Meddig kell félni? Kell egyáltalán rettegnünk? Ez egy életveszélyes ételallergia?
Nehezen indult az életünk… De most újra él bennem a remény.
Dr. Novák Hunor és csapata remélhetőleg behozta az életet megkönnyítő terápiás lehetőséget Magyarországra, legalábbis egy hozzászólásában erről szivárogtatott ki információt:
Dr. Novák Hunor … hazánkban nagyon sok kiváló orvos, gyermekgasztroenterológus van, akinek tudása világszínvonalú. Sőt, amiről a hivatkozott cikkben írnak, például az ételallergia jövőbeli terápiájáról, a világszerte még forrongó orális tolerancia indukcióról (“immunterápiáról”), az hazánkban már több helyen használatos, és nemsokára írni fogok róla. Többek között bemutatok egy olyan magyar fiút, akinek anafilaxiás reakciója volt a tejtől, ezzel a modern módszerrel pedig ma már tünetmentes és nyugodtan issza a tejet. Néhány napja fejeződött be sikerrel tudtommal az első, súlyos tojásallergiás gyermek kikezelése Magyarországon.A kettős vak placebokontrollált ételterhelés szintén nagyon hasznos dolog, több helyen használják már Magyarországon, többek között a mi kórházunkban is csak ezt a módszert használjuk kb. 2 hónapja, dr. Szíjjártó László holland protokollját adaptálva.
Ami a kalciumot illeti: a régi szokásokat, hagyományokat nehéz megváltoztatni, és abban sajnos igaza van, hogy sok orvos javasolja még ma is a kalciumot (főként az alapellátásban), és néha az Anapenről is megfeledkeznek – erről dr. Mezei Piroska gyermekimmunológus is beszélt:http://hvg.hu/plazs/20150813_A_nagy_kalcium_hazugsag
Ezek valós problémák, de ne általánosítsunk. Egyet tudunk tenni: a valós, evidence-based információkat, új orvosszakmai ajánlásokat próbáljuk meg ismertetni minél szélesebb körben. Ha követi írásaimat, láthatja, hogy nagyon sok médiumban (net, újság, rádió) felhívtam már erre a tévhitre a figyelmet.
Az első orvosi megbeszélésünkön, amikor mindenre fény derült, nem vették számításba, hogy mik történhetnek diétatévesztéskor, talán nem akartak ijesztgetni. Pedig az IgE immunválaszt kiváltó ételallergiák esetén nagyon fontos lenne, hogy tájékoztassák a hozzátartozókat, hogy mik az anafilaxiás sokk tünetei, és milyen alapvető életmentő feladatokat kell végezni sokk esetében. Ugyanis ez előfordulhat, ha az immunrendszer érintett. Jó lett volna, ha összeszedik, hogy mik egy ételallergiás reakció tünetei, illetve mi a tüneti kezelés enyhébb allergiás reakció esetén. Jó lett volna, ha hasznos tanácsokat kapunk arról, hogyan haladjon a hozzátáplálás, lehet-e otthon próbálkozni bármivel, illetve mivel NE próbálkozzunk. De nyilván az öt perces megbeszélés alatt csak annyira volt idő, hogy elmondják: a véreredmény és a karcolásos teszt alapján erősen ételallergiás a kislányom, és el kell kerülni az allergéneket. Amíg szoptatom, nekem is. Persze ennyit én is tudtam.
De hogyan tovább?
Baba még… és csupa seb…
Már a kislányom babakorában baj volt. Sebes volt tetőtől-talpig, és sokat “bukott” – azaz evés után visszajött az anyatej. Nyilván sejthető volt, hogy baj van. Egy anya megérzi. Valahogy ráéreztem az összefüggésekre, hogy ha bizonyos dolgokat eszem, akkor fél nap múlva szopizás után a babámból kijött az étel. Sokszor éhes volt, de szinte félt az evéstől, nem akart szopni. Pedig volt anyatejem bőven, két másik babának is tudtam adni belőle. Az orvosok azt mondták, hogy nem normális, hogy néz ki a babám – az egész bőre kirepedezett, piros és mindenhol feszülős volt, néhol darabokban hámlott, és az összes nyirokcsomója duzzadt volt… De mindez nem lehet, hogy amiatt van, hogy én két tojásos tejes palacsintát ettem előző nap. Nem, ilyen nincs. De mégis volt. Kihagytam a tehéntejet, a tojást, a dióféléket, olajos magvakat, a szóját is az étkezéseimből. És láss csodát: a lányom bőre megjavult, és ha nem ettem “rosszat”, nem is bukott. Ez az időszak lezajlott kb. 5 hónapos koráig, onnantól kezdve diétáztam.
Szigorúan tartottam a diétát – én nem ettem allergént a szoptatás időszakában. A tünetek megszűntek, így nem kellettek gyógyszerek a babámnak. Sem a gyakran orvosok által alkalmazott savlekötő, sem szteroidos bőrkrém, sem Peritol (amit valamiért étvágytalanság miatt szoktak javasolni, pedig veszélyes mellékhatású és nem modern orvosság).
Sok-sok hónapon át volt kizárólag anyatejes a kislányom, és nem tudtam rendesen hozzátáplálni szinte semmivel, még a legegyszerűbb zöldségekkel sem: majdnem mindentől viszketett, kiütéses volt, de minimum hangyacsípés-szerű kipirosodás volt a száján, amint hozzáért egy-egy étel. Ő éhes volt, ideje lett volna, hogy végre szilárd ételekkel is teletöltse a hasát. De erre még nagyon sokat kellett várni. A búzás-zabos dolgoktól tetőtől-talpig vakaródzott, a húsokat csak rágta-rágta-rágta, de képtelen volt lenyelni egy falatot is, ha csirkehúsos “mindenmentes” virslit adtam neki, hasmenése lett tőle. Egyedül csak az olajban sült egyszerű almás rizssütit ette meg, illetve üres sós rizst, néha natúr gesztenyéből egy kevéskét. De hogyan tovább? Ilyen kezdetek után nem mertem volna allergént adni. Enni viszont kellett volna. Miért nem fogad el semmit? Semmit, amin fűszer van, semmit, aminek íze van, se a zöldségeket, se a krumplit… De mit tegyek, ha a sütőtök után is viszket a szája? És a Sinemil tejmentes gabona péptől is tiszta piros mindenhol, ahol hozzáér?
Végül a Sinemilt (mely legfontosabb alkotóelemei a rizs és a szentjánoskenyérmag liszt) 2 éves kora után lassan bevezettem. Hajmeresztő volt, mert mindig viszketett tőle a szája, de az orvos azt mondta, hogy ha egyéb tünet nincs, legalább azt egye, abban sok vitamin, tápanyag van, helyettesíti a rengeteg kimaradó dolgot. Megszerette a kislányom, ez lett a legfontosabb étele. De éjszaka egyre kevesebbszer aludt jól, legalább 3-szor ébredt rémálmok miatt, és egy idő után alvajáróvá vált. Viccesnek hangzik, de valójában nagyon veszélyes állapot: elalvás után 1 órával minden egyes éjszaka felugrott az ágyában, és eszeveszettül üvöltve rohangált a szobában, nem tudta, hogy hol van, le se lehetett fogni, felébreszteni, megnyugtatni is hosszadalmas volt. Nyilván nem történt semmi a családban, ami ezt kiválthatta volna. De valahogy megint ráéreztem: pár napra kihagytam az étkezéseiből az addig imádott Sinemil pépet, és pár napon belül átaludta az éjszakákat, megszűnt az alvajárás.
Azóta
Mivel csak annyi útmutatást kaptunk, hogy szigorúan kerülni kell a listán szereplő allergéneket, (a listán nem szereplőkről nem kaptunk tájékoztatást), azért próbálkoztam ezzel-azzal, ami nem volt tiltólistás.
Elmentem egy ételallergiások részére tartott főzőtanfolyamra, ott a mák fantasztikus voltát ecsetelték: mennyi ásványi anyag van benne… A kislányomnak is ajánlották, hiszen a mák nem ismert, nem emlegetett allergén… Amint megnyalta – le sem nyelte – azonnal rosszul lett, és erősen hányt tőle. Megkérdeztem a orvost, mi a véleménye, mitől lehet… Nem mondott tippet. Otthon – nem tudva, mit kockáztatok – megismételtem a mák nyalatós tesztet – ugyanaz az eredmény, sugárban landolt az étel a kanapén. Szerencsére ennyivel megúsztuk, nem kapott anafilaxiás sokkot. Kicsit bedagadt a szája…
A kukoricás gluténmentes-tojásmentes tésztától is rosszul volt.
Tiltólista ide-oda, két éves kora után megpróbáltam újra bevezetni a búzalisztet. Szerencsére sikerrel, úgy tűnik hiába a még mindig kimutatható allergia, de elkezdte tolerálni a kislányom a búzát, zabot, rozst.
Próbáltam zöldségeket, borsót bevezetni, de nulla sikerrel. Hiába az akarat, hiába az ígérgetés, nézheti a kedvenc videóját, ha egy borsót lenyel – képtelen lenyelni akár egyet is. Messziről megérzi, ha borsó fő, és kéri, hogy nyissunk ablakot, de lehetőleg azonnal. Kiszűri még a felvágottakban is, ha van bennük borsófehérje. Megnyalja, és nem kér. A sütikben is kiérzi, ha van bennük apróra reszelt répa. Biztosan szuperszaglása van.
De végre legalább párféle fűszer nélkül készült húst meg tud enni, és tésztát, rizst, kölest. De legalább a vitaminokat le tudja nyelni. Kap kalciumot, magnéziumot, D3 vitamint, C vitamint, B vitamin komplexet, Béres cseppet és nincs vitaminhiánya. Éljen-éljen. De nem tartom normálisnak, hogy vitaminokkal helyettesítem a tápanyagokat – amikből valljuk be, normális ételek formájában egyáltalán nem fogyaszt.
A gasztroenterológián nem végeznek speciális ételekre, például zöldségekre bőrtesztet, csak arra a párra, ami az alap-panelban benne van (tej, tojás, mogyoró, eper, dió, húsok, búza), így nem tudhatom, hogy allergia, vagy más gond miatt nem eszik a lányom rendesen. A bőrteszt az alap allergénekre évente ismétlődik, és mindig ugyanolyan eredménnyel zárul: 4+ allergia a tejre, tojásra, mogyoróra. A legerősebb allergia. Tehát féljünk továbbra is, szigorú diéta tovább, egy év múlva kontroll.
Nem merek kockáztatni, és nem akarom pszichológusnál úgy kognitív viselkedésterápiával rávenni az evésre, hogy aztán ismét allergiás tünetek miatt kezelhessük…
A gasztroenterológus annyit mondott, hogy örüljek, hogy jó súlyban van, fizikálisan és szellemileg is megfelelően fejlődik, és rendben van a vérképe. Maga az orvosi is leginkább szénhidráton, péksüteményeken él. És valóban: nagyon csinos, sportos, gyönyörű, és egészséges. Jobb referencia nincs is. Ettől függetlenül… Jó lenne, ha a gyerekem ehetne kicsit több dolgot, nem csak vitaminokból építkezne.
Most-most-most
Mégis, mégis… Jó lenne tudni, hogy életveszélyes-e ez az allergia? Mennyire féljünk? Hogyan tovább? Nyugodjunk bele, hogy sosem eheti azt, amit a többiek?
Mi a helyzet a zöldségekkel? A legválogatósabb gyerekek is ettek életükben már párszor zöldségeket… Az én gyerekem még nem. Azt sem. Egy túrórudit sem evett még soha.
Most hoztak be először Magyarországra egy speciális vérvételes allergén-komponens tesztet. Drága, de befizettünk rá. Lehet, hogy így kiderül, hogy a kislányom sütve ehet tejet, tojást, pörkölve földimogyorót, diót… Lehet, hogy kiderül, hogy nem kell rettegnünk, mert abba a csoportba tartozik, akiknél kis mennyiségű allergéntől nem lesz baja. A véreredményből kiderül.
Most várunk a vizsgálati eredményre.
Lehet, hogy életében először meg is kóstolhatja majd a tejet a lányom, ha nem is nyersen, de mondjuk sajtként.
Lehet, hogy ehet olyan sütit, amibe raktak tojást.
Lehet, hogy nem kell rettegni a mogyorótól, diótól, nehogy egy hangyányi a nyelve hegyére kerüljön, vagy belélegezze a porát, és befulladjon?
Lehet, hogy nem kell EpiPen, lehet, hogy nem kell rettegni, lehet, hogy nem életveszélyes az allergiája, hanem immunrendszert ugyan bevonó, de enyhébb típusú.
A múltkor megkérdezte: meghalhatok egy mogyorótól? Igen. Most még úgy tudom, hogy igen.
Meg kell tanítani az allergiás gyerekeknek idejekorán az önvédelmet, azt, hogy nem szabad ételt elfogadni, hogy nem ehet mások ételéből, akkor se, ha nagyon megkívánja a szülinapi tortát, amit az óvodástársa behoz.
Most, a vérvétel eredményeként ki fog derülni, kell-e rettegni, vagy megkóstolhat végre valami “normális” ételt. Néha lehet-e csak egy átlagos gyerek, akit nem kell minden allergén morzsától félteni.
Ha pedig az derül ki a vérvételi eredményekből, hogy extrém allergiás valóban, és tényleg nem kóstolhat meg semmit – Dr. Novák Hunor elszólása alapján talán már bevezették Magyarországon az orális immunterápiát, ami eddig tudtommal legközelebb csak Amerikában volt elérhető.
Akárhogy is lesz, végre van kiút. Vagy megpróbálhatja enni az allergéneket, amiktől eddig rettegtünk, vagy részt vehet majd az orális immunterápiában, és a szervezete megszokja majd, hogy ne reagáljon az eddig életveszélyesnek ítélt allergénekre.
Szorítsatok! Normális, rettegés nélküli életet akarok a lányomnak!
Ha tetszett amit itt láttál, és érdekelnek az allergiával és egyebekkel kapcsolatos írásaim, kérlek csatlakozz a Facebook oldalamhoz is, itt: Allergia Blog
Ha van személyes történeted amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból, hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás sorstársaidon – várom a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com -ra!
Köszönettel: Lin
Kedves Ildikó!
Mi a Synlabban voltunk, ott vezették be először ezt a fajta vizsgálatot.
Bár a tünetek számítanak a leginkább, de tényleg jó tudni, hogy kell-e félni az allergéntől. Számunkra megérte…
Üdvözlettel: Lin
Kedves Lin!
Meg tudnád írni, hogy hol lehet ezt a speciális vérvételes allergén-komponens tesztet elvégeztetni?
Nálunk a kisebb lányom, két és fél éves, az érintett. Tej, tojás 4+, annyira, hogy a szárnyasok húsa és a “klasszikus” tejet adó állatok húsa is kiütést és hányást okoznak. Mellette szója és hüvelyesek, de még a kókusz is. Szerencsére glutént ehet. Bevették egy alapítványi bölcsibe, de én hordom neki az ételt. Egyszer összekeverték egy tejallergiás kisfiú kajáját az övével és tojásos nokedlit kapott csirkehússal… Szerencsére nem kapott sokkot, de hetekig szenvedett utána. Azóta nem volt a bölcsiben gond. De anyukáméktól mindig úgy jött haza, hogy véresre vakarta a kezét és a lábát. Már mindentől eltiltottuk (paradicsom, áfonya, stb, amiket ott evett) aztán egyszer megláttam, hogy anyukám testápolóval bekeni. Megnéztem és csicseriborsó kivonat volt benne… Aztán ott volt a spárgakrémleves, ami rizstejszínnel készült, de kiderült, hogy abban valamiért borsófehérje van. Szóval nem egyszerű, egy pillanatra sem lankadhat az ember figyelme. De még kicsi, van remény, hogy valamit kinő ezek közül, ha nem is mindet. Viszont a mogyoróra döbbenetes, de nem allergiás. A teszt szerint sem és végeztünk orvos jelenlétében kóstolásos tesztet is és akkor sem volt gond. Azért ezek ellenére sem kap mogyorót, mert még kicsi, 3 éves kor alatt a mogyoró okozza a legtöbb fulladásos balesetet.
Nagyon nagy segítség a blogod, köszönöm, hogy megosztod velünk ezeket!
Ildi
Nagyon köszönöm Lina!
Kedves Lin! A kívülállók nagy része, ha azt hallja:mogyoró allergia, elintézi egy vállrándítással, és bölcsen közli: „ Ne egyél mogyorót, van anélkül is élet!
Köszönöm, nagyon örültem a cikk megjelenésének, hiszen én nagyon jól tudom, sajnos ennél sokkal komolyabb dologról van szó. Nagyon csodálkozom, és sajnálom, hogy egyetlen komment sem érkezett hozzá annak ellenére, hogy nyilvánvaló, ami engem nagyon megrémít és elkeserít: a nyereségorientált élelmiszeripar halálra ítéli a mogyoróallergiás embereket!
Tudom, ez nemcsak Magyarországon, de világviszonylatban is probléma, és ezt igazából csak az érintettek, akiknek száma évről évre rohamosan nő, érzékelik és tudják igazán. Talán még az őket ismerő, kezelő orvosok sem érzik át, mekkora a baj! Ugyan nagyon sok cikkben megjelenik már, mire és milyen nagyon kell figyelni, hiszen itt állandó életveszélyről van szó, de egyetlen cikkben sem vetődött fel, hogy nincsenek termékek!!!!
A cikkből is kiderült, még a pici babáknak készült kekszek, rágcsák, babapiskóták között sincs egyetlen egy termék sem, ami ne tartalmazna szóját, mogyoró- vagy dióféléket!
A mi életünket is nagymértékben megnehezíti, hogy nyomokban szinte minden élelmiszer tartalmaz(hat) mogyorót, vagy rokonait (dióféléket, olajos magvakat, hüvelyeseket).
Mindenki leírja ugyan, mennyire fontos a termékeken ma már szerencsére kötelezően elhelyezett feliratokat figyelmesen átolvasni, de aki nem érintett, el sem tudja képzelni, milyen érzés állandóan ezt böngészni, és a szebbnél szebb csomagolású élelmiszerektől roskadozó polcokon egyetlen egyet sem találni, amit fogyasztani lehet!!!!!!!!! Hiába böngésszük webáruházak honlapjait, járjuk az üzleteket, nem találunk termékeket, amelyeket biztonsággal lehetne fogyasztani!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Régóta hiányolom, és a cikkből is kiderült, hogy egy ilyen súlyos élethelyzetben, mint a mogyoró allergia, az érintettek nem kapnak megfelelő tájékoztatást!
Valószínűleg, mint mi is, a saját bőrünkön, akár életveszélybe kerülve kell megtapasztalnunk, mi lehet veszélyes. A kismama sem tudja, mint ahogy kezdetben mi sem gondoltuk, hogy a hasonló fehérje szerkezet miatt mogyoróallergiások hüvelyeseket sem fogyaszthatnak, mert a szervezet azt hiszi, mogyorót evett! Ezért volt rosszul a kisbaba a borsótól, és ezért okozott panaszt a szentjánoskenyérmag liszt is. Mi is több kg Schär gluténmentes lisztet elfogyasztottunk, mire nagylányom ráakadt egy angol cikkre, amiből kiderült, hogy az egyik összetevő, a Lupin(csillagfürt) a bűnös, ami az állandó és komoly panaszokat okozza.
Ő sem gondolta, mint mi sem, hogy hús, tojás fogyasztásánál az is számíthat, hogy az állatot, akitől a termék származik, esetleg szójával etették, illetve a húst azzal, vagy más tartósítószerrel kezelték.
Arra sem gondolt talán, hogy a védőoltások, vitamininjekciók vivőanyaga is a veszélyes(mogyoróolaj) lehet.
És nem is beszéltem még arról, hogy nincsenek tisztálkodó- és illatszerek sem, amiket vásárolni lehetne. El kell felejteni nemcsak a parfümöket, de tusfürdőket, samponokat, fogkrémeket, mosószereket is! Marad a szódabikarbóna, teafa, ecet, mosódió.
Akinek a mogyoró mellett van még más allergiája is, annak pedig rémálommá válik az élete.
Azt hiszem, jogos a segélykiáltás: SEGÍTSÉG!!!
Az elmúlt félévben én kétségbeesetten keresem azokat a felelősségteljes, az emberi- és társadalmi problémák iránt érzékeny embereket, akik nemcsak szeretnének, de tudnak is segíteni. Igaz elsősorban saját élethelyzetünk kapcsán, de az emailokból egyértelműen kihallatszott, hogy a hasonló gondokkal küzdő emberek érdekében is kerestem segítséget ismert közéleti személyiségeknek, szerkesztőségeknek, médiának küldött megkereséseimmel. Igyekeztem értelmesen összefoglalni a dolgokat, és éreztetni, mennyire kétségbeesett vagyok, és segítség nélkül milyen kilátástalan az életünk. Voltak, néhányan, akik válaszoltak, próbáltak tanácsot adni, jókívánságaikkal bátorítottak és erősítettek, de a többség még válaszra sem méltatott. !!!!
Nálunk a betegség lassan két éve kezdődött, egyik napról a másikra egyre kevesebb étel vált panasz nélkül elfogyaszthatóvá, és hiába figyelünk oda és fordultunk orvoshoz időben, nem sikerült megfelelő szakmai segítséget kapni. Sok időt és pénzt fordítottunk arra, hogy megtaláljuk a betegség okát. A Prick teszt kimutatott egy sereg 4+-es allergiát (mogyoró, rozs, nyír, ötfűféle, lándzsás útifű, feketeüröm, parlagfű, poratka)!, így szinte egész évben erős a pollenterhelés kitettség, minek a következtében már a szabadban kint tartózkodni sem lehet, a keresztallergiák nincs mit enni, és a mogyoróallergia miatt nincsenek élelmiszerek, amit vásárolni tudnánk.
Mint kiderült, a mi esetünk nem egyedi, sok a hasonló gondokkal küzdő beteg, nagyon sok (több száz általunk ismert!) fiatal, sok kisgyermekes anyuka, és kisgyermek van hasonló helyzetben, akik orvostól orvosra járnak, nagyon sok pénzt költve arra, hogy megtalálják a betegség okát, és meggyógyulhassanak.
Úgy tűnik, az orvos társadalom nem tud mit kezdeni ilyen esetekkel, ezért inkább azt mondják, ilyen nem létezik, vagy a megmagyarázhatatlannak tűnő panaszokat, amelyekhez még akár negatív vizsgálati eredmények is társulnak, megkérdőjelezik, sokan esetleg pszichiátriára irányítják a betegeket. Nagyon sokan vannak nehéz és kilátástalan helyzetben, sok lelettel, gyakran negatív vizsgálati eredményekkel, mégis súlyos panaszokkal. Nem tudják, kihez forduljanak, nincs támogatás a drága vizsgálatokhoz. Vannak sokan, akik bár nagyon szeretnék, de nem engedhetik meg maguknak a magánrendelések és fizetős konzultációk, labor- és egyéb vizsgálatok költségeit.
Vannak mások, akik hihetetlen számú orvos felkeresésről, és arról számolnak be, hogy eddig már 800 ezertől másfél millió Ft-ig költöttek orvosokra, vizsgálatokra, kezelésekre, és még mindig nem beszélhetnek gyógyulásról. Sok pénzt költenek szinte feleslegesen, miközben életminőségük leromlik, életük kilátástalannak tűnik.
Jól felkészült, lelkiismeretes „orvos teamekre”(belgyógyász, allergológus, immunológus, bőrgyógyász, gasztroenteorológus), velük együtt dolgozó pszichológusokra és dietetikusokra és komplex vizsgálatokra lenne nagy szükség. Olyan orvosokra, akik együtt gondolkoznak a betegekkel. Meg még olyan központokra, ahol szép környezetben, „normális” körülmények között mindez egyszerre állna rendelkezésre, és akár tb támogatással, vagy egyszeri konzultációs díjjal állna rendelkezésre. (nem omladozó, szétesőben lévő kórházakban, alagsorba dugott, lehangoló, lepusztultnak tűnő rendelőkben!)
Az allergiás betegek száma évről évre rohamosan nő, az allergia bármelyik életkorban, bárkinél bármikor kialakulhat, és életveszélyes lehet. Sajnos ma Magyarországon erről alig esik szó, eddig senki nem vállalta fel, hogy széles nyilvánosságot biztosítson, és hathatós segítséget keressen számukra.
Széleskörű, társadalmi szintű összefogásra van szükség!
Vannak már próbálkozások, Dr. Nékám Kristóf professzor úr például megragadta az alkalmat egy reggeli televíziós műsorban is, és megemlítette, hogy pl. az életmentő adrenalin injekció milyen drága, és nincs tb támogatottsága, illetve jelent meg cikk arról, mennyire fontos lenne, hogy mentőautókban, rendelőkben is legyen mindig belőle. Az utóbbi időben arról is szó esett, hogy Calciumot ajánlani súlyos allergiás roham esetében nemcsak elavult, de veszélyes is! Remélhetőleg ez az orvosokhoz is eljutott
A cukorbeteg, illetve glutén érzékeny emberek táborának már van segítsége, ráadásul nekünk úgy tűnik, „milyen jó nekik, könnyen együtt tudnak élni a betegségükkel”. Ne pénzkérdés, pénz hiány legyen az oka, hogy allergia ügyben nincs előre lépés. Nemcsak a vizsgálatok, az azzal járó utazgatások és konzultációs díjak kerülnek nagyon sokba, hanem a „speciális”, gluténmentes- és bio termékek árai is ijesztően és megfizethetetlenül magasak! Erről majd legközelebb.
Várom mogyoróallergiás emberek, és leginkább várom olyan emberek jelentkezését, akik segítenek lehetővé tenni, hogy mogyoróallergiásan, illetve allergiásan is legyen élet!
Szép, allergiamentes napokat kívánok mindenkinek: Lina