Chelsea Clintonnak lehetett gluténmentes esküvője. Vendégségben légy nyitott!

Chelsea Clinton esküvőjén minden felszolgált  ételféleség gluténmentes, ráadásul majdnem minden vegán is volt. A magyar családok mennyire nyitottak erre? Te elmennél egy “mentes” esküvőre? Vagy csak azért is megmutatnád a párnak, hogy mulat egy magyar, és rendelnél magadnak látványosan hagyományos ételt? Chelsea Clinton esküvőjén mindenki boldognak és elégedettnek tűnt, és a “nagyon mentes” torta mind egy szálig elfogyott. Minden bizonnyal a vendégek sem panaszkodtak a felhozatalra. Nyitottságot, demokratikus gondolkodásmódot és pozitív szemléletet követel a gondolat elfogadása: mentesen is lehet ízletesen, különlegesen és színesen főzni. Lehetnénk sokkal inkább elfogadóak.

Fotó: People.com

Nemrégiben kritika ért, egy cikkem miatt: Hogy képzeltem, hogy a tej-tojásevő vegetáriánus életmódunk szerint szerveztük az esküvőnket? Hogy képzeltük, hogy nem a vendégek igényeit vettük figyelembe, és nem rendeltünk hagyományos esküvői fogásokat, marhapörköltet és húslevest mondjuk? Mi ehettünk volna rántott sajtot, és magyaros gombalevest (micsoda ciki, vad-vega dolog, ugye?) a vendégek meg cuppoghatták volna be a mócsingot, örömmel. Páran renitensen rendeltek is maguknak a kontónkra, külön… Nem tetszett, és most sem tetszik. 

Aki nem tud egy vendégség alatt együtt örülni a másikkal, és a speciális diétáját nem veszi figyelembe, nem igazán szereti és fogadja el a másikat. Kimondva vagy kimondatlanul lenézi, nem becsüli.

Pedig  speciális diéta miatt sok embert nem fogadnak el. Nem tudnak a társaság többi tagjával együtt enni, ugyanazt az ételt pedig semmiképpen… A gluténmentes, tej- tojásmentes (vagy egyéb mentes) életmódot folytatók nem feltétlenül hitvallás miatt nem tudnak bizonyos ételféleségeket fogyasztani. (De ha hitvallás miatt is… Most komolyan, vinnél szalonnát egy buddhista templomba?!) Cöliákia (lisztérzékenység) vagy étel intolerancia, ételallergia miatt muszáj speciális és szigorú diétát folytatni. A szigorú diéta azt jelenti gyakran, hogy az érzékeny ember nyomokban sem fogyaszthat az allergénből. Csak nagyon szigorú szabályok szerint lehet így élteleket készíteni!

Akár vallás is előírhat szigorú diétát. De van jogod beleszólni, megmásítani?

A kislányom is szigorú diétát tart. Az olyan éttermekben nem is ehetünk, ahol a sütőkben allergéneket tartalmazó dolgok sültek. Akár gondot okoz az is, ha egy allergénnel szennyezett fakanalat raknak át az egyik ételből a másikba, vagy az ételébe szóródik valami, egy kis mák, vagy tej, tojás. Ha az olajban az étele előtt, vagy az ételével együtt sült allergént tartalmazó dolog, szintén akár súlyos tüneteket okozhat… Az éttermekben ráadásul sütés-főzés előtt nem tisztítják meg a terepet minden allergéntől, tehát minden kiruccanás valódi veszélyforrásnak számít. Nem meglepő: itthon sem tartunk ezekből az allergénekből.

Egyszerűen nem szeretnénk allergénekkel találkozni az otthonunkon kívül, a saját otthonunkban pedig teljes biztonságban szeretném őt tudni. Sokan azt hihetik, hogy túlaggódom. Pedig ha tudnák, milyen rossz ha a gyerek rosszul van, éjszaka is… El kell fogadni, bizonyos ételösszetevők beteggé teszik.

Nem túlaggódás! Fotó: Anna Radchenko

Ha vendégségbe megyünk, mindig aggódom, hogy elég tiszta edényben főzték-e az ételét, és nem került-e bele “csak egy kicsi” abból, amit nem ehet a lányom. Ráadásul borzasztóan válogatós – ha egy kicsi fűszer van az ételén, akkor úgysem eszik belőle. Igazán nagyon kellemetlen, amikor az üres sós rizst elő kell kaparnom a táskám mélyéről az ünnepi asztalnál vendégségben.

De a vendégségekben az asztalokon felkínált allergénekkel teli gyönyörű sütik miatt folyamatosan csorog a kislányom nyála. Nem hisztizik amiatt mert nem ehet, nem tombol, de látom, hogy kinézi a többiek szájából a finom falatokat. Persze, mi viszünk mindig a vendégségbe allergén mentes nasit is, de azért szerintem nagyon sokat várnak el egy négy éves csöppségtől – ki kell bírnia, meg kell erősödnie…  Nem ehet bele a diós zserbóba, a tojáshabos krémesbe, melyek ott illatoznak a roskadásig terített asztalon. Mindeközben mindenki más boldogan két pofára tömi a finomabbnál finomabb ínyencségeket… Szóval vendégségbe nem szívesen megyünk.

Nem ehet belőle…

De mi van, ha a vendégek hozzánk jönnek? Mi igyekszünk bizonyítani: a férjem tehetségesen tud sütni, én pedig praktikusan és gyorsan főzök. Ha hozzánk jönnek a vendégek, nem maradnak éhen. Igaz, hogy kizárólag “sokmiden mentes” dolgot tálalunk, de közvetlenül szemtől-szembe kritika még nem ért minket. Remélem nem is fog.

Engem meglepett, hogy nem minden családban van így. Többen arról panaszkodnak, hogy a felmenőknél gyakran bepróbálkoznak “vak teszttel”:  Az ételérzékeny családtag nem tud arról, hogy allergént kap, viszont a rokon hitvallása, hogy az ételérzékeny (vagy az anyja) csak beképzeli a baját. Csak egy kicsi allergént rak az ételébe. Megnyugtatja az érzékeny rokont, és kínálja az allergéneket tartalmazó finomságból. Aztán ha gyorsan kijönnek a tünetek, akkor jobb esetben elnézést kér: “Csak jót akartam” – mondja, rosszabb esetben vonogatja a vállát, és továbbra is állítja, hogy annyi nem árthatott, biztosan mástól van baja… Vagy szimplán nem vallja be, hogy tényleg tett allergént az ételedbe, vagy csak maga sem tudja, hogy mik is az allergének. (Ami elég könnyen meglehet, az allergén mentes étkezésnek szinte külön tudománya van…)

Családok is hulltak már szét az étkezések miatt. Egy-egy diétahiba miatt meginog a bizalom. Ha pedig a család többi, távolabbi tagja rá akarja venni az ételérzékenyt és közvetlen családját, hogy a kedvükért süssenek-főzzenek allergéneket, mélyen megbánthatja az érzékeny/allergiás embert.

Valaki nem kap? Vagy olyat, amit nem ehetne? Nem megengedhető… Fotó: si.wsj.net

Meg kellene érteni, hogy az otthonunkban allergéneket tartani, főzni valós veszélyforrásnak számít. Aki étel intoleranciában vagy allergiában szenved, nem szeretne akár hetekig rosszul lenni egy véletlen tévesztés miatt. Az allergiások ráadásul kiemelt veszélyben vannak: az immunrendszer állapotától függően akár anafilaxiás sokkot is kaphatnak, bedagad az arc, elzáródnak a légutak, lezuhan a vérnyomás, leállhat a szív – ha nincs azonnali adrenalinos injekció (EpiPen vagy AnaPen) kéznél, akár bele is lehet halni a sokkba.

Ha egy étel intoleranciás vagy ételallergiás hív meg téged vendégségbe, akkor légy nyitott. Próbáld elfogadni, megérteni. Ne gondold, hogy ő kevesebb. Azt se, hogy ő többnek akarja mutatni magát nálad. Az étkezés nem hatalmi játszma.

Nyugodtan, elfogadóan.

Nagy valószínűséggel egészségesebb ételt is fogsz enni nála, mint egyébként. Ő így érezheti magát biztonságban, felszabadultan, ha olyan ételeket ehet, amitől biztosan nem lesz baja. Így élvezheti a társaságodat. Ne vigyél ajándékba allergéneket tartalmazó ételeket, italokat. Rossz duma, hogy “ajándékozzátok akkor tovább”, vagy “majd megeszi az a családból, aki megeheti”. A családban általában – jobb esetben – szolidárisak, és ha közös étkezésről van szó, nem esznek külön menüt. Ez épp azt mutatja, hogy családként összetartoznak: a diétázni kényszerült családtagot sem szorítják arra, hogy tűrnie kelljen amíg a többiek finomat esznek, neki maradjon a megszokott mentes cucc.

De mit tehetsz, ha egy “fura diétás” hív meg, és nem megszokott ételeket fog adni?

1. Ha egy speciális diétán lévő ember hív meg téged, fogadd el őt és a diétáját is. Ne próbáld meg lebeszélni a diétájáról.

2. Lehetőleg ne vigyél semmilyen ételt ajándékba. Valami szép hangoskönyv, vagy jó zene, vagy pici kedves dísztárgy sokkal kedvesebb és személyesebb, mint egy “veszélyes” bonbon. 

3. Ne mondd azt, hogy “ezt a vackot hogy lehet megenni?”. Légy nyitottabb. Minden bizonnyal egészségesebb az étel, amit kapsz, sokkal nagyobb odafigyeléssel készült, mint bármi más. 

4. Ha nem ízlik, akkor ne egyél sokat. Ne célozgass, ne rendelj pizzát…

5. Ha úgy gondolod, hogy a gyermeked túl válogatós és nem fogja megenni a mentes cuccokat, akkor kérdezd meg a vendéglátókat előre, hogy nem gond-e, hogy esetleg a gyereknek – aki nem bírja ki evés nélkül – vinnétek másmilyen ételeket? (Mi diétázók is viszünk ételeket a gyerekeinknek, mi magunk pedig néha bizony éhezünk, mert tőlünk általában nem kérdezik, hogy mit ehetünk, mit nem a haveri vagy munkatársi társaságokban). 

6. Ha egy mód van rá a társalgás ne az ételekről és a diétáról folyjon. Lehet róla beszélni valamennyit, de ne ez legyen a lényeg, ha csak nem “gasztrocsapat” vagytok.