Tejallergiásként olykor-olykor növényi tejeket fogyasztunk, ezért érdemes elgondolkodnunk azon, vajon milyen mennyiséget érdemes innunk belőlünk.
Egy éve jelent meg, és a napokban újra és újra megosztásra került egy érdekes cikk a http://paleomedicina.com/hu/blog/2016/01/mandulatej-rizstej-gabonatejek-rosszabbak-mint-a-tej oldalon dr. Tóth Csaba tollából, amely cikk látványos fotókkal sugallja, hogy a növényi tejek fogyasztása agyament ötlet. Írásommal árnyalni szeretném a szerző által megfogalmazottakat. Ugyanis elég kirívó eseteken keresztül mutat be egy érdekes tévhitet – miszerint sok fogyasztó azt hiszi, hogy a növényi tejet literszám kellene nyakalni. Akinek nem inge, ne vegye magára ezt az állítást… – de a közösségi oldalak tematikus csoportjaiban bizony gyakran találkozom ilyen véleménnyel.
Elöljáróban egy tanulságos történet, mely több fordításban is kering a neten, pl. akár itt is, minden bizonnyal Popper Péter tollából ered. Röviden: egy nő a pszichológusnál nem hajlandó letenni a kabátját a kanapéra, mert úgymond „édesanyám is erre tanított”. Az okát nem tudja. Végül kiderítik, hogy az üknagyi tanította dédmamát, ő pedig tovább az utódait erre a szokásra, hogy kabátot nem teszünk szövetbevonatú bútorra. Üknagyi el is árulja, miért: „Amikor mi a századelőn Amerikába érkeztünk, a családunk jómódúnak számított a környéken. Átmentem az utcabeli gyerekekhez játszani, náluk viszont rengeteg volt a poloska és a tetű. Édesanyám arra tanított, hogy ne tegyem a kabátomat az ő ágyukra, mert belemásznak a tetvek. Én pedig továbbadtam ezt a gyerekeimnek.”
A cikkem végén elárulom, hogy mi az összefüggés az üknagyi által bevezetett régi (a bevezetés idején praktikus) szokás és a rizstejfogyasztás között.
ESET #1: A tavaly, 2016. január 18-án gyermekorvosok által publikált cikk szerint (1. Vitoria I, López B, Gómez J, Torres C, Guasp M, Calvo I, Dalmau J. Improper Use of a Plant-Based Vitamin C-Deficient Beverage Causes Scurvy in an Infant. Pediatrics. 2016 Jan 18. pii: peds.2015-2781. [Epub ahead of print]) egy anyatejet nem fogyasztó kisbabát először tehéntejjel tápláltak, aki ettől 2,5 hónaposan ekcémás lett. Ekkor az orvosa egy növényitej-turmixot javasolt a szülőknek (összetevői: mandulatej, mandulaliszt, szezámliszt, barnarizs, gabonák, lactobacillusok, inulin és fruktooligoszacharidok). A baba 2,5-11 hónapos kora között kizárólag ezt a turmixot fogyasztotta, a hozzátáplált ételeket elutasította. Közben láthatóan elmaradt a fejlődésben. Az orvosi vizsgálat csontproblémákat és C-vitaminhiányt (is) mutatott ki. Új étrendet vezettek be, húst és vitaminkészítményt adtak neki és a turmixot elvették, ennek hatására gyors és örvendetes javulás állt be a gyermek állapotában.
KOMMENT: Ezt az esetleírást olvasva gyakorló anyaként majdnem lefordultam a székről! “Csak” két problémám van:
A) Köztudott, hogy a WHO ajánlása szerint a baba legjobb tápláléka az anyatej – nem a tehéntej, amit ez a gyermek először kapott!!! – , ennek hiányában pedig a TÁPSZER. Mivel nem találkoztam személyesen az esetben bemutatott családdal és orvosával, ezért nem tudom megítélni, miért tértek el ettől a WHO-tanácstól. Rengetegféle tápszer létezik, amelyeket sajnos tehéntejből állítanak elő, ezért a tehéntejtől ekcémás babák esetén sokszor többfélét is ki kell próbálni, míg az egyiket jól tolerálja. Az allergiás babák hipoallergén, erősen hidrolizált, aminosavakra bontott tápszereknél szoktak kikötni (Magyarországon tipikusan pl. Pregomin, Neocate), csak legvégső esetben kapnak teljesen tejmentes tápszert (pl. Sinlac, Sinemil) – feltéve, hogy erre nem allergiásak. Ez utóbbiak növényből (rizs, szentjánoskenyér) készülnek. Mindegyik tápszert dúsítják többek között vitaminokkal és az agy fejlődéséhez szükséges zsiradékkal. A szoptatós anyákat pedig diétázásra kérik, hogy minél kevesebb allergén kerülhessen az anyatejbe.
B) A másik kérdésem: ha már az orvos nem tápszert javasolt, hogy jutott egyáltalán eszébe, hogy egy EKCÉMÁS babának ALLERGÉN MANDULA- és SZEZÁMtejet tartalmazó mixet írjon fel???!!! Ha egy picike baba allergiásnak mutatkozik egyféle anyagra, esetünkben tehéntejre, az általános ökölszabály az, hogy a többi gyakori allergént is kerülnie kell, tehát tipikusan a pl. tojást, szóját, olajosmagvakat, amíg ki nem kísérletezzük, hogy ezen más allergénekre allergiás-e. Habár a cikkből nem derül ki, pont ezen olajosmagvakra allergiás volt-e a baba.
A fentieket a legtöbb orvos alapból tudja. Hogy a cikkben szereplő baba orvosa miért másként cselekedett, az számomra rejtély, de mindenképpen ez egy extrém, KIRÍVÓ ESET. Ebben az esetben tehát a baba étrendje eltolódott a magtejek irányába, és emellett nem kapta meg a szükséges tápanyagokat, ezért betegedett meg. A gyakorlatban itt, Magyarországon, egy átlagos családban ez a fajta eltolódás ritkán történik meg. (Másféle eltolódásokról pl. a Gyermekvédelmi Szakszolgálat munkatársai tudnának sajnos elég sokat mesélni.)
ESET #2: Itt a cikk prezentál egy igen rossz bőrben levő csecsemőt, és alatta hivatkozik a 7 évvel ezelőtt írt Tierney EP, Sage RJ, Shwayder T. Kwashiorkor from a severe dietary restriction in an 8-month infant in suburban Detroit, Michigan: case report and review of the literature. Int J Dermatol. 2010 May;49(5):500-6. cikkre. A képen szereplő babát a cikk tanúsága szerint mandulaitallal, édesburgonyával és banánnal tápláltak, ezért a súlyos Kwashiorkor nevű betegség alakult ki.
KOMMENT: csak magamat tudom ismételni: az ilyen kicsi gyermeket szintén anyatejjel és/vagy tápszerrel kell etetni, mivel 8 hónapos, ezért további hozzátáplálás is javasolt, ha meg tudja emészteni. A mandulaital bár finom, de eléggé mesterséges és allergén is, ezért csak nagyobb gyerekeknek és felnőtteknek érdemes kóstolni, és nem szolgál kizárólagos táplálásra. Nem kell ahhoz dietetikusi végzettség, hogy megmondjuk: kizárólag e három élelmiszert fogyasztva nem sokáig marad egészséges senki. Ez esetben is a baba étrendje eltolódott a magtej irányába, és emellett nem kapta meg a szükséges tápanyagokat, ezért betegedett meg. Ez szintén egy KIRÍVÓ ESET, semmiképpen sem tekinthető általánosnak.
A kiinduló cikk ellenben azt sugallja, hogy ezen rosszul táplált kisgyermekek példájából okuljunk mi is, mert ők kifejezetten a növényi tejek miatt betegedtek meg. Valójában pedig, mint fentebb is láthattuk, amiatt, mert nem a megfelelő tápszert kapták.
Régebben azt sulykolták belénk: a tej élet, erő, egészség.
A tudomány ma már ezt felülírta, a tej az európai emberek jelentős részének sajnos nem tesz jót (Két forrás pl. itt és itt, idézem: “…a lakosság 80%-a valamilyen mértékben laktózintoleranciában szenved“). Vannak emberek, akik gond nélkül fogyasztják, nekik további jó egészséget kívánunk. Olvasóink többsége azonban, feltételezem, tapasztalta már a tehéntej (akár laktóz, akár tejfehérje) kellemetlen hatásait. Mégis, a köztudatban ott lebeg a fejünkben: sok-sok tejet kell inni, enélkül nem élet az élet! Mint ahogy kabát sem kerülhet szövettel borított bútorra…. Régen, párezer évvel ezelőtt a tej fogyasztása túlélési előnyt biztosíthatott azoknak, akik meg tudták emészteni, így nekik érdemes volt sok állati tejet fogyasztaniuk (forrás itt). Ezért tanították ük-ük-ükszüleink az utódaiknak, hogy sok tejet igyanak. Legalábbis itt, Európában.
Mi történik akkor, ha valaki tejallergia miatt abbahagyja a tehéntejfogyasztást? Tapasztalatom szerint többen ilyenkor nem vízzel helyettesítik a kieső tejet, folyadékot, hanem növényi tejjel. Ésszel nem tudják megindokolni, miért: azért, mert így szoktuk, mint az üknagyanyánk!..
Amikor diétába kezdünk, és elkezdünk eltérni a hagyományosan eddig fogyasztott ételfajtáktól, sokunk automatikusan “helyettesíteni” akar mindent: tej helyett tejpótló, tojás helyett tojáspótló stb., de a menü, a megszokott ízek változatlanok maradnak. Ez érthető a diéta legelső, betanulási szakaszában. Később azonban nem kell foggal-körömmel ragaszkodni az eddigi ízekhez, hanem idővel érdemes teljesen új recepteket kipróbálni, amelyek természetes, kevésbé feldolgozott nyersanyagokat igényelnek. Ha ételallergia/-intolerancia a bajunk, akkor eleve érdemes arra törekednünk, hogy természetesebb ételeket fogyasszunk, és nem kellene túlzottan megterhelni a szervezetünket nagy mennyiségű műkajával.
Az iparban előállított növényi tejek tápanyagtartalma igen csekély, sok adalékanyagot tartalmaznak, és legfőképpen vizet. És lássuk be, elég drágák. A házilag előállított növényi tejekben nincs adalék, azok tkp. főtt vagy nyers darált növényi magot tartalmaznak vízzel keverve, némi édesítéssel, ízlés szerint. Ezen magokat fogyaszthatnánk pl. rizs- vagy gabonaköretnek is, megehetnénk vagy meg is esszük müzliben, vagy elropogtathatnánk mandulaként, mogyoróként is. Akkor van baj, ha ezen növényi italoknak több jelentőséget tulajdonítunk, és miattuk más, értékesebb tápanyagforrásokat már nem fogyasztunk. Javasolt ezeket kisebb mennyiségben, pl. desszert gyanánt, kávéba stb. fogyasztani. A helyzetet javítja, hogy bizonyos növényi tejeket hozzáadott vitaminokkal, kalciummal dúsítanak, de ez esetben sem elég csak erre a vitaminbevitelre hagyatkoznunk.
Szumma szummárum: kezeljük a helyükön a növényi tejeket. Találjuk meg az egyensúlyt. Hasonlóan a szörpökhöz: aki nagyon szereti, időnként fogyassza nyugodtan, amolyan desszertként, de ne ez legyen a kizárólagos italunk. És ne várjunk el tőlük egészségvédő hatást. Ha már tehéntejet nem ihatunk, és így nem támogatjuk sem az amerikai, sem a magyar népgazdaságot, legalább a szervezetünket ne terheljük túl felesleges anyagokkal.
A további cikkekért kövesd Életmódunk – Egészség, diéta, allergia blogok – hitelesen Facebook oldalunkat!
Ha van személyes történeted, amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból, hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás/-érzékeny sorstársaidon – várjuk a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com címre. Akár meg is jelenhet az oldalunkon az írásod!
Köszönettel: Noiro, Lin és Tibor