Tudtam magunkról, hogy családosan nem vagyunk kertészeti zsenik. De azért nem sejtettem, hogy ilyen biológiai katasztrófába torkollik majd a kertvárosi füvesítési törekvésünk. Készülj a kiskönyvvel, ha biológus vagy, most tanulmányozhatod rendesen, mit rontottunk el!
Esetleg kérnénk szépen kölcsön kecskét!!!
Építkeztünk. A törmelékes talajt nem akartuk megtartani a ház körül, mert ugyebár ha a gyerek mezítláb szaladgál a kertben, nem nézne ki jól a lábacskája szöggel átlyuggatva… Nos, földcsere, egyértelmű volt a döntés. Nem vágytunk valami speciális talajra, hiszen nem akartunk gazdaságot nyitni. Kicsit utánaolvasgattunk, hogy ár-érték arányban mit érdemes venni, és tádám, lett a FÖVENY! A Tisza-partról hozták, gyönyörű isteni finom homokszerű, állítólag füvesítésre több, mint kiváló.
A lágy fövenyt fű nélkül vitte a szél ide-oda, a kertünk nagyon klassz volt, úgy nézett ki, mint egy homokozó. Oh, talán a mi gyerekünknek volt a legnagyobb homokozója az egész városban! Csak a jellegzetes Tisza-parti gyomok bújtak ki nyakra-főre, újra és újra. Nos, a helyzet megoldást kívánt.
Mit akarunk? Füvet! Mikor akarjuk? Most! Akarjuk-e locsolgatni? Nem! Kényes fű legyen-e? NEM! Olcsón akarjuk? PERSZE!
Valami ilyenre vágytam… Semmi extra. Puha, ápolt fű, sima, használható picike kertecske.
Nem olvastunk utána, milyen az ideális fű… Hogyan kell mindezt jól csinálni… Rosszul tettük.
Tehát bementünk a legközelebbi barkácsáruházba, ahol épp akciózták a mesésen hangzó szárazságtűrő fűkeveréket. Vettünk vagy 4 zsákkal. Elszórtam a magját a finoman elgereblyézett fövenybe, még ősszel… Áztatta az eső, nem kellett locsolgatni. Még a fagyok előtt kisarjadtak a finom kis szálak. Éljen! Reménnyel teli szemmel tekintettünk a jövőbe.
Tavasszal tovább nőtt a fű. Mi az hogy nőtt! Nyúlt! Eszméletlen sebességgel szökött az égbe. Szúrós drótszerű izék, néhol 80 cm magasságba megnövő szálakkal. Lábellenség-drótélességű fűlevelek… Egyáltalán nem az, amiről álmodtunk. A gyomok pedig sarjadoztak, ugyanúgy.
Fűnyíróval nekiesett a pollenallergiás férjem. Kár volt. Bedagadt a szeme, befulladt, a karja, ahol hozzáért a fű, szintén vörös, duzzadt, mindenütt. Antihisztamin, és a jövőn való töprengés…
Allergiásnak nem szabad füvet nyírnia! … Sőt, legyen becsukva az ablak is. Ne gyomláljon, ne kertészkedjen! Lehetőleg maradjon a pollenmentes övezetben…
Nos, rám maradt volna a kertészkedés, én meg a hétvégi házimunkák sokasága mellett… Khm… Nosnos… Szóval… nem vagyok kertészzseni, hát nem mondtam korábban?
(Mit kellett volna tennem… A füvesítésről szakirodalmaznom kellett volna időben… Gyepkockákat vásárolni, öntözőrendszert telepíteni. Ezt kellett volna tenni. A szép kert kialakítása egy vagyon. De csak úgy van értelme. Selyempuhaságú füvecske! Hiányzol!)
Tényleg nem tudom, hogy sírjak-e vagy röhögjek. Vagy csukott szemmel járjak, vagy keressek egy Józsibácsit, aki hétről-hétre megszabadít az őrült tempóban burjánzó perjéktől. 200 négyzetméteres kertben micsoda ÉLET van!
Biológusok figyelem! Prezentálom, milyen flóra van jelenleg a két erősen allergiás családtagom kertjében! Zsepit és jegyzettömböt készítsetek!
Kertészek figyelem! MIT TEGYEK?! Vagy éljen a sokszínűség?
Ha gyomos a kerted, te is utánanézhetsz, mi lakik benne, ha IDE KATTINTASZ!
Szokott lenni még bükkönyünk, kakaslábfüvünk egérárpánk, galajunk, kis gomorkánk is…
Nem leszek kertész… De azért kellene valamilyen megoldás. Két allergiással a családban… 🙂
De mit tennél? A perjékből legyen pernye?! Gyomirtót mindenhová? Meneküljünk? …
Ha tetszett amit itt láttál, és érdekelnek az allergiával és egyebekkel kapcsolatos írásaim, kérlek csatlakozz a Facebook oldalamhoz is, itt: Allergia Blog
Ha van személyes történeted amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból, hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás sorstársaidon – várom a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com -ra!
Köszönettel: Lin