Az egész úgy kezdődött, hogy szükségünk volt egy szekrénysorra a gyerekszobában. Valami gyerekbarátra, olcsóra. Nyilvánvaló volt, hogy egy megfelelő környezetből származó, normális állapotú használt bútor tökéletes lesz. Természetesen nekiestünk az online hirdetéseknek, és találtunk is pár megnézésre érdemeset. Természetesen nem nedves környezetből származó bútort kerestünk, lehetőleg füstmenteset. Mi baj is lehetne a szekrénysorvásárlásból?
A szállítók meghozták a szekrényeket, otthon alkoholos tisztítószerrel alaposan kitisztítottam kívül-belül.
Pár nap múlva a kislányom lábain megjelent egy sor viszkető folt. Aztán máshol is. Egyre több, nagyon viszkető. A szeme is bedagadt. Először arra gondoltam – mivel nagyon allergiás – hogy evett valami rosszat. Az óvónők persze elküldtek orvoshoz. Nem háziorvoshoz vittem, hanem bőrgyógyász szakorvoshoz, aki megállapította, hogy a gyereken nem himlő, és nem is allergiás foltok vannak, hanem rovarcsípések, melyek allergiás reakciót váltottak ki.
Egyik éjjel, amikor felébredt, észrevettem, hogy egy kis bogárka szalad az ágyában. Elkaptam. Kicsi volt, lapos. Másnap azonnal kimostam 60 fokon a takarót, és az összes ágyneműt. Pár napig nem is volt gond, nem voltak újabb kiütések, és naivan azt gondoltam, biztos az az egy bogárka volt a tettes.
De tévedtem, nem oldódott meg a baj. Amikor újabb bogárkát találtam az ágyikóban, lefotóztam, és utánanéztem az interneten, mi is lehet. Ágyi poloska… (Ide kattintva olvashatsz az életükről bővebben.)
Irány az internet, próbáltam mindent meg tudni a poloskák életéről és haláláról. Nagy túlélők, és megbújnak apró résekben, lehetne mosni, hajszárítózni – mindent, minden apró rést végig… Lehetetlen, és nem is biztos, hogy hatékony. Ezek a kis lények akár hónapokig képesek megbújni egy-egy résben, evés-ivás nélkül is túlélik sokáig. Minden talált anyag azt javasolta, hogy hívjunk hivatásos rovarirtót.
Találtunk is egy céget, korrektek voltak. Ide-oda sprézett az rovarmentesítő alkalmazott valamilyen vegyszerrel – bútorok köré, ágyra… Büdös volt. Természetesen rázott a hideg, hogy a gyerek majd abba az ágyba fog befeküdni, ahová ráfújt emberünk. Garantálták, hogy pár óra szellőzés után elmúlik a szag, és nem egészségkárosító a szer. Persze nem szabad felmosni 5 napig, mert akkor hat, amikor a kártevők belesétálnak, leginkább éjszaka, hiszen akkor bújnak elő a parányi vérszívók. A fújást pedig két hét múlva meg kell ismételni. Az internetes előkutatásaim alapján nem volt túl bizalomgerjesztő a módszer, nem reménykedtem nagy áttörésben.
Ugyanakkor – mivel a bútort akkor csak két hete vettük, úgy gondoltam, hogy egy-két bogárhulla lesz az eredmény.
De pár napon belül a lepedő, az ágy körül lévő föld, és a szekrények környéke is tele volt apró bogárhullákkal. Mini horrorfilmben éreztem magam, és utána hetekig minden este néztem az ágyakat, nem jelennek-e újra meg a kis élősködők.
Szerencsére nem jött azóta hívatlan látogató, nem voltak rajtunk “allergiás kiütések”.
Sokszor gondolkoztam rajta, hogy vajon hibáztunk-e azzal, hogy használt bútort vettünk.
Egy kérdezz-felelek oldal megnyugtatott, hogy a bútorszállítók is terjeszthetik a bogarasságot – mivel sok helyről szállítanak, bárhol összeszedhetnek mindenféle bogarakat. Ha vadiúj bútort vettünk volna, akkor is előfordulhatott volna.
Kívánom, hogy soha, senkinek ne legyen hasonló tapasztalata! Ha meg megjelennek az élősködők, gyorsan szabaduljon meg tőlük mindenki!
Éljenek a modern vegyszerek! Szerencsére azóta is élünk, a bogárkák meg nem.
Viszkető bogárcsípésekről még IDE KATTINTVA olvashatsz. Ez talán még rosszabb, sőt, járványügyi helyzetről számolnak be.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: