Képzelj el egy születésnapi ünnepséget az oviban, ahol a gyerekeknek feltálalnak egy gyönyörű cukrászremeket, meseszép habostortát, miközben a Te gyereked kaphat pár szem kekszet a saját megszokott készletéből. A tortából nem. De mosolyogjon, ünnepeljen a többiekkel felhőtlenül. (Illetve csináljon úgy, mintha.)
Neked pedig – miután joggal felháborodsz, hogy szemed fénye könnyekkel küzdve jött haza az oviból (már megint) – annyit mondanak:
Ez van, meg kell szoknia, a te gyerekedet mindig ki fogják hagyni a tortázásból.
Durván hangzik? Hihetetlenül?
Pedig nem is kevés ételérzékeny gyerek mindennapjaihoz tartozik ez. Vannak gyerekek, akik már belefásultak, de vannak, akiket a több éves “edzés”, szoktatás sem veszi rá arra, hogy könnyek nélkül kibírják, amikor a többiek tortáznak. Az is előfordul, hogy ilyenkor akár kiküldik őket, kiülhetnek a folyosóra. Ne rontsák már el a társuk ünnepét (és persze a saját biztonságuk érdekében, természetesen).
Pedig igen egyszerű lenne a megoldás
A) Nem kellene tortával ünnepelni az oviban születésnapokat. Arra ott van a gyerekzsúr és az otthoni ünnepség. Lehet szülinapot köszönteni az intézményekben közös énekléssel, a szülinapos körbetáncolásával, kis közös ajándék adásával is.
(Miért Is kell feltétlenül tortázni, ezzel nem kis költségbe verni a szülőket, és kirekesztő viselkedést tanítani, illetve azt, hogy mindehhez jó pofát is vágjon a gyermek már idejekorán?)
B) Szóljanak a szülőnek, mikorra vigyen be mentes tortát a saját érzékeny gyerekének – ha nem is kaphat a közösből, de legalább ne száraz kekszet egyen, hanem valamit, ami hasonló a többiekéhez.
Egy érintett anyuka fordult hozzám kétségbeesésében, az ő levelét idézem.
Kislányom több, mint 1 éve glutén érzékeny. A közétkeztető biztosította a gluténmentes ebédet (csak ebédet), de adódott egy kis probléma. Egy megfázásos betegsége során amúgy is külön éthordóban kapott óvodai ételt hazavittük, hogy “ne vesszen kárba”. Felfedeztük, hogy fagyasztott hasáb burgonya a köret (ez azért látszatra jól elkülöníthető a friss hasáb burgonyától). Telefonon sikerült elérni a diétás szakácsot (ami nagyon nehezen ment, mert nem tudták a számát, ill. hirtelenjében azt sem, hogy ki az éppen illetékes.) Egy jó negyedórás beszélgetés közben próbáltam meggyőzni, hogy nem szabad hasábburgonyát adni a gyermekemnek, mire végül ő is belátta, hogy a csomagoláson rajta van, hogy ugye nyomokban…
Úgy döntöttem ezek után nem szavazok bizalmat az egyébként frissen végzett diétás szakácsnak a gyermekem egészségének kontójára. Minden napra főzök, ill. a mamák 1-1 nappal beszállnak a buliba.
Már csak az az átkozott tortázás ne lenne. Vagy, ha mégis, legalább szólnának az óvó nénik előre, ha tudomásuk van a sütizésről. Erre volt egy briliáns ötletem, ami több, mint egy éve várat a megvalósításra. A faliújságon szerettem volna a kedves szülőtársakhoz egy felhívást címezni, miszerint, ha sütizés lesz, névtelenül legyenek kedvesek beírni a dátumot előre 2-3 nappal a kifüggesztett papírra, így én is tudnék készülni sütivel aznapra. Bevállalom. (Cukrászdai mentes süti lefagyasztva, kiengedve, vagy én sütök). Na itt lett csak igazán zavar az óvónénik fejében.
Ezt nem tehetik, mert engedély nélkül nem tehetnek ki akármit a faliújságra! (Tessék?!)
Meg ez egyébként is sértő lehet. (Mivan?!)
Meg különben is, eddig száraz keksz volt az ételallergiásoknak, ezután is az lesz, mert ez így bevált. (???)
Ja, és ha én nem pont olyan sütit hozok, mint amilyen a többieknek van, sóvárogni fognak az én egy szem glutén érzékeny gyermekem sütijére. (Az én gyermekem egyedül diszkriminálja a többi 25-öt! Nem fordítva!)
…és egyébként is, a szülők nem is olvassák a faliújságot…
A kislányom óvó nénije személyes sértésnek vette a kritikámat, miszerint szóvá tettem, hogy miért nem történt még mindig semmi. Átirányított a helyi vezetőhöz. A helyi vezető többet foglalkozott a megsértett óvónéni lelkiállapotával, mint a lényeggel, emellett úgy sem tudott dönteni erről, hogy ez ügyben össze is ültek az óvónőkkel. (?) Az óvodák fő-fő igazgatónője jó ideig ült az e-mailemen.
Azóta megkaptam az óvoda vezető válaszát, aki magánemberként szolidan “leosztott”, hogy jobb, ha most szokja meg a gyerek ezt a vele szemben tanúsított magatartást.
Óvoda vezetőként pedig választás elé állított, hogy eddig nem volt szabályos a tortázás, de szemet hunyt, ezután viszont, ha az én megkeresésem hivatalos, akkor nem hunyhat szemet e-felett, és a “régi jó kapcsolatunkra tekintettel” eldönthetem, hogy kirakom a faliújságra a papíromat, és meg kell emiatt szüntetnie a város összes óvodájában a sütizést (gondolom ami ebben az óvodának fájna, hogy az alapítvány zsebét gyarapító farsangi házisüti árusítás is megszűnne….vagy nem….) , vagy hagyom az egészet, és minden marad a régiben. Tulajdonképpen az ő szabálytalanságát az én döntésem szüntesse meg, és az egész város rám mutogasson, vagy továbbra is én engedjem meg, hogy szabálytalankodik. Gondoltam írok az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak. Hátha segítenek helyesen döntenem…
Egyébként én nem szeretném a gyermekemet “szoktatni” ehhez a fajta hozzáálláshoz. Én arra szeretném tanítani, hogy akin lehet segítünk, és tiszteljük a másik embert, akármiben is különbözik tőlünk. Szeretném, ha ilyen világban élnének a gyermekeim, és ezért amit én tehetek, hogy őket ilyen embernek nevelem.
Támogatom az ötletet. Senkit sem lenne szabad diszkriminálni diéta miatt, mindenkinek joga van egyenlő módon ünnepelni. Valóban jó lenne, ha az Egyenlő Bánásmód Hatóság véleményt nyilvánítana az ügyben.
A további cikkekért kövesd Allergia Blog Facebook oldalunkat!
Ha van személyes történeted, amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás/érzékeny sorstársaidon – várom a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com -ra. Akár meg is jelenhet az oldalunkon az írásod!
Köszönettel: Lin, Noiro és Tibor
