Nem vizsgál ki az orvos?

Kapunk egy leletet, de néha az orvosok át sem nézik. Akkor mi hogy értelmezzük helyesen? Mi az igazság? Néha úgy érzem, ki kell képeznem magam szakértőnek, hogy tudjam, mi az igazság.

Nyílt titok, az állami egészségügyben kiadták az ukászt, hogy minél kevesebb labor- (és képalkotó) vizsgálatra küldjék az orvosok a pácienseket. Ezek a vizsgálatok ha nem is nekünk, betegeknek, de az állami egészségügyi intézményeknek súlyos tízezrekbe kerülnek. Ez magyarázza, hogy a legtöbb esetben (tisztelet a kivételnek) maximum csak a lehető legszükségesebb rutin laborokra küldik el a pácienst, és gyakorlatilag vaktában, néha csupán a tünetekre támaszkodva igyekeznek diagnosztizálni. A speciális laborvizsgálatok eredményeire a “nagy államiban” pedig nem ritkán több hónapot kell várni. Jobb esetben. Mert leggyakrabban a tünetekre direktben kapjuk az orvosságot. Savasság? Savlekötő! Fájdalom? Fájdalomcsillapító! Gyulladás? Szteroid! … Sorolhatnám a végtelenségig.

Például egy egyszerű vérvétellel (és ha szükséges a kiegészítő vizsgálat, vékonybél-tükrözéssel) diagnosztizálható cöliákia (lisztérzékenység). A cöliákia felismeréséhez szükséges vérvételre gyakran már csak akkor kerül sor, amikor a lisztérzékenység társbetegségei teljesen eluralkodtak valakin. Eltelik akár 5 év is, fogyással, allergiás tünetekkel, hasi görcsökkel, endokrin/pajzsmirigy tünetekkel, meddőséggel, furcsa kiütésekkel küszködve, míg az orvosnak – ha a jó szerencse úgy engedi – eszébe jut, hogy kellene már egy-két specifikus vérvétel, allergiateszt, lisztérzékenység-kivizsgálás…

Gasztroenterológus főorvos ismerősöm nagyon korrekt volt a mi esetünkben. Nyíltan és érthetően elmondta, hogy a mi esetünkben nem cöliákia okozza a tüneteket, és az immunválaszt kiváltó ételallergia nem az ő szakterülete: a gasztroenterológiai szakmán túlmutat, és keresnünk kell egy allergológus specialistát. Főorvos ismerősöm még véleményt sem fogalmazott meg, és szerintem ez volt a korrekt eljárás. Így van esélyünk arra, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb szakorvost.

Ha a páciensek nem kapnak diagnózist, törődést: nem csoda, hogy elpártolnak, és a nagyon tudományosnak látszó, ámde humbug – pl. biorezonanciás kütyükkel “mérő és kezelő” gyógyítókhoz fordulnak, akik nem ritkán megélhetési-orvosok. Mérés után legtöbbször ajánlanak egy alap mentes diétát (mediátor-mentes – tejmentes, tojásmentes, gluténmentes, olajosmag-mentes, allergénmentes, hisztaminszegény – és ezek egyszerre, vagy bármilyen változatban), és láss csodát, a beteg jobban lesz, ha betartja egy ideig ezt a diétát, és egy-egy allergén külön visszavezetésekor kiderül, hogy melyik okoz valójában tünetet. Pedig a diétázásban nincs csoda. 

Nagyon tudományosnak látszó biorezonanciás “wellness-gép” – nincs orvostechnikai engedélye, nem lenne szabad sem diagnosztizálásra, sem gyógyításra használni…

Például cöliákia szűrésére még diétázás előtt nagyon egyszerű lenne egy kb. 5000 Ft-ba kerülő hiteles magánlabor tesztet ajánlani, ha már “az államiban” nem kaphatunk erre lehetőséget. (Hiteles ételallergia tesztek is vannak, 10000 Ft-tól, és nem is olyan drága részletes vérképet kérni – ez is sokmindent elárulhat a szervezetünkben lévő gyulladásokról, hormonokról, tápanyag felszívódásról is…)

A próba elválasztó diétát már háziorvosnak lehetne ajánlania. (Ki kell hagyni az étrendből az allergéneket – mediátorokat kb. 1 hónapig, majd egyesével visszapróbálni azokat, hogy kiderüljön, melyik okozza a tünetet.)  

Ha a betegnek gasztroenterológiai és bőrgyógyászati gondjai vannak, akkor alapból gondolni kellene az allergiára, ételallergiára, lisztérzékenységre is. És ha nincs pénz az állami egészségügyben a hivatalos diagnosztikus vizsgálatra, akkor

a) őszintének kellene lenni, legalább ajánlani egy magánlabort

b) próba “elválasztó” diétát kellene javasolni

c) ajánlani kellene egy megfelelő kvalitású szakorvost.

Semmiképpen nem lenne szabad a pácienst megfelelő kivizsgálássorozat nélkül pszichológushoz küldeni azzal, hogy biztosan pszichoszomatikus a hasfájása (és az egyéb tünetei). A pszichológus nem helyettesíti a megfelelő szakorvost és diagnosztikát.

Ingyen van – érdemes lehet próba elválasztó diétát javasolni… Hiszen sok sarlatán pont ebből él –  szaktudás nélkül. Nyilván a betegek szentként tekintenek rájuk, és súlyos tízezreket költenek el náluk, hiszen ők legalább egy ilyen egyszerű diétáztató húzással megoldották a sok éve fennálló panaszokat…

Veszélyes lehet az ál-diagnózis.

De miért veszélyes, ha kontroll és szaktudás nélkül vezetünk be diétát? Mert nem biztos, hogy a beteg tudja, hogy pontosan mi a baja. Ha lisztérzékenyt kezelnek sarlatánok, nem biztos, hogy megfelelően tájékoztatják arról, hogy a diétát élethosszig muszáj szigorúan tartani, mert egyébként autoimmun folyamatok indulhatnak el. (Fel nem ismert, illetve nem megfelelően- szigorú diétával- kezelt cöliákia esetén – ha nem is tipikus hasfájással jár – akkor is gyakoriak a felszívódási zavarok (kalcium, vashiány, stb.) gyermekeknél csontfejlődési rendellenesség, idegrendszeri és testi fejlődésben elmaradás, felnőtteknél korai csontritkulás, meddőség, hormonális problémák, pajzsmirigybetegség, bőrbetegségek és egyéb autoimmun tünetek jelentkezhetnek…)

Gyakran ezek az álgyógyítók arról is győzködik a betegeiket, hogy a lisztérzékenységet is meggyógyítják a kezeléseikkel. A placebókezelések bizonyos betegségek tüneteit valóban, bizonyítottan csökkenteni képesek, de ugyanakkor ezek a kezelések lehetnek akár életveszélyesek is – a pácienseket hamis hittel töltik el, és a tüneteik hamarosan vissza fognak térni, ha nem megfelelő diétát tartanak. Az ételallergia veszélyes változatainál (pl. földimogyoró allergia) akár halálos kimenetelű anafilaxiás sokk is előfordulhat, ha egy valójában nem gyógyult pácienst biorezonanciás placebokezelés után gyógyultnak minősítenek, és gyanútlanul belekóstol az allergénbe.

A társadalom pedig a nem hivatalosan diagnosztizált diétázókat “divatdiétázónak” tekinti, és nem veszi komolyan. Részben joggal, hiszen szükséges lenne egy valódi orvosi diagnózis ahhoz, hogy valakit komolyan lehessen venni.

Mit tehetne egy háziorvos/belgyógyász?

1. A betegeket őszintén és érthetően kellene tájékoztatni. Ha nincs pénz diagnosztikára, akkor lehetőséget kellene teremteni arra, hogy a beteg ne álgyógyítókhoz menjen!
2. Krónikus hasfájásnál tesztek elvégzése nélkül nem lenne szabad kapásból pszichológushoz küldeni a pácienst. 
3. Ha a beteg végső elkeseredésében álgyógyítókhoz fordult, akkor se küldjük el a csudába, ha mégis visszatér a kezelőorvoshoz. Nem lenne szabad presztízskérdést csinálni a gyógyításból. Akkor is korrekten el kell küldeni megfelelő vizsgálatokra.
4. Korrekt, érthető betegtájékoztatásra lenne szükség! Írásban! Mivel egy betegség sokrétű lehet, egy öt perces orvosi megjelenés során egy teljes életmódváltásról nem lehet valakit tájékoztatni. Nem elvárható a 70 éves Marika nénitől, hogy megértsen egy félig orvosi szaknyelven elhadart diagnózist, minden mélységében.
5. A dietetikusokat jobban bele kellene vonni az orvosi praxisokba! Sokkal könnyebb gyomorégésre savlekötőt, lisztérzékenység miatt kialakult pajzsmirigy gondokra hormongyógyszereket, cukorbetegségre extra inzulint, és magas koleszterinre koleszterin csökkentőt adni, viszont megfelelő diétával és életmóddal sokkal több eredmény lenne elérhető, mint a folyamatos gyakorlatilag kontrollálatlan gyógyszerfelírásokkal.
6. Ha már a beteg vette a pénzt és fáradságot, hogy magánlaborban saját pénzén korrekt és részletes vérképet és teszteket csináltatott – akkor az orvos vegye a fáradtságot, és legyen szíves átnézni a laborleleteket és korrekt szakmai javaslatokat megfogalmazni, vagy szakorvoshoz irányítani a beteget. 
7. Az orvos legyen szíves segítse a beteget, hogy eljuthasson megfelelő szakorvoshoz. A háziorvos kezében nincs sok diagnosztikai lehetőség, viszont néhány betegséget egy-egy egyszerű specifikus vérvétellel is lehetne diagnosztizálni. Ha a háziorvos komolyan veszi a szakmáját, akkor ne saját maga akarja megoldani a beteg panaszait rendszeres gyógyszereléssel. A gyakran adott gyógyszerek (pl. savlekötők, szteroidok, hormongyógyszerek, stb.) sokkal többet ártanak (és csak ideiglenes enyhülést hoznak), ha egy mögöttes betegség (pl. cöliákia) tüneteit és társbetegségeit kezelik vele évekig, és a betegség kontrollálható lenne egy megfelelő diéta tartásával.

Ha tetszett amit itt láttál, és érdekelnek az allergiával és egyebekkel kapcsolatos írásaim, kérlek csatlakozz a Facebook oldalamhoz is, itt: Allergia Blog

Ha van személyes történeted amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból, hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás sorstársaidon – várom a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com -ra!

Köszönettel: Lin