Veled is történt hasonló? Most elmesélem neked, hogy milyen nagyon furcsa tanácsokat kaptam a “segítőkész” környezetemben arra, hogy mit tehetek, hogy végre elkezdjen enni a babám.
Az előző írásomban elmeséltem, hogy mennyire nehéz volt elindulni – a kislányom csak anyatejet akart inni, nem tudta mi az, hogy jóllakni, minden ételt vagy elutasított, vagy allergiás volt rá… Gasztroenterológiára sok hónapos várakozási idő volt (úgy emlékszem 5 hónapot kellett várni), és addig is valahogy túl kellett élni. A környezetem persze mindent megtett, hogy segíthessen. Némelyik ötlet durva volt, némelyik viszont működött.
A védőnő tanácsa: Adjak a gyereknek fájdalomcsillapítót. Akkor nyugodtabb lesz, jobban alszik majd, és jobban is fog enni. Inkább nem gyógyszerezném a babám, köszönöm…
A másik kisbabás anyuka tanácsa: Ne anyatejet keverjek a főzelékbe. Sózzam meg rendesen, és fűszerezzem is meg. Az ő gyereke minden felnőttes ételt megeszik, és eleve utálta a sótlan bioízű babakaját. Húsból ne száraz csirkemellet próbáljak darálni, hanem szaftos combot… Nos az én lányom akkor is kiköpte a főzelékeket, de még a húst is. Hiába turmixoltam finomra. Sem turmixolva, sem darabosan nem kellett…
Mellé…
Anyós tanácsa: Ültessem az ölembe, fogjam le a kezét, a fejét, és nyomjam a szájába a kiskanálnyi főzelékeket. Próbálta megmutatni. Hiszen az ő családjukban minden gyerek rendesen evett. A kislányom visított, és ami bement, azonnal ki is jött.
A hasonló gondokkal küzdő szomszéd anyuka gyermekorvosának tanácsa: Étvágytalanságra Peritol. Nem gond, ha evés közben elalszik a szertől, hiszen ez egy nagyon erős szer, és kedves anyuka ne aggódjon, hogy a gyógyszerre az van írva, hogy csak 2 éves kor felett… Enni fog a gyerek jobb étvággyal, csak ne engedje szaladgálni, mert kicsit bezavar, eleshet, illetve aluszékony lesz a gyerek. Eszébe se jutott ennek az orvosnak kivizsgálásra küldeni a kicsit! Az ilyen étvágytalanságnak sokszor allergia, étel-intolerancia is az okozója, amit nem fog megoldani egy központi idegrendszerre is ható erős gyógyszer. A kicsit végül elvitték gasztroenterológiára, és ott tejmentes diétára fogták. Na né, amikor elmúlt a diéta hatására a bélrendszeri gyulladása, magától megjött az étvágya…
Enni fog a gyógyszertől, csak ne aggódjon anya, ha elalszik közben!
A gyerekpszichológus tanácsa: A gyerek nem hülye, ha éhes lesz, eszik. Ki kell éheztetni, és a következő étkezéskor is csak azt kell kínálni, amit előzőleg nem volt hajlandó megenni. Három napig éhezik, és meg lehet törni, fog enni. Nagyanyáink módszere már bizonyított. Nem az ötvenes években élünk! Amúgy is sovány a gyerekem, és allergiás, nem fogom éheztetni. Azért rohangál üvöltve fel-alá, mert éhes, a vércukra a padlón… Inkább meg kellene tanítani, mi az a jóllakottság, hiszen világ életében nem evett többet két falatnál egyszerre! Szervi oka is van, nem csak makacskodik!
Sok embertől hallottam: Egyen önállóan! Hadd malackodjon. Igen, kipróbáltuk. Az ételt nem a szájába rakta, hanem színes tornyokat épített belőle, és mindent összekent, a falat, a földet is, a száját konzekvensen kikerülve. Talán itt tanulta azt, hogy az étel játszásra tökéletes, és nem evésre való. Az alma – kizárólag egészben – volt az első dolog, amibe beleharapott! Kapargatta a fogával, de mivel alig volt foga, nem tudott beleharapni, és valóban enni belőle… De legalább evés-féleséget mímelt vele!
Sok ember tanácsa: Csapjam be a gyereket, és láthatatlanul adagoljam neki lereszelve a répát, meg a zöldségeket, olyan ételnek álcázva, amit ő már evett szívesen. Nem jött be. Azonnal felismeri az ízét, és kiköpi, nem lehet becsapni.
A gyerekorvosunk tanácsa: Igen, vannak ilyen gyerekek, akiknek fontosabb a játék, mint az evés. Túléheznek, elfelejtenek enni. Próbáljam meg játék közben etetni, szaladgáljak utána a falatokkal, illetve fürdés közben, a fürdőkádban etessem, amikor nem tud elszaladni. Tereljem el a figyelmét, és közben csempésszek a szájába falatokat. Bejött! Valamennyire. Bekapcs a “gyerekdalok” videó végtelenítve, gyerek rábámul, és közben 5-6 falatnyi lecsúszik a torkán! Hihetetlen áttörés! Köszönöm! Bár a család szerint itt rontottam el a gyereket…
Saját tapasztalat: Szerencsére annyi anyatejem volt, mint egy kecskének… Találtam egy olyan pépet, amire egyáltalán nem allergiás a kislányom, tej- tojás- szentjánoskenyérmagliszt mentes. Mivel semmilyen tápszerre nem kaptunk javaslatot, a tejemmel kevertem fel, hogy tápláló is legyen… (És igen , még sokáig ott volt az aggodalom, hogy meddig maradhat kecske a kecske – azaz én meddig tudok ilyen sok anyatejet biztosítani…)
Babazene-film nézés közben, 20 ml-es fecskendőbe felszívás után nyomtam a szájába a pépet, és így elfogadta, kiskanálból soha.
Nevetségesnek látszottunk, és őszintén szólva, egy anyát úgy gondolom megvetnek, ha csak így tudja táplálni a gyerekét, legalábbis én ezt éreztem… (És persze mondták is páran, ha a gyerek elutasítja az evést, az az anya hibája. A kötődés hibája. A kapcsolatuk hibája.)
Lehet, hogy igaza van a környezetemnek, hogy már alapjaiban én rontottam el a gyerekem étkezését: mert már babakorban is az asztalnál, szépen ülve, kanállal kellett volna adni a normál főzelékeket, “emberi” ételeket, de nekem már az is nagy szám volt, hogy Zsófi nem üvölt az éhségtől, és végre hajlandó nem egérnek méretezett mennyiségeket is fogyasztani valamiből…
Amit még megtudtam róla, hogy nagy valószínűséggel egy a neofób gyerekek közül. Nem szabad erőszakoskodni vele.
És még mindig volt pár hónapunk a gasztroenterológusig…
Pályázaton indulok ezen írásommal, ide kattintva olvashatsz még pályaműveket
A további cikkekért kövesd Allergia Blog Facebook oldalunkat!
Ha van személyes történeted, amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás/érzékeny sorstársaidon – várom a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com -ra. Akár meg is jelenhet az oldalunkon az írásod!
Köszönettel: Lin
Nagyon-nagyon ismerős küzdelmek. Rengeteget aggódtam, sírtam a fiam nemevése miatt. Mindent kipróbáltunk, a tanácsok is hasonlóak voltak, mint amiket megosztottál. Peritol? Sajnos beadtam a derekam és egyszer kapott. Utána soha többet. Olyan zavart lett a viselkedése, és kifordult önmagából, hogy ijesztő volt.
Nálunk 5 évesen állt be némi javulás. Eddig keményen küzdöttünk. Végre eszik némi zöldséget és gyümölcsöt. És kialakult benne a kíváncsiság az ételek iránt.