Óvodaváltás? Felejtsd el! A vegyes csoport megoldás?

Egyre kevesebb gyerek születik, mégis lehetetlen küldetés óvodát váltani. Az óvodák és a szülők is trükköznek.

Szegeden 5 óvodát készülnek bezárni arra hivatkozva, hogy túl kevés a gyerek, és az üzemeltetésben költséghatékonyabbak szeretnének lenni. Mégis próbáltunk, de nem tudtunk tanév közben állami óvodát találni, most pedig, hogy nem vált be a “vegyes rendszerű” ovi, váltani sem tudunk.

(Olvasd el ezt a cikket. Tanulságos. Katt.) Hiába születik kevés gyerek, ha a nagycsoportosok még egy évig maradnak! Nincs gyerek, mégsincs hely az ovikban.

Az egész a bölcsődével kezdődött: a bölcsődei igazgatóságon egyszerűen kijelentették, hogy ételallergiás gyerekkel nem foglalkoznak, nem veszik fel sehová – a vezető azonnal lehúzott a regisztráló kockás füzetéből, amint kiejtettem a számon, hogy a gyerekem több dologra allergiás. Ő és az általa vezetett bölcsik nem fognak tudni felelősséget vállalni a gyerekemért (és a közétkeztető cég sokszor téveszthet, a gyerekek meg beleehetnek egymás ételébe).

Végül kukutyinban kapott helyet a lányom, a sokadik felkeresett fizetős családi napköziben – csak itt fogadták be, csak itt voltak hajlandóak az általunk elkészített garantáltan biztonságos ételeket odaadni neki. Jó hely volt, de városon kívüli, és fizetős. Havi több mint 30000 Ft, plusz a napi körülbelül két órás ingázás  elég sok kompromisszummal járt, de legalább dolgozhattam.

Legyen boldog, aki bekerül. És vagy megszoksz, vagy megszöksz. Kötelező az ovi, tehát muszáj megszokni a rosszat is? Fotó: Freeimages

Időben felkerestem a körzeti ovit – amikor a lányom még két éves volt, áprilisban. Megnyugtattak, hogy ők tudnak allergiás gyereket fogadni, menjek vissza majd később, nem kell még beíratnom: mivel év közben szerettem volna, ha majd becsatlakozik, majd ha betölti a három évet, és biztosan szobatiszta lesz.

 Decemberben vissza is mentem az oviba, de akkorra már a vezető csak a karjait tudta széttárni: sajnos minden helyet feltöltöttek szeptemberben, és ráadásul a nagycsoportosok közül az egész gárda úgy döntött, hogy maradnának még egy évet, ezért nem tud felvenni egy gyereket sem. Dugig van minden csoport. Sajnálja, de keressünk más ovit.

Tele van az ovi. Nincs is időm magukkal beszélni. Majd jöjjenek vissza szeptemberben, talán akkor. Fotó: Freeimages

Családi napköziben még maradhatott volna a kislányom, de mivel nagyon kifárasztott az ingázás, és sok pénzbe is került, ezért mindenképpen szerettem volna egy normális rendszerű, közeli állami ovit találni. Válogatni a pedagógiai programok között? Nem ismertem egyiket sem, nem volt tapasztalatom, hogy melyik ovi jó, melyik nem… Nekifeküdtünk a városnak, a hozzánk elérhető közelségben lévő ovikat kezdtem el felkeresni. Mindenütt azt a választ kaptam, hogy teljes a létszám, nem tudnak felvenni senkit. Esetleg a városon kívül próbálkozzak… De mivel nem autóval járok, fontos volt, hogy közel legyen az ovi.

Sugallták, hogy próbáljak meg olyan ovit találni, ahol vegyes csoportok vannak. Ott a nagycsoportosok nem ragaszkodnak annyira a maradáshoz, és mint a “tiszta” csoportokban. Persze a vegyes csoport finansziálisan jó az ovinak, mert könnyebben és arányosan fel tudja tölteni a csoportok létszámait.

Felsorakoztattak egy csomó remek érvet a vegyes csoportok mellett:

• A kicsik tanulnak a nagyoktól, gyorsabban beszoknak, több a foglalkozás.
• A kicsik is mehetnek sétálni a nagyokkal, gyorsabban fejlődnek.
• A nagyok pedig empatikusabbak lesznek, mint kistestvérüket, úgy segítik a kicsiket.
• A kicsik ellesik a nagyobbaktól a rajzolást, festést, szép evést.
• Jobban befogadják az újonnan jötteket, hiszen a csoport összetétele állandóan változik.

Jól hangzott, el is hittem. Találtunk egy ilyen ovit, befogadták a lányom, és még jónak is tűnt első évben. A diétáját – mivel én vittem az ételeket – kvázi tévesztés nélkül tudta tartani. (Egy rövid ideig rendeltünk ételt a közétkeztetőtől, de leginkább nem is evett belőle, és volt is tévesztés…)

Viszont második évtől kezdve valami megváltozott. Az újonnan jött kicsik bekakilósak-bepisilősek-egész nap sírósak voltak, és a teljes csoport életét hozzájuk igazították. Pont szeptemberben és októberben, amikor a hosszú forró nyár után végre jó idők voltak – ki sem mozdultak, gyakran a teremből sem. Egyszerre egy óvónéni van a gyerekekkel, nem tud minden igényt kielégíteni, nem tud mindenkire megfelelően figyelni. A kicsik pedig rengeteg figyelmet igényelnek, meg kell szokniuk az óvoda rendjét – ráadásul páran nagyon le voltak maradva, beszélni is alig tudtak. Ritkultak a programok. A lányom egyre rosszabbul érzi ott magát, az egyetlen barátja is otthagyta az ovit, ráadásul a csoportban a fiúk képviseltetik magukat legnagyobb számban – a csoport háromnegyede fiú.

A sokadik negatív tapasztalat után elhatároztuk, hogy mi is váltunk. Mindenképpen olyan óvodai csoportot keresünk, ahol a lányomnak a saját korosztályában lehet akár sok barátja, ráadásul ahol több lány van: hiszen ebben az időszakban elég sok képességbeli különbség van a gyerekek között, és a fiúk gyakran a fiúkkal játszanak, a lányok pedig a lányokkal. Nagycsoportos korra pedig sokkal fontosabb lenne, ha nyugodtan készülhetne iskolára, és nem kellene akár hónapokig hallgatnia a hat-nyolc újonnan jött picúr üvöltését. Már idén is nagyon kibukott ettől.

Egy tiszta csoport óvónénije bevallotta nekem, hogy régen vegyes csoportban volt, és nagyon kifáradt: ott folyamatosan küzdeni és kompenzálnia kellett a gyerekek közötti különbségeket. Állandó kompromisszumokkal járt tőle is, legalább két óvónő kellene egyszerre, ha különböző életkorú gyerekkel kell foglalkozni. De egyszerre csak egy van jelen.

Ez a gondunk a vegyes csoporttal:

• Mindenkinek kompromisszum: a kicsi gyerekeknek azért, mert sok a nagy. A nagyoknak azért, mert a kicsik idegesítik őket. Az óvónéni csak általános programokat tud csinálni, nehéz életkorra szabni.
• A csoport összetétele állandóan változik. A szülők is. Nincs szülői gárda, nem nagyon lehet beszélgetni, közös programot szervezni. 
• Évről évre a nagyobbak végighallgatják és végigszenvedik a kicsik beszoktatási hercehurcáját. Évente két hónap stressz!
• Sokkal kevesebb baráti kapcsolatra van lehetőség. Amíg egy tiszta csoportba 20-30 fő egykorú gyerek választhat magának a csoportból barátot, addig egy vegyes csoportban 6-10 egykorú gyerek van.
• Kevésbé mobilisak a csoporttal: A kisebbeknek rosszul esik a sok bolyongás, de a nagyokat sem tudják így messzebbre elvinni sétálni vagy játszótérre, mert a kicsik nem bírnák a tempót
• Kompromisszumokkal lehet programot szervezni: Egy másik csoport óvónénije viszi el külön a nagyobb gyerekeket programra, addig a kicsiket össze kell vonni. 
• Sokat vannak csak az udvaron: Nehéz az óvónőknek is megoldani a helyettesítést, így a legegyszerűbb kiterelni a gyerekeket az udvarra, és hagyni, hogy csináljanak csak, amit akarnak. Ha gond van, akkor meg kiállítják a gyerekeket. És van gond, mert a nagyokat már nem köti le csupán az udvari játszás. Túl gyorsan szaladgálnak, sok rosszaságot kifundálnak. Nekik már több kellene, mint csak “hagyni őket nőni”.
• Általánosan nevelnek. Az alapvető dolgokat megtanítják. A különcökkel vagy tehetségesekkel nem igazán tudnak mit kezdeni, mert a kicsikkel máshogy kell foglalkozni, mint a nagyokkal, speciális elvárásokkal nem tudnak így foglalkozni.
• Amióta bevezették a KLIK-es portfólió-rendszert, kevesebb kulturális program van az oviban. Gondolom nincs energiájuk az óvónéniknek másra, ha otthon este ezzel foglalkoznak. 
• A kötelezővé tett óvodáztatással még több adminisztrációs kötelességük van az óvónőknek. Minden hiányzási napot külön kell igazolni, mindenről jelentést kell írni. Ez a két utolsó pont úgy gondolom nem csak a vegyes csoportokra igaz.

Szóval újra elindultunk,  hogy keressünk új ovit, és végigjártuk az ovikat… A vegyes csoportokba be tudnák rakni a lányom – amit nem szeretnék. A tiszta csoportok meg fel vannak töltve. Majd szeptemberben lenne újra esély, amikor a nagycsoportból pár gyerek jó eséllyel elballag, miután már kétszer járta a nagycsoportot. Esélyünk sincs jó ovit találni. Még jobban csökkenti az esélyeinket az, hogy a nagycsoportosokat még egy évig az oviban tartják, az óvodának is jó finanszírozási okokból, és a szülőknek is jó, hogy a gyakran irracionálisan sokat követelő iskolázkezdést későbbre halasszák, akkorra, amikor a gyerek még jobban megedződik, és már nem okoz gondot az akár napi 6 órás iskolai élet (plusz az otthoni házi feladatok)… 

Néztünk fizetős intézményeket, de telt ház van szintén. Talán egy helyen tudnak segíteni, talán a kedvünkért bővítik a létszámot. Vajon kell ez? Úgy látom, hogy nincs esélyegyenlőség. A mai “versenyvilágban” aki lemarad a tanulással, nem biztos, hogy utol tudja érni a többieket. Ráadásul a kormányzat is szorgalmazza, hogy a gyerekek magas végzettség megszerzése helyett szakiskolákba menjenek. (A nőknek se számítson annyit a diploma, inkább szüljenek.) Nem tudom mi a jó, viszont szeretném, ha a lányom választhatna, mihez van kedve: például falat festeni, négy gyereket szülni, vagy az ételallergia gyógymódjait kutatni az egyetemen. Lényeg, hogy boldog és önmegvalósító legyen. Még lényegesebb, hogy ő választhassa meg a maga útját, és ne azon kelljen siránkoznia, hogy váltana, de nincs végzettsége, tehát rabszolga marad egész életében. Esélyegyenlőség van?

Licra League kampájn. Antiszemitizmus ellen. De itthon nem (csak) a bőrszín miatt maradhat le valaki a lehetőségekről.

Ha tetszett, amit itt láttál, és érdekelnek az allergiával és egyebekkel kapcsolatos írásaim, kérlek, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is, itt: Allergia Blog .

Ha van személyes történeted, amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból, hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás sorstársaidon – várom a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com-ra!

Köszönettel:  Lin