néha nyomtak egyet-egyet a kezükben lévő kis labdán, majd olvasgattak tovább.
Beszúrták a bazinagy tűt, egy kissé meghatódtam. Na jó, inkább beleszédültem, de ez teljesen normális, ha első alkalommal ül ott valaki.
Ilyen volt a tű… (Illusztráció: Freeimages)
A gép tetején forogni kezdtek a ketyerék, és narancssárgán világított a lámpa, ami azt jelenti, hogy folyik a vérem, de folyhatna gyorsabban is. Kaptam én is labdát, amit nyomogatni kellett, hogy végre zöldre váltson a rendszer. Nem váltott zöldre. A tűvel a kezemben, folyamatosan pumpálni egy lasztit minden volt, csak nem kellemes vagy relaxáló. Szóval a vastag csövön csak csigalassan csordogált a vérem a rendszer szerint. Vagyis a fenét lassan, mert kb. 15 perc alatt azért lejött 450 ml (ami egy teljes véradásnyi), majd ezt a gép centrifugálta, a maradék két és fél deci vérplazma egy műanyagdobozba került, mialatt nekem 84-re zuhant a vérnyomásom… Hívták az orvost, kaptam vérnyomásnövelő cseppeket, és az orvos szerencsére kimondta az ítéletet: Nem kell teljesítenem a normát. Elég ennyi elsőnek. Visszatöltötték belém a saját, centrifugáláson átesett véremből a plazmán kívüli részeket, ez már nagyon gyorsan folyt, feszült is rendesen a vénám.
Nagyon éhes voltam utána. És gyengének éreztem magam. Persze ez nem általános, lehet hogy az idegességtől volt. De nem tetszett, amit érzek. Szerencsére jégkrém is volt, meg péksüti, a plazmaadás utáni biztonsági 10 percnyi várakozás során jól telezabáltam magam, és a vérnyomásom is rendeződött. De napokig fáradékonyabb voltam, és a vénám is fájt.
Legközelebb lehet, hogy vért adok csak, ha rámtör az adhatnék. Amúgy is kötelező a plazmaadóknak teljes vért is adni, mert egyébként nem lennének véradók az országban, mindenki csak a fizetős plazmapontokra menne… Mindenki jól jár.
Mindenki jól jár? Biztos?
A gyógyszercégek igen, a betegek is, akik kapnak a gyógyszerekből, az Országos Vérellátó Szolgálat is kap előszűrt donorokat. A donor meg kap némi juttatást. (Igaz külföldön a többszörösét, mert itt rendeletben határozták meg a maximumot, de ez mellékes, akkor is kap valamit a donor.)
Ezt írják a plazmapont reklámjában:
“A plazmaadás
-
NEM veszélyes
-
NEM fáj
-
NEM egészségtelen
-
NEM macerás.
Pár ember azért mert szólni arról, hogy miért nem feltétlenül teljesen tuti dolog a plazmaadás. A gyakorikerdesek.hu válaszadói ezt mesélték:
“Én 180-szor voltam, utána hagytam abba, mert olyan vérszegény és fehérjehiányos lettem, hogy 3 hónap szünet után sem jött helyre, így abbahagytam inkább. Kellett egy év mire rendeződött a vérképem.
De én nő vagyok, állítólag mi hajlamosabbak vagyunk a vérszegénységre.
A hegek örökké ott lesznek a karjaimon, más hosszú távú mellékhatást nem érzek még. Meg ugye az az egy év amíg a vérképemmel szenvedtem.
Amikor abbahagytam a plazmaadást kezdett megszűnni az állandó fáradtságom is. (ami kb. a 100. alkalom után kezdődött) Most már nem kezdeném újra. “
“Két oka van annak, hogy nagyon kevés információt találtál. Az egyik, hogy a vérplazma adás hosszú távú következményei nem teljesen ismertek, mivel viszonylag új dologról van szó (kb. 10-15 éve megy), és nem tudni, hogy azokkal akik most fiatalon gyakorta járnak ilyenre, mi lesz velük 70 éves korukban…A másik ok a biznisz! Senki nem ír róla semmi rosszat, mivel ebbe rengeteg pénz van. (nem annak aki adja) A vérplazmát és kb. minden anyagot a szervezeted azért termeli, mert szüksége van rá. Persze, pár óra alatt újratermeli, de szerintetek az jó a szervezetnek ha folyamatosan arra összpontosítja az energiáját, hogy pótolja azt amit lecsapoltak? Ha számba vesszük, miket tartalmaz a vérplazma, nagyjából sejthető milyen betegségekre számíthatunk évtizedek múlva. Véleményem szerint ezek a következőek: fehérje hiányos állapotok, immunhiány, véralvadási és vérképző rendszeri betegségek, cukorbetegség, elektrolit egyensúly felbomlása, fertőzésekre fogékonyság, vitamin hiány, hormonális megbetegedések, vénák tönkre tétele (ha beteg lesz valaki, hiányozni fognak a jó vénák!). Nagyjából ezek esélyesek. Persze nem biztos hogy kialakulnak, de a kockázatot biztosan növeli.”
Szóval inkább a véradásra szavazok.
Ott tényleg önzetlenül segítek, a vérem összes elemét hasznosítják. Nem mozgatnak meg másfél liter vért, mert csak leveszik a 450 ml-t, és pihenhetek.
Talán a vénát sem viseli annyira meg, a normál véradás.
Plazmaadáskor sürgetik a vér folyását (ha valakinek nincs kötél-vénái, mellé eleve magasabb vérnyomása), majd vissza is nyomatják annál is gyorsabban a maradékot… 10 perc alatt folyt vissza belém a kb. 450 ml sóoldattal kevert centrifugált “vérmaradékom”.
Ha vannak erről tapasztalatok, vélemények, nagyon várom!
Üdv.: Lin
és szerzőtársa: Noiro
Megosztanád a véleményed velünk? Itt megteheted, ha követed a Életmódunk – Egészség, diéta, allergia blogok – hitelesen Facebook oldalunkat!
Érdekel a történeted!
Kommentek