A fővárosban persze mindig is más dimenziókban lehetett mozogni. Már sikeresen működik pár mentes, diétás étterem… Nem azt jelenti, hogy tápanyagszegény vackokat adnak, azt sem, hogy ezekkel az ételekkel a fogyókúrázni vágyókat támogatják. Egy-egy diétatévesztés akár hetekre beteggé teheti az érzékeny embereket. A speciális diétás éttermekkel sok ételérzékeny ember álma válhatott valóra: végre el tudsz menni szórakozni társasággal, és nem kell külön dobozkában vinni a saját ételed! A közétkeztetésben sem tudnak mindenhol megfelelő diétás ételt biztosítani: vannak kisebb települések, ahol a megfelelően biztonságos mentes étkeztetést nem tudják megoldani az intézményekben!
Van egy álmom… Szeretnék a saját városomban sikeresen működni látni egy megfelelően biztonságos mentes éttermet, ahová “csak úgy” be lehet ugrani. Ami persze nem drágább, mint egy normál étterem. (Amúgy miért kerül a “mentes” kb. ötször annyiba, mint az átlagos termék?) Egy-egy diétatévesztés akár hetekig beteggé teszi az ételérzékeny embert. Bárcsak minden kisvárosban lenne egy biztonságos étterem, egy “béke szigete”, ahová be lehet térni, félelem és aggódás nélkül! A legtöbb étteremben persze nincs lehetőség valóban mentes ételt választani, és ha azt is kérünk, nem biztos, hogy tudják, mi fán terem a biztonságos ételkészítés és tálalás módja… Ezért vagy 5 éve sehol sem voltunk családosan. Úgy meg nagyon ciki beülni bárhová is, hogy külön visszük az ételhordót, nem?
Meg fogsz lepődni: a legtöbb ételt el lehet készíteni “mentesen” is. Ránézésre, és sokszor ízre sincs különbség: rizsteszínből vagy kókusztejszínből is lehet a tejszínhab! Fotó: Freeimages
Beszámolók alapján tudom, hogy hiába a rendelet (mely IDE KATTINTVA OLVASHATÓ) – vannak kisebb települések, ahol a közétkeztetésben egyszerűen nem tudják megoldani a speciális étkeztetését. Például az erősebben allergiás, vagy ételérzékeny, illetve cukorbeteg gyermekekkel kapcsolatban az intézmények (a beszámolók alapján bölcsődék, óvodák) a problémát “orvosolandó” kérik, hogy a gyermeket reggeli után vigye be a szülő, és ebéd előtt vigye is már haza. Így biztosan nem érintkezik számára nem megfelelő ételekkel. De mire jó a kb. 2-3 órányi időtöltés egy intézményben? Mit tud a szülő ennyi idő alatt csinálni? Pici rendet otthon? Megfőzni az ételt? Ennyi idő alatt milyen pénzkereső munkát lehet vállalni? (A bölcsődei elhelyezéshez bizonyítani kell a munkaviszonyt… Egy kereset csak ritkán elég ahhoz, hogy a családot eltartsa. Ideális esetben ha a gyermek igényei megkövetelik (beteges, vagy allergia/ ételérzékenység, cukorbetegség miatt nem javasolják a közösséget) – egy főnek is lazán el kellene tudnia tartani a családot.) Én nem tartom elfogadhatónak, hogy egy ételérzékeny vagy cukorbeteg gyermeket a diétája miatt diszkrimináljanak. Ezért született az említett rendelet is. Mégsem tudják maradéktalanul végrehajtani. A gyermekeknek szüksége van stabil gyermekközösségre, barátokra, szocializációra, amit nem mindig kaphatnak meg otthon. Nem megoldás az ételérzékeny, diétás gyermekeket kizárni a közösségből!
Egyen egyedül, mert csak ez a teljesen biztonságos?! Fotó: Freeimages
Annak idején – még a rendelet születése előtt – a bölcsődei beiratkozáson megemlítettem, hogy a gyermekem ételallergiás – kapásból ki is zártak a felvételből. A gyermekelosztást szervező vezető hölgy egy kockás füzetbe írogatta fel a szülők adatait. Én becsületes és felelős szülő lévén elárultam, hogy a gyermekem ételallergiás: azzal a lendülettel ki is húzott a füzetkéjéből. Ő egyszemélyben eldöntötte, hogy a gyermekem nem járhat bölcsődébe. Megkaptam a kedves tanácsot, hogy “dolgozzon a gyerek mellett, otthonról, anyuka!” Hát persze, egy kétéves gyerek mellett aztán lehet kereső tevékenységet végezni, hiszen csak le kell rakni a sarokba, nem kell ám pelenkázni, nem kell ám játszani vele, nem kell ám sétálni vinni! Tuti lehet így vállalkozni… Egyedül, egy picúr mellől. Pattogtam, írtam a hivataloknak, ezek után az esetünkben lett volna jogorvoslat, de addigra már családi napköziben helyeztem el a gyermekem, mellesleg jól jártunk ezzel.
A nagyobb településeken van “mentes” konyha, mely a közétkeztetésben beszállítóként működik. (Persze jó kérdés, hogy mennyire biztonságos az ott főtt étel, “nyomokban” sem tartalmaz-e allergént, és mennyire tudják pótolni a mentesség miatt kieső tápanyagokat. Persze a “cifrább” diétákkal nem tudnak mit kezdeni. De legalább van konyha, és néhol azok a gyermekek is kaphatnak étkeztetést, akiknek egyszerre több diétát is kell tartaniuk. Sajnos a minőséggel és tápanyagtartalommal majdnem mindig van gond – hiszen a dús főzelékek helyett csak krumplival sűrítetteket kapnak a gyermekek. A legtöbb helyen nem vezetnek be pótló élelmiszereket – például egészséges kölest, kókusztejet, rizstejet, fehérjedús hüvelyeseket kreatívan – pl. fasírtként, szimplán kihagyják az allergént, és vízzel, krumplival pótolják. Amíg a többi nem mentes gyermek desszertet is kap – a mentesek kimaradnak minden jóból. Előfordulnak emberi tévedések is: borsóallergiás gyermeknek finomfőzeléket szállítanak, vagy tejfehérje allergiás gyermeknek laktózmentes tejet… A kórházakban is változó az ellátás, a legbiztonságosabb, ha a szülő valahogyan felkészül arra, hogy maga vigyen be a gyermekének – vagy akár magának allergén-mentes táplálékot.)
Közösségben jobban esik a falat – kérdés: biztonságos? A diétás is elég tápláló, egészséges? Fotó: Freeimages
Vannak települések, ahol egyáltalán nem tudják a gluténmentes, tejmentes, vagy cukormentes, “mindenmentes” étkeztetést vállalni. Nincs megfelelően biztonságos mentes étterem, ahol felelősséget is vállalnának az ételek összetevőinek biztonságosságáért. Itt mi marad? A mi esetünkben – megyeszékhely lévén – a közétkeztető cég elvállalta az ebédszállítást. De csak az ebédet, a tízórait és uzsonnát a szülő biztosítja… (Ráadásul a klinikai finanszírozásból ismerem, hogy a diétás, “mentes” ételekért a közétkeztető cég kb. dupla árat számol! Pedig nem is dolgoznak drágább összetevőkkel.) Jobb esetben az intézményben megengedik, hogy anya küldje be minden napra a tízórait, ebédet és uzsonnát. Így járhat a gyermek közösségbe, és remélhetőleg nem lesz diétatévesztés sem, mert a gyermek nem kap a többiek ételéből. Rosszabb esetben nem veszik fel bölcsődébe a speciális táplálási igényű gyermekét. Óvodába kötelező járni, de előfordul, hogy csak a 2-3 órányi étkezésmentes időszakban vállalnak a “problémás” kicsikért felelősséget. Az iskolában meg szendvicsekkel megoldják a napot. Hűtést legtöbbször nem tudnak biztosítani…
Ti el tudtok menni étterembe néha?
Nálatok hogyan oldotta meg az intézmény az étkeztetést? Volt probléma, fennakadás?
Kérlek írd meg a tapasztalataidat akár e-mailben, akár kommentben!
Ha tetszett amit itt láttál, és érdekelnek az allergiával és egyebekkel kapcsolatos írásaim, kérlek csatlakozz a Facebook oldalamhoz is, itt: Allergia Blog
Ha van személyes történeted amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból, hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás sorstársaidon – várom a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com -ra!
Köszönettel: Lin
Sajnos sokszor így járunk… Nagy meglepetés, ha van mentes.
Pont tegnap kellet a gyermekemet egy vizsgálatra vinnem és egy budai plázában kerestönk ebédelési lehetőséget. Az ember azt gondolná, itt aztán biztos akad olyan hely, ahol tudok én is enni többféle allergiámmal (glutén, tej, tojás). De nem. Pedig az interneten kinéztem, milyen étkezdék vannak itt, az egyiknél írták, hogy van gluténmentes étlapjuk, örültem. Bementünk, megkérdeztem, hogy mely gm ételeik tej- és tojásmentesek. Javasoltak egy panírozott halat. Kérdeztem, hogy a panírban nincs-e véletlenül tojás? Erre azt mondták, nem tudják, úgy hozzák az ételt becsomagolva… Hát köszönöm.Nem tudtam semmit enni máshol sem sült krumplin és salátán kívül.