A kislányom már az anyatejre is allergiás volt. Na nem a tejemre, hanem azokra a dolgokra, amelyek az én kedvenc ételeim voltak: tej, tojás, magvak, mogyoró, mák… Lemondtam róluk.
Gasztroenterológiára nem jutottunk el kapásból, mindenki tudja, hogy oda vagy fél évet kell várni. Sokat olvasgattam a babákról, allergiákról, azok megelőzéséről is. De akkor is nehéz volt élesben végigcsinálni… Le kellett mondanom a kedvenc ételeimről. Talán ritka szerencse, hogy beletaláltam, mitől is van baja a kisbabámnak, hiszen a diétám megkezdése után nemsokára teljesen tünetmentes lett.
Ekkor döntöttem el, hogy segíteni szeretnék más anyukákon is, akik hasonlóan kétségbeesve küzdenek a tünetekkel – bőr kisebesedése, gyakori bukás, hányás, fájdalmas sírás, nem tud enni a baba… Míg az orvosok korábban gyógyszerezést javasoltak, a pici babám bőrére is azonnal szteroidos krémet adtak volna, hihetetlen volt, hogy pár hétnyi nagyon szigorú mentes diéta után már az összes panasz megszűnt. A kislányom újra enni kezdett, nem bukott, a bőre pedig letisztult.
Úgy éreztem, ki kell kiabálnom a világnak, hogy diétázzatok anyukák, a babátok jobban lehet tőle!
Nem lesz megoldás a savlekötő, nem lesz megoldás a szteroid, az asztmagyógyszer, ha ételallergia, vagy cöliákia a kiváltó ok.
Nyilván ez nem ilyen egyszerű… Nem mindenkinél ugyanaz okozza a gondokat.
Diétáztam. Sikerült ezzel meggyógyítanom a babámat. Szerencsém volt, hogy ráéreztem. Éheztem, hiszen akkor még vega voltam, és megvontam magamtól a tejet, tojást, és olajos magvakat is…
A család nagyon nehezen fogadta, hogy diétázom. Amíg szakorvosig nem jutottunk el, többször csempésztek az ételembe allergéneket. Bármikor tévesztettem, újra jöttek az álmatlan éjszakák. Le kellett hát mondanom a vega életről, és szép lassan el kellett kezdenem húst enni – a saját magam és a babám érdekében is. Magamra maradtam, sok támpontot nem kaptam. Ráadásul a hozzátáplálás kezdetekor megbuktam. Bármivel is próbálkoztam, kudarc volt. A babám az ég világon mindent elutasított. Kivéve a durum tésztát. Attól meg kiütéses lett.
Ha tévesztettem…
Rettegéssel teli időszak következett. A gyerekem teljesen anyatejfüggő volt, egy évesen is naponta nyolcszor szopizott. Pár rizsszemen és kölesgolyón kívül kizárólag anyatejet evett még akkor is. “Pedig egy egy éves gyerek már mindent ehetne!”
Tiszta szerencse, hogy anyatejadó is voltam, életem mint a tejkecskéjé addig is, tehát termeltem rendesen. Inkább attól rettegtem, hogy hogyan tovább? Mi történik, ha megbetegedek, nem tudok szoptatni? Ha tényleg allergiás a gyerekem, még a hipoallergén tápszertől is baja lenne. Éhen halna? Félelmetes volt ez a függés. Én is függtem tőle, mert még mindig túltermelt tejből a szervezetem.
Kerestem az utat, és elkezdtem szakirodalmat olvasni. Minél többet olvastam, annál mérgesebb lettem. Miért nem mondták ezt az orvosok? Miért nem mondták el, hogy mi az ételallergia, mi várható, mit tehetek? Mit tehetek, ha nagy baj van? Mit kell tenni, ha véletlenül olyan dologgal folytatom a hozzátáplálást, amitől bedagad a babám, vagy befullad? Nem is mertem erőltetni a hozzátáplálást olyan dolgokkal, amikkel már az anyatejen keresztül is gondjai voltak a kislányomnak. Mondhatott bárki bármit, “védelmező módba” kapcsoltam. Úgy tettem, mintha nem érdekelt volna, a szomszéd 8 hónapos Pistike esete sem, aki már rég pörköltet csemegézett tojásrántottával, és rá tehéntejet kortyolt vidáman.
A hozzátáplálással haladni kell? Nem érdekelt a mindenevő szomszéd Pistike!… Ah dehogyis nem! Ideges voltam, hogy a lányom nem halad. Mert a hozzátáplálással haladni kell: Zöldségek, gyümölcsök, és szentül hittem, mivel ez a szabály, mindenkinek be kell vezetni a tejet, tojást egy éves korban… Minden magabiztosnak látszó anyukától kérdezgettem, hogyan is kóstoltathatnám meg a kislányommal ezeket?
Mellé…
De gyorsan meggyőzött az eset, amikor életem párja tojásrántottát evett, és még le nem mosott szájjal adott puszit a kicsinknek. A férjem puszijai nyomában csúnyán felduzzadt a kislányom arca.
Nem monda senki, de magunktól is tudtuk, hogy nem próbálkozhatunk otthon allergiás gyerek hozzátáplálásával. Túl veszélyes, és nincs gyógyszer otthon, amit adhatnánk súlyos esetben.
Hiányzott egy biztos segítő. Reméltem, a szakorvos majd mellettem áll, partnerként kezel, a gyermekem érdekében kedvesen elmagyaráz majd mindent, ha már ilyen sokat vártunk rá. Azt is reméltem, hogy segíteni fog abban, hogy haladjunk a hozzátáplálásban.
Klinikán adj allergént az allergiás babádnak!
Ha úgy tapasztaltad hogy allergiás a babád, a gyanúsított allergént otthon soha ne próbáld neki egyedül adni! Csak olyan klinikán végezzenek kóstoltatásos ételterheléses tesztet, ahol a protokollban szerepel, hogy allergiás sokk esetén azonnal adnak tonogént is (folyékony adrenalin). A kalcium nem rohamoldó, és nem allergia-ellenes szer. A szteroidos kúp sem segít minden roham esetében. Az első falatnál pedig legyen jelen az orvos, mert nagyon ritkán ugyan, de kialakulhat allergiás sokk, melyet csak azonnali orvosi segítséggel tudnak kezelni.
Az első élmény a szakorvosnál nem volt pozitív, hiszen az orvos sajnos szinte szóba se állt velünk. Szerencsére elvégezte az alapvető vizsgálatokat – karcolásos bőrtesztet, IgE specifikus allergén szint méréses vérvételi tesztet is végzett – és az általam kiszűrt allergének esetében a legerősebb allergiát mutatta ki a vizsgálatsor. Megerősítettek abban, hogy az általam bevezetett teljesen mentes diéta megfelelő. (Ha pedig nincs elég anyatejem, adjak neki rizstejet. – ???) Örülhettem, hogy él a kislányom, és tünetmentes. Szakorvosi vizsgálat után végre a család többi tagja is elfogadta, hogy valóban beteg a gyerekem, és nem erőltették tovább a “Pistikét, aki már baba korában is mindent evett”.
Egy véletlen folytán kitaláltam magunknak a “fecskendős-etetést”:
A korábbi etetési kísérleteim mind kudarcba fulladtak. A gyerekem a kanalat kiverte a kezemből, szorosan bezárta a száját, ha etettem volna, ha meg hagytam “enni”, összekent mindent maga körül – művészkedésre használta a színes krémeket. Volt egy áttörés. Életében először a kezébe nyomtam egy kinyomós gyümölcskrémet, és felkészültem rá, hogy úgysem eszi meg. És láss csodát, mégis kiszívogatta belőle a nedűt! Gondoltam, kipróbálom mással is: végre, elkezdett másfél évesen enni pár fajta bolti gyümölcspürét, és szentjánoskenyér-mag alapú pépet. A kívülről rendkívül furcsának látszó módszerem meghozta a gyümölcsét: Így legalább elfogadta ezeket az ételeket, életében először jóllakott, és szépen elkezdett kikerekedni.
Sokan persze azt mondják, hogy elrontottam a gyerekem. Mert engedtem neki hogy válogasson, baba korában nem szorítottam rá, hogy normálisan, kanállal egyen. Akármi is az igazság, kétségbe voltam esve, hogy a gyerekem nem eszik pépes ételt sem. A fecskendős módszer kitalálása előtt tényleg mindent elutasított. Az evés maga stressz volt számára.
Mégis, évek kellettek ahhoz, hogy jobban elfogadja a család a lányomat így, allergiásnak, válogatósnak. Ma már egyre többször van a nagyobb család közös asztalán is mentes, biztonságos étel.
Ma már öt és fél éves a kislányom. És még az ételek terén nem lépett sokat előre, sőt, talán még válogatósabb, mint baba korában. De legalább tünetmentes. Ugyanúgy allergiás, a legtöbb dologtól azonnali baja van. De legalább a csirkehústól és a gluténtól már nincs nyilvánvaló baja.
Valójában fogalmam sincs, hogyan tovább. A kislányom jól van, csak sok ételre allergiás, diétázik, a pollenek miatt pedig nap mint nap szed antihisztamint. Így tünetmentes, és végre nem köhög, prüszköl, nem könnyezik folyamatosan.
Az orvostudománynak van megoldása az allergiákra, ételallergiákra. Sejtem, hogy ez lenne a jó út, a következő lépés, de még sokminden visszatart.
Rengeteg vizsgálaton vagyunk túl. A kislányom nem csak az ételekre, de a pollenekre is erősen allergiás. Az ételekre valóban veszélyesen allergiás a komponens teszt alapján. Ő ritkább eset (erős pollenallergiások 30%-ánál fordul elő): nála a pollenallergiája is bezavar a gyümölcsök és zöldségek esetében – viszket és duzzad a szája ezektől, ahol a bőréhez érnek bizonyos nyers zöldségek, gyümölcsök, kivörösödik, csalánkiütéses lesz, és viszketni kezd.
A nemzetközi protokollok alapján először a pollenallergiától kellene megszabadulni – szublingvális immunterápiával (nyelv alá raknak az allergénből, hónapokig, sőt, évekig, minden nap, hogy a szervezet lassan hozzászokjon), majd ha a pollenallergia megszűnt, és nem zavar be a zöldségek-gyümölcsök terén, akkor a többi allergénnél el lehetne indítani az orális immunterápiát – mely például az USA-ban már évek (évtizedek) óta működik, Magyarországra még most csordogál be, talán csak egy gyermek pulmonológus van hazánkban jelenleg, aki ételallergiák immunterápiás kezelésével foglalkozik.
Nyírfa pollen: A legtöbb keresztallergiát ez okozza
Az orális immunterápia lényege, hogy nagyon minimális allergén mennyiséget (pl. egy milligrammnyit) kezdenek adagolni orvosi felügyelet mellett, majd nagyon lassan emelik a mennyiségeket addig, hogy a beteg nagyobb mennyiség elfogyasztása után se érezzen panaszt. Nyilván a terápiának több buktatója van. A legnyilvánvalóbb akadály, hogy a lányom nagyon válogatós, és nem biztos, hogy meg tudnám vele etetni ezeket. Ráadásul ennek a terápiának sosincs vége – akkor is minden nap kell enni az allergénekből, amikor már a beteg “levizsgázott”, és eljutott oda, hogy nagyobb mennyiségű allergént is tud fogyasztani. Nem szabad egy napot sem kihagyni. Attól tartok, hogy egy válogatós gyereket nem igazán lehet erre rávenni.
Sokkal egyszerűbb lenne, ha kinőné az allergiákat.
Még van esélye. Most még kivárunk.
Pályázaton indulok ezen írásommal, ide kattintva olvashatsz még pályaműveket
A további cikkekért kövesd Allergia Blog Facebook oldalunkat!
Ha van személyes történeted, amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás/érzékeny sorstársaidon – várom a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com -ra. Akár meg is jelenhet az oldalunkon az írásod!
Köszönettel: Lin
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: