Tegnap az ovi szülőértekezletén járt egy gyeremekpszichológus, aki a “régi iskola híve”, nem győzte hangsúlyozni: Ha a gyerek előtt van étel, nem fog éhen halni. A válogatósságról meg úgy kell lenevelni, hogy akár másfél napig ne adjunk a gyereknek enni (csak azt, ami van – amit utál), utána majd el fogja fogadni örömmel az ételt. Ne játszmázzon már velünk a gyerek… (Persze, a gyenge anyukák úgysem képesek ezt rendesen végigcsinálni a gyerekükkel, pedig ez az igazán áttörést hozó megoldás, a többi finomkodó módszer nem valami hatékony.) És különben is, túl sokat erőltettük. Majd eszik, ha akar. Abból, ami van. A régen élt gyerekek éhen haltak volna, ha ezt megengedhetik maguknak. Ráadásul biztos van hiba az anya-gyerek kapcsolatban, ha a gyerek nem eszik. Az anya túlaggódta, túlerőltette, elkényeztette.
Fotó: Freeimages
A mai NlCafé cikke arról szól, hogy már egész gyermekkorban is lehet valaki anorexiás. A cikk, illetve a nyilatkozó pszichológus is a a szülő-gyerek kapcsolatot boncolgatja. (Itt olvashatod.) Kicsit egyoldalúan a szülő-gyerek kapcsolatban keresi a hibát. Az étkezési zavarokat valóban nem szabad figyelmen kívül hagyni, az anorexia pedig rendkívül súlyos betegség. Viszont úgy látom, a cikkben az édesanya nem tette rosszul, hogy nem erőltette rá a tortát a gyermekére. Úgy gondolom, épp olyan beteges az a régi felfogás – ami sokakat érint – hogy nem szabad ételt kidobni. Sok családban a hűtőből a régen megromlott ételeket is el kellett fogyasztani, ha tetszett, ha nem. Kicsit zöld a virsli? Nem dobjuk ki! Két hetes a tészta? Az lesz a vacsora! Illetve, ha nem esett jól az étel, akkor is meg kellett enni. Az anorexia súlyos betegség, de ez utóbbi is étkezési zavarokhoz, túlevéshez, önmagunk, saját érzéseink (és gyerekeink érzéseinek) semmibevételéhez vezet. Az ételek fogyasztása nem lenne szabad, hogy erőszak, kényszer tárgyát képezze.
Van megoldás?
A nemevő gyerekek szülei gyakran mondogatják: Mégis, a gyereknek ennie kell. Nem maradhat éhen! Sokaknál nagyon aktuálisak a kérdések: Nem maradhat úgy, hogy csak pár fajta ételt fogyaszt. Abból is csak épp annyit, hogy ne haljon éhen. Noszogatni kell. Az oviban nem noszogatják… Utál mindent, amit a menzán adnak, semmiből sem eszik. Hogy fog enni az iskolai menzán? Tényleg rosszul lesz, ha nem eszik. Lezuhan a vércukra, és nem tud figyelni, viselkedni. Nem nő. Törékenyek a csontjai. Elfújja a szél is. Folyton beteg. Ideges. Mégsem eszik… Még sosem lakott jól igazán. Sosem eszik abból, amit a család többi tagja eszik. Mi lesz így vele?
Vagy hallgatnak az “öregekre”, és ráhagyják a gyerekre. Ha van otthon mit enni, akkor nem fog a gyerek éhen halni. (Viszont hosszú távon is nyomot hagy az életükön a kisgyermekkori hiányos táplálkozás. Akár felnőttkorukra is megmaradnak az étkezési zavarok. Például van egy kollégám, aki reggeltől-estig képes kizárólag kockacukon élni.)
Ezek valós problémák, és lehet rá jó megoldást is találni. Szerintem az sem jó megoldás, ha ráhagyjuk a gyerekünkre, hogy majd megoldódik, de az sem jó, ha erőszakkal, vagy éheztetéssel akarjuk rávenni azok elfogyasztására, amiket még sosem evett.
Mivel minket is érint, kisebb kutatást végeztem a témában. Természetesen részben igaza van a pszichológusnak, de a megoldás sajnos nem ilyen egyszerű.
A neofóbia a válogatósság súlyosabb formája, amikor a gyermek (vagy akár felnőtt) egyszerűen úgy érzi, képtelen enni bizonyos típusú ételekből vagy inni italokból. Undorodik a látványától is, pedig elvileg ehetne belőle. A leggyakrabban érintett dolgok a zöldségek, gyümölcsök. A neofóbia kialakulását sok tényező befolyásolhatja. (Ez itt egy nagyon jó összefoglaló cikk a neofóbiáról.) Például egyes kutatások szerint azon gyerekek lesznek inkább neofóbok, akik 4 hónapos koruk körül nem fejlődtek megfelelő ütemben, és az édesanyjuk túlzottan noszogatta őket evésre (forrás: itt). Ételallergiás gyerekeket még jobban érinti a probléma, hiszen nekik eleve jobban kell vigyázniuk, hogy mit esznek, hiszen tévesztés esetén akár hetekig fájdalmas tüneteik lesznek. Elég egy rossz falat. (Forrás: itt.) A másik feltételezett hajlamosító tényező az, ha valaki hiperérzékeny szaglással és ízérzékeléssel rendelkezik. Az ilyen érzékeny gyerekek sokkal inkább lesznek válogatósak. (Forrás: itt.) Neofóbiára hajlamosíthat még az autizmus egy formája is, illetve az étkezésekkel kapcsolatos korábbi traumák, rossz emlékek is okozhatják (akár a megtömés, vagy akár allergiás reakció).
Szóval nem szabad leegyszerűsíteni az étkezési zavarokat arra, hogy ha van étel a gyerek előtt, akkor úgyis fog majd enni, nem fog éhen halni.
Néhány családban ez ritka látvány
Fotó: Martin Sach, Freeimages
A súlyosan neofób gyerekek eljuthatnak olyan szintre, hogy csak egy-két típusú ételt fogyasztanak el, és muszáj táplálékkiegészítőket szedniük, hogy egészségesek maradjanak.
A terápiának nem szabad agresszívnek lennie. A gyerek, ha rátukmálják azt az ételt, amitől undorodik, ki fogja hányni, rosszul lesz tőle. Ahelyett, hogy ész nélkül és erőszakkal rá akarnánk erőltetni a gyerekre az ételeket, gondolkozzunk, mi okozhatja a gondokat! Felnőttek és gyerekek részére is kognitív viselkedésterápiát javasolnak. Szó sincs erőszakról! (Forrás: itt.)
Táplálkozási zavarokban tapasztalt, és képzett pszichológus segíthet!
A terápia neve szisztémás deszenzitiváció. Otthoni kezeléssel jár. 4 lépcsője: Jegyzetelés, Jutalom, Relaxáció és Felülvizsgálat.
1. A Jegyzetelési szakaszban a gyerekeket arra ösztönzik, hogy gondolkozzanak el azon, és jegyezzék meg, mit-hogyan esznek – mindezt anélkül, hogy változtatni akarnánk az étkezési szokásaikon, és kognitív érzéseiken.
2. A Jutalom szakaszban történik a szisztémás deszenzitiváció. A gyerekek készítenek azon ételekről egy listát, hogy mit szeretnének talán egyszer majd megkóstolni. Ezek az ételek talán nem különböznek drasztikusan a mindennapi, általuk elfogadott étrendjüktől, de talán tartalmaznak valamilyen ételt, amelyet máshogy készítenek el. Mindez azért van, mert a cél az, hogy a gyereket rávegyük, hogy megkóstoljon új ételeket. A gyerekeket jutalmazzuk, ha megkóstoltak valamilyen új ételt.
3. A Relaxáció szakasz azoknál a gyerekeknél a legfontosabb, akik súlyos bizalmatlanságot éreznek azon ételek iránt, amiket nem szeretnek. A gyerekeket meg kell tanítani relaxálni, és csökkenteni a bizalmatlanság érzését. A gyerekek végigdolgoznak egy csomó bizonytalanságot okozó ingert, és egy mesébe, történetbe illesztik nyugalmat sugárzó képekkel, jelenetekkel. Ezek a történetek magában foglalhatják például azt, hogy egy igazi vagy fantáziában élő embernek segít a gyerek új ételeket megkóstolni. A gyerekek ezután meghallgatják a történetet új ételek fogyasztása előtt, hogy elképzeljék magukat egy kiterjesztett ételkínálatot fogyasztva, relaxált állapotban.
4. Az utolsó, Felülvizsgálati szakban nagyon fontos, hogy a pszichológus szakember nyomon kövesse a gyerek előrehaladását. Fontos szemtől-szemben találkozni a gyerekkel és külön a szülővel is, hogy tiszta képet kapjunk arról, hogy halad a gyermek, és működnek-e a relaxációs technikák.
Összefoglalva: 2-5 éves kor között tipikus a válogatósság. Ha beteges szinten van, ételektől való félelemmel, erős ellenérzéssel társul, akkor érdemes pszichológiai kezelést igénybe venni. A válogatós gyerekeknél át kell gondolni, hogy miket fogyaszt, és a hiányzó tápanyagokat pótolni kell. Ételallergiás gyerekeknél különösen oda kell figyelni erre, mert ők alapból nem fogyaszthatnak mindent. (Tejallergiás, vagy tejet nem fogyasztó gyerekeknél a kalciumpótlás ilyen fontos például.) Az erőszakos táplálás is étkezési zavarokhoz vezet!
(Akár úgy járhatunk, mint az NlCafé fent említett cikkében a túlsúlyos édesanya, akit gyermekkorában a szülei folyamatosan piszkáltak és gyógyszereztek étvágytalansága miatt. A “megeszed az utolsó falatot, akkor is, ha tele vagy” hozzáállás pedig felnőttkori túlevéshez, kényszerevéshez, és szintén elhízáshoz vezethet. Az óvodapszichológus kiéheztetős módszeréről pedig a következő a véleményem: Mint ahogy az éhezés időszakában, háborúk idején, vagy háborúk után valóban nem tehették meg a gyerekek, hogy ne egyék meg akár a hulladékot is. Tehát kényszerrel valószínűleg meg lehet törni a gyerekeket. Viszont ennek olyan súlyos következményei lehetnek, amit gyakran láthatunk akár a szüleinken, nagyszüleinken: Az étel a központi, legfontosabb témájuk, a család traktálása, tömése tölti ki az életüket. A hűtők és mélyhűtők tömve vannak, mintha háborúra készülnének, és sokszor elhízottak, mert túlevéssel kompenzálnak. Én inkább nem sokkolnám, nem éheztetném a gyermekem, nem szeretném, hogy felnőttkorában evési zavarai legyenek.)
Ha nagyon elveszettnek érzed magad a gyermeked táplálásában, akkor képzett, és a témában gyakorlott szakemberhez fordulj.
Ételallergia vagy intolerancia gyanúja esetén klinikai gasztroenterológushoz fordulj!
Ha tudsz angolul, itt letesztelheted, hogy csak válogatós-e a gyereked, vagy neofób. Ráadásul talán magyarázatot is találsz arra, hogy miért alakult ki nálatok ez a probléma!
Pályázaton indulok ezen írásommal, ide kattintva olvashatsz még pályaműveket
A további cikkekért kövesd Allergia Blog Facebook oldalunkat!
Ha van személyes történeted, amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás/érzékeny sorstársaidon – várom a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com -ra. Akár meg is jelenhet az oldalunkon az írásod!
Köszönettel: Lin
A gasztroenterológián talán tudnának javasolni valakit, aki együttműködik velük. A speciális, jól képzett szakemberek rejtve vannak!
Végre egy olyan cikk, melyben valami javaslat is van. Nem találtam egyébként terapeutát, aki ezzel foglalkozna! Tudsz valakit? Megköszönném!