Nemrég egy szülő hatalmasat sóhajtott. Utálja az óvodát. Na persze nem csak az átlagos dolgok miatt. Ételallergiás gyermekét nem igazán veszik figyelembe. A városi séta alkalmával olyan helyre látogattak el, ahol ételkóstoló volt – természetesen a kissrác csak egy szelet kenyeret kaphatott, a többiek elégedetten tömhették az édességet, a finomságokat.
Mint kiderült, az ételallergiás gyerek esetében mindennaposak ezek a dolgok. Gyakran kihagyják a gyerekeket a nagy ünneplésekből. Ma már az oviba szabad bevinni tortát, süteményeket, ha valakinek születésnapja van. Ilyenkor természetesen a születésnapos ízléséhez igazítják a finomságot, és nem a csoportban fellelhető egy-két szerencsétlenül járt ételallergiáshoz. Bizony, meg kell tanulni csak távolról nézni, amíg a többiek eszik a jóféle falatokat, ők esetleg kaphatnak a korábban otthonról beadott készletből pár kekszet, mégse maradjanak teljesen hoppon. A szülőknek ezt mondják: Az ételallergiás gyerekek okosak, ügyesek, korán megtanulják, hogy ők nem ehetnek az ételekből. De azért hidd el, nem érzéketlenek, és fáj nekik, hogy kimaradnak!
A tervezett programokról – például az ételkóstolással járókról – az óvónőknek szólnia kellene a szülőknek. Ekkor fel lehetne készíteni a gyereket, vagy a szülő előző éjjel meg tudná sütni azt a finomságot, amit a gyerek másnap kap. Az egyik szülő arról számolt be, hogy fagyizólátogatásra ment az ovis csoport. Olyan fagyizóba, ahol nincs tejmentes. Keksszel gondolták kárpótolni a gyermekét. Ez nem működőképes! Miért kellene így kihagyni valakit, ha van más lehetőség is? Miért nem keresnek “mentes” fagyizót?
Szülinapokra is fel lehetne készülni. Ha valaki spontán tortával állít be, akkor a hoppon maradt allergiáska nyelheti a nyálát. Viszont ha az óvónő a szülőin esetleg közzétenné a következőt, akkor az érzékeny gyerekek sem maradnának ki a jóból!
“Kedves Szülők! Van a csoportban ételallergiás gyermek, aki ezáltal a szülinapi tortákból sem ehet.
Emiatt szeretnénk kérni, hogy a tervezett tortázás előtt 2-3 nappal legyetek kedvesek jelezni felénk, hogy tudjuk tájékoztatni az érintett szülőt. Így az érintett szülő tud gondoskodni egy szelet tortáról a gyermeknek, és ő sem marad ki az ünneplésből.”
Van óvoda, ahol megtették, és tájékoztatták a szülőket. Ott sem volt teljesen felhőtlen a fogadtatás. A többi szülő ugyanis megmondja, hogy az ételallergiás gyerekek okosak, toleránsak, és bizony tudják, hogy meg kell elégedniük a száraz keksszel. De miért kellene? Miért nem lehet csupán annyit megtenni, hogy pár nappal az esemény előtt szólnak?
A kislányom jól járt az óvodájával, mert az óvónénik kíváncsiak voltak, mit kell tenni, ha baj van, és mindig fel is hívnak, ha valami behozott dolgot adnának a gyermekemnek, akár lekvárról van szó, akár gyümölcsről. (Csak kicsit döbbentett le egy versenyfeladat, amikor tálkából kézzel mogyorót kellett válogatnia. Utólag derült ki, erről nem kérdeztek… De szerencsére nem lett baja.) A tortázásról nem szól senki, így a kislányom kénytelen tűrni. Általában nem panaszkodik, megszokta szegény, hogy a szép finomságokból nem ehet… Viszont van, aki rosszabbul járt. Felvették átlagos óvodába, de nem akartak tudni arról, hogy vészhelyzet esetén mit kell tenni. A szülőtársakat pedig hidegen hagyta a kérés, hogy ha lehet, legalább mogyoró- és diómentes tortát vigyenek be.
Az egyik szülő arról számolt be, hogy a kislányának az óvodájában olyan toleránsak a szülők, hogy külön hajlandóak voltak tej- tojásmentes tortát bevinni, csak azért, mert a kislány nem ehetett volna egyébként belőle. No de ehhez tényleg hihetetlen odafigyelés kell. Bárcsak mindenki odafigyelne a “más” gyermekre is!
Húsvét környékén pedig kifejezetten kiélesednek a problémák. A gyerekek tojást festenek, sütiznek, nyuszicsokit majszolnak. Az ovikban is begyűrűzik a tojásfestési láz, ami a tojásallergiás gyerekeknek nem jó hír. Ki gondolná, hogy egy gyerek festegetés közben lehet rosszul? Csak remélhetem én is, hogy nem jut eszébe senkinek a hagyományos tojásfestés, és a gyerekek nem kezdenek el tojásokat fújni, majd pingálni… Még egy kis fröccsenésből is lehet baleset. Ha tojásallergiás gyerek van a csoportban, még a hagyományos programokat is át kellene dolgoznia az óvodáknak. Papírtojásokat festhetnének a gyerekek, vagy készíthetnének aranyos kis fészkeket, díszeket, nyuszikat. A tej- és mogyoróallergiás gyerekekre figyelemmel lehetnének, kihagyva a tejcsoki és mogyorós csoki ajándékozásokat. A locsolkodás pedig az allergiás fiúcskáknál kellemetlen procedúra. Esetleg a legszűkebb rokonságban adnak tejmentes és tojásmentes ajándékokat, a legtöbb háztartás ilyenkor csicsog a valódi tojásban és a tejcsoki figurákban… Húsvétkor a tej- és tojásallergiás gyerekeket a szüleik legszívesebben megfognák, és elutaznának velük jó messzire, eltitkolva, hogy “tojásevő ünnep” van.
Ha tetszett amit írtam, és érdekelnek az allergiával és egyebekkel kapcsolatos írásaim, kérlek csatlakozz a Facebook oldalamhoz is, itt: Allergia Blog
Ha van személyes történeted amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból, hogy jobban érezd magad, esetleg receptekkel segítenél sorstársaidon – várom a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com -ra!
Köszönettel: Lin
