A fővárosban persze mindig is más dimenziókban lehetett mozogni. Már sikeresen működik pár mentes, diétás étterem… Nem azt jelenti, hogy tápanyagszegény vackokat adnak, azt sem, hogy ezekkel az ételekkel a fogyókúrázni vágyókat támogatják. Egy-egy diétatévesztés akár hetekre beteggé teheti az érzékeny embereket. A speciális diétás éttermekkel sok ételérzékeny ember álma válhatott valóra: végre el tudsz menni szórakozni társasággal, és nem kell külön dobozkában vinni a saját ételed! A közétkeztetésben sem tudnak mindenhol megfelelő diétás ételt biztosítani: vannak kisebb települések, ahol a megfelelően biztonságos mentes étkeztetést nem tudják megoldani az intézményekben!
Van egy álmom… Szeretnék a saját városomban sikeresen működni látni egy megfelelően biztonságos mentes éttermet, ahová “csak úgy” be lehet ugrani. Ami persze nem drágább, mint egy normál étterem. (Amúgy miért kerül a “mentes” kb. ötször annyiba, mint az átlagos termék?) Egy-egy diétatévesztés akár hetekig beteggé teszi az ételérzékeny embert. Bárcsak minden kisvárosban lenne egy biztonságos étterem, egy “béke szigete”, ahová be lehet térni, félelem és aggódás nélkül! A legtöbb étteremben persze nincs lehetőség valóban mentes ételt választani, és ha azt is kérünk, nem biztos, hogy tudják, mi fán terem a biztonságos ételkészítés és tálalás módja… Ezért vagy 5 éve sehol sem voltunk családosan. Úgy meg nagyon ciki beülni bárhová is, hogy külön visszük az ételhordót, nem?
Meg fogsz lepődni: a legtöbb ételt el lehet készíteni “mentesen” is. Ránézésre, és sokszor ízre sincs különbség: rizsteszínből vagy kókusztejszínből is lehet a tejszínhab! Fotó: Freeimages
Beszámolók alapján tudom, hogy hiába a rendelet (mely IDE KATTINTVA OLVASHATÓ) – vannak kisebb települések, ahol a közétkeztetésben egyszerűen nem tudják megoldani a speciális étkeztetését. Például az erősebben allergiás, vagy ételérzékeny, illetve cukorbeteg gyermekekkel kapcsolatban az intézmények (a beszámolók alapján bölcsődék, óvodák) a problémát “orvosolandó” kérik, hogy a gyermeket reggeli után vigye be a szülő, és ebéd előtt vigye is már haza. Így biztosan nem érintkezik számára nem megfelelő ételekkel. De mire jó a kb. 2-3 órányi időtöltés egy intézményben? Mit tud a szülő ennyi idő alatt csinálni? Pici rendet otthon? Megfőzni az ételt? Ennyi idő alatt milyen pénzkereső munkát lehet vállalni? (A bölcsődei elhelyezéshez bizonyítani kell a munkaviszonyt… Egy kereset csak ritkán elég ahhoz, hogy a családot eltartsa. Ideális esetben ha a gyermek igényei megkövetelik (beteges, vagy allergia/ ételérzékenység, cukorbetegség miatt nem javasolják a közösséget) – egy főnek is lazán el kellene tudnia tartani a családot.) Én nem tartom elfogadhatónak, hogy egy ételérzékeny vagy cukorbeteg gyermeket a diétája miatt diszkrimináljanak. Ezért született az említett rendelet is. Mégsem tudják maradéktalanul végrehajtani. A gyermekeknek szüksége van stabil gyermekközösségre, barátokra, szocializációra, amit nem mindig kaphatnak meg otthon. Nem megoldás az ételérzékeny, diétás gyermekeket kizárni a közösségből!
Annak idején – még a rendelet születése előtt – a bölcsődei beiratkozáson megemlítettem, hogy a gyermekem ételallergiás – kapásból ki is zártak a felvételből. A gyermekelosztást szervező vezető hölgy egy kockás füzetbe írogatta fel a szülők adatait. Én becsületes és felelős szülő lévén elárultam, hogy a gyermekem ételallergiás: azzal a lendülettel ki is húzott a füzetkéjéből. Ő egyszemélyben eldöntötte, hogy a gyermekem nem járhat bölcsődébe. Megkaptam a kedves tanácsot, hogy “dolgozzon a gyerek mellett, otthonról, anyuka!” Hát persze, egy kétéves gyerek mellett aztán lehet kereső tevékenységet végezni, hiszen csak le kell rakni a sarokba, nem kell ám pelenkázni, nem kell ám játszani vele, nem kell ám sétálni vinni! Tuti lehet így vállalkozni… Egyedül, egy picúr mellől. Pattogtam, írtam a hivataloknak, ezek után az esetünkben lett volna jogorvoslat, de addigra már családi napköziben helyeztem el a gyermekem, mellesleg jól jártunk ezzel.
A nagyobb településeken van “mentes” konyha, mely a közétkeztetésben beszállítóként működik. (Persze jó kérdés, hogy mennyire biztonságos az ott főtt étel, “nyomokban” sem tartalmaz-e allergént, és mennyire tudják pótolni a mentesség miatt kieső tápanyagokat. Persze a “cifrább” diétákkal nem tudnak mit kezdeni. De legalább van konyha, és néhol azok a gyermekek is kaphatnak étkeztetést, akiknek egyszerre több diétát is kell tartaniuk. Sajnos a minőséggel és tápanyagtartalommal majdnem mindig van gond – hiszen a dús főzelékek helyett csak krumplival sűrítetteket kapnak a gyermekek. A legtöbb helyen nem vezetnek be pótló élelmiszereket – például egészséges kölest, kókusztejet, rizstejet, fehérjedús hüvelyeseket kreatívan – pl. fasírtként, szimplán kihagyják az allergént, és vízzel, krumplival pótolják. Amíg a többi nem mentes gyermek desszertet is kap – a mentesek kimaradnak minden jóból. Előfordulnak emberi tévedések is: borsóallergiás gyermeknek finomfőzeléket szállítanak, vagy tejfehérje allergiás gyermeknek laktózmentes tejet… A kórházakban is változó az ellátás, a legbiztonságosabb, ha a szülő valahogyan felkészül arra, hogy maga vigyen be a gyermekének – vagy akár magának allergén-mentes táplálékot.)
Közösségben jobban esik a falat – kérdés: biztonságos? A diétás is elég tápláló, egészséges? Fotó: Freeimages
Vannak települések, ahol egyáltalán nem tudják a gluténmentes, tejmentes, vagy cukormentes, “mindenmentes” étkeztetést vállalni. Nincs megfelelően biztonságos mentes étterem, ahol felelősséget is vállalnának az ételek összetevőinek biztonságosságáért. Itt mi marad? A mi esetünkben – megyeszékhely lévén – a közétkeztető cég elvállalta az ebédszállítást. De csak az ebédet, a tízórait és uzsonnát a szülő biztosítja… (Ráadásul a klinikai finanszírozásból ismerem, hogy a diétás, “mentes” ételekért a közétkeztető cég kb. dupla árat számol! Pedig nem is dolgoznak drágább összetevőkkel.) Jobb esetben az intézményben megengedik, hogy anya küldje be minden napra a tízórait, ebédet és uzsonnát. Így járhat a gyermek közösségbe, és remélhetőleg nem lesz diétatévesztés sem, mert a gyermek nem kap a többiek ételéből. Rosszabb esetben nem veszik fel bölcsődébe a speciális táplálási igényű gyermekét. Óvodába kötelező járni, de előfordul, hogy csak a 2-3 órányi étkezésmentes időszakban vállalnak a “problémás” kicsikért felelősséget. Az iskolában meg szendvicsekkel megoldják a napot. Hűtést legtöbbször nem tudnak biztosítani…
Ti el tudtok menni étterembe néha?
Nálatok hogyan oldotta meg az intézmény az étkeztetést? Volt probléma, fennakadás?
Kérlek írd meg a tapasztalataidat akár e-mailben, akár kommentben!
Ha tetszett amit itt láttál, és érdekelnek az allergiával és egyebekkel kapcsolatos írásaim, kérlek csatlakozz a Facebook oldalamhoz is, itt: Allergia Blog
Ha van személyes történeted amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból, hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás sorstársaidon – várom a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com -ra!
Köszönettel: Lin
