Szójaallergia és a lecitin

Ételallergiásként sűrűn böngésszük az élelmiszerek címkéjét. A zsírosabb termékekben gyakran találkozunk a lecitin megnevezéssel,  néha kifejezetten SZÓJALECITIN név alatt. Mi ez a titokzatos összetevő, és a szójaallergiások vajon fogyaszthatják-e?

A cikkünk összefoglalva:

• A lecitin egy emulgeátor, összetartja a vizes és a zsíros fázist, ezért tipikusan a nagy zsírtartalmú élelmiszerekhez adják.
• Többféle élelmiszerből is előállíthatják, sok esetben pl. szójából. Ezt jó esetben feltüntetik a készterméken, de nem mindig.
• A vegytiszta lecitin önmagában nem allergén. DE: az előállítás során maradhat benne fehérjeszennyeződés, amelyre az allergiások érzékenyek lehetnek.
• Látatlanban nem lehet tudni, hogy egy konkrét élelmiszer-ipari termékben mennyi lecitin van, és ez mennyi allergén fehérjét tartalmazhat: semennyit vagy éppen sokat. Minden szójaallergiásnak magának kell kikísérleteznie, hogy bírja-e a szójalecitint tartalmazó termékeket. Tapasztalat, hogy a nagyon érzékenyeknek kerülniük kell a szójalecitint!

Fotó: Pixabay

Lássuk részletesebben is, mit kell tudnunk a lecitinről, ha szójaallergiások vagyunk:

Az E322 fedőnevű lecitinnek komoly küldetése van az élelmiszerekben: összetartja a „vizes fázist” és a „zsíros fázist” .

Miért jó ez nekünk?

Képzeljük el, hogy egy pohárba 1 dl vizet öntünk, rá 1 dl olajat. A két fázis nem keveredik össze, hanem külön rétegeket képez. Ha esetleg összeturmixoljuk, akkor rövid időre egységesnek tűnhet, de idővel mégis szétválik két fázisra.  A fogyasztók viszont gusztusos, egynemű terméket szeretnek fogyasztani, a kivált vizes  termékeket nem veszik meg. Hogy a vizet és zsiradékot is tartalmazó élelmiszerekben ne menjen végbe ez a szétválás, a gyártók emulgeálószereket, tipikusan lecitint adnak hozzá, amely magához köti mind a vizes, mind a zsíros fázist, és jó esetben megakadályozza a kétféle anyag szétválását.

A fentiek miatt jellemzően a nagy zsírtartalmú termékekben, pl. csokikban, nápolyikban, krémes édességekben, zsíros masszákban használják. Erre általános ökölszabály nincs, a terméken levő címkének illik tudósítania a lecitin jelenlétéről. A törvényi szabályozásnak megfelelően a gyártónak fel kellene tüntetnie azt is, ha a lecitin allergén alapanyagból, így szójából ered. Sajnos néha az élelmiszerek címkéi nem megbízhatóak. 

Egy hibás címke, melyen magyarul napraforgólecitint, más nyelveken szójalecitint tüntettek fel.

A lecitin kinézetre egy sötét, olajszerű massza, fotó pl. itt.  Gyakran szójaolajból állítják elő, esetenként napraforgóolajból, illetve más, nagy olajtartalmú élelmiszerből. (Egy esetben pl. halolajból előállított lecitinről is olvastam.) Ritkán találkozhatunk tojásból előállított lecitinnel, hiszen a tojás drágább és romlékonyabb, mint a napraforgómag és a szójabab.

A vegytiszta lecitin önmagában nem allergén!!! Azonban az előállítási technológiától függően tartalmazhatja az eredeti élelmiszer fehérjéit is kisebb vagy akár nagyobb mennyiségben. Ez az, ami nekünk, ételallergiásoknak problémás lehet! Ha jobban szennyezett a lecitin, és nagy mennyiségben adták az élelmiszerhez, akkor erősebb tüneteink lesznek, ha kevésbé szennyezett a lecitin, és ráadásul kevés lecitint adtak az élelmiszerhez, akkor kevésbé lesznek tüneteink, jobb esetben nem is érezzük.

Látatlanban nem lehet tudni, hogy pl. egy édességgyár milyen tisztaságú lecitint alkalmaz, mennyi fehérjeszennyeződés lehet benne, ez örök rejtély marad a fogyasztók számára.

A szójalecitin nemcsak a szójaallergiásoknak problémás, hanem azon fogyasztóknak is, akik kerülni szeretnék a GMO termékeket, ugyanis a szója általában génmódosított.

Cikkünkben egy konkrét vizsgálatot szeretnénk bemutatni, amelyben a kutatók bizony találtak fehérjeszennyeződést több szójalecitinmintában is.

A Characterization and Quantification of Proteins in Lecithins (A lecitinekben található fehérjék meghatározása és mennyiségi mérése) című cikk szerzői (Carmen Martín-Hernández, Sylvie Bénet, Laure F Marvin-Guy) ötféle lecitinmintát vizsgáltak 2005-ben, és a következő fehérjetartalmat találták:

• standard szójalecitin: 232-1338 mg/kg
• olajmentesített szójalecitin: 342 mg/kg
• foszfatidilkolinnal dúsított szójalecitin : nem mérhető illetve 163 mg/kg
• napraforgólecitin: 842-414 mg/kg
• tojásból kivont lecitin: 50 mg/kg.

Tehát a kutatók által konkrétan bevizsgált minták tartalmaztak fehérjeszennyeződést, azaz allergént.

Mivel az előállítási technológia változhat, ezért kihangsúlyozzuk: ezek a mérési eredmények a konkrétan bevizsgált lecitinekre vonatkoznak, más gyárban előállított lecitinek esetleg ennél kisebb vagy akár nagyobb fehérjetartalommal bírhatnak.

Mennyire veszélyes ez a kis szójafehérje?

A lecitint általában kis mennyiségben használják a fentebb részletezett nagyobb zsírtartalmú élelmiszerekben. A kis mennyiségű lecitin eleve kis mennyiségű fehérjeszennyeződést tartalmaz, ezért egy szójalecitines étel pláne kis mennyiségű szójafehérjét tartalmazhat. (Kicsiszer kicsi az pláne kicsi.) Aki nagyon érzékeny, az ezt a kis mennyiséget megérzi, aki nem annyira érzékeny, az vígan megeheti. Tanulság tehát az, hogy minden szójaallergiásnak magának kell kikísérleteznie, hogy bírja-e a szójalecitint tartalmazó termékeket. 

A témával kapcsolatos további hasznos linkek:
A fent is belinkelt http://tudatosvasarlo.hu/eszam/e-322-lecitin  
Wikipédia: magyarul itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lecitin, angolul bővebben itt: https://en.wikipedia.org/wiki/Lecithin 

A további cikkekért kövesd Életmódunk – Egészség, diéta, allergia blogok – hitelesen Facebook oldalunkat! 

Ha van személyes történeted, amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból, hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás/-érzékeny sorstársaidon – várjuk a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com címre. Akár meg is jelenhet az oldalunkon az írásod!

Köszönettel:  Noiro, Lin és Tibor