Bekerülni egy normális gasztroenterológushoz: kisebb kálvária

A kizárólag szoptatott babámnál kitapasztaltam, hogy milyen ételektől van tünete. Ha én ettem az ételből, ő viszketett, nem evett, rosszul érezte magát. Egy nagy csomó ételtől volt baja, ha ettem: tejtermékek, tojás, olajos magvak, szója. Egy keveset sem ehettem azért, hogy neki ne legyenek tünetei. A család, és a kiterjedt környezetem is elég furcsálkodva tekintett a szigorú diétámra, pedig működött.

A hozzátáplálás kezdeteikor pedig természetesen semmi olyat nem adtam neki, amitől az anyatejen keresztül is baja volt.  Mégsem ment a hozzátáplálás, semmit sem akart elfogadni. Illetve amit elfogadott, attól baja volt mindig: tojásmentes tésztától kiütések, allergiásoknak készült péptől hangyacsípés-szerű kiütések mindenhol, ahol hozzáért (Sinlac-Sinemil)…. Egyedül rizst evett egy keveset a babám, kevés natúr gesztenyét, kölesgolyókat. Ez az állapot egészen sokáig eltartott, és valahogy nem akart többet, több félét enni. Nyilvánvalóvá vált, hogy gasztroenterológus segítségére lesz szükség – egyrészt, hogy biztosan megtudjuk, mi a babám baja, másrészt pedig ilyen nagyként (13 hónaposként) nem élhet valaki kizárólag anyatejen… Én éheztem, ő csak rajtam lógott, de nem tudott enni szinte semmi mást. Kilátástalannak tűnt  a helyzet.

Idejekorán megtanulta a lányom, hogy bizonyos dolgokat nem ehet. De igaz, nem is nagyon akart.

Sikerült időpontot kapni egy gasztroenterológushoz, aki a klinikán heti egy napot rendel. A rendelés tele, hiába az időpont – pár óra várakoztatás után kiküldte az asszisztensét, aki megkérdezte tőlünk, mi a csudát akarunk. Elmondtuk neki mi a baj, ő pedig visszament a doktornőhöz. Azzal az üzenettel jött vissza, hogy menjünk el bőrpróbára. Semmi orvosi megbeszélés, semmi kivizsgálás, semmi felvilágosítás – egyenesen a tesztelő helyiségbe. Ha nem lennék vérmes típus, biztosan azonnal engedelmeskedem, de mivel felhúzott a sok órás várás, és amúgy is elfogadhatatlan, hogy egy orvos meg sem hallgat – beszélni akartam vele – miért szurkálnák meg a gyerekem, mi a kockázata, miért van erre szükség? Mivel “pattogtam”, beengedtek a dokihoz, aki röviden elmondta, hogy mert kell a teszt, és kész, tudniuk kell, hogyan reagál, meg fogják szurkálni, gyorsan kész. Anélkül nem is beszélgethetünk.

Elmentünk hát a bőrtesztre, ami úgy zajlik, hogy 12 legismertebb allergén étel allergén-kivonatával csöppeket tesznek a gyermek alkarjára, meghatározott helyekre, majd egy tűvel bele-bele karcolnak a cseppekbe. Így kell hagyni egy darabig, nem szabad engedni, hogy mozdítsa a kezét, meg sem szabad vakarnia. 15 perc elteltével a teszt kész, és azzal, hogy hol-mennyire pirosodik be, következtetni enged arra, hogy az adott élelmiszerféleségekre allergiás-e a gyerek. Nos, az én gyerekem majdnem mindenre allergiás volt a teszt alapján, a legtöbb allergénre 4+-esen, ami extrém allergiát jelent. A legerősebb allergia. A tesztet végző asszisztens szörnyülködött egy sort, hogy ilyet ritkán látni, és ugyan mivel etetem a gyerekem. Keserűen csak annyit tudtam felelni, hogy épp ezért vagyunk itt, hogy kapjunk segítséget.

Kicsit önelégülten mentem vissza a babámmal az orvoshoz, lebegtetve az eredményt, várva támpontokat, tanácsokat, tájékoztatást, reméltem, hogy végre szóba állnak velem. Reméltem, hogy többek között arra is rájöttek, hogy nem vagyok teljesen elmerozzant, és nem a légből kaptam, hogy a gyerekem allergiás.

De nem, nem álltak velem rendesen szóba. A “kedves” szakorvos kollegina közölte velem, hogy oké, a teszt pozitív lett, majd három hét múlva be kell feküdnünk terhelésre. De még kell vérvétel is. A terhelésig meg lesz majd annak is az eredménye. Ekkor eldurrant az agyam. Terhelés? Miféle terhelés? Amikor a gyerekem semmit sem tud enni, amikor az anyatejen keresztül is gondokat okoz az allergén, hogy képzelik, hogy majd direktben kapjon belőlük? Vagy ha bele is megyek a terhelésbe, hát mi baja lenne tőle? Miért kéne, hogy szegény újra tele legyen sebekkel? És mi lenne, ha befulladna, vagy még nagyobb baja lenne? Mik a kockázatok? De semmi tájékoztatást nem kaptam. Terhelés három hét múlva, addig anya tartson teljes diétát…

Padlóra küldött a hidegsége, a pimaszsága, az, hogy ennyire hülyének néznek, és nem kapok semmilyen támpontot. De nem az a típus vagyok, aki hagyom magam. Írtam hát a klinika igazgatójának, és kértem hogy befekvés előtt tájékoztassanak, hogy egy ennyire allergiás gyereknél hogyan képzelték el a terhelést, mik a kockázatok, illetve kértem az ételallergiákkal kapcsolatos hivatalos tudományos alapú leírásokat, mi várható, elmúlik-e, hogyan kellene hozzátáplálnom – én is, a gyerekem is éhesek voltunk…

Szerencsére az osztályvezetőhöz eljutott a levél, és behívatott. Ő sem volt valami szimpatikus hölgy. Hivatalos írásbeli tájékoztatást ugyan nem adott, de addigra megérkeztek a vérteszt eredményei is, melyek alátámasztották a bőrtesztét: a kislányom egy csomó mindenre, extrém módon allergiás. Az osztályvezető asszony a maga mutyizós stílusában megnyugtatott, mondott pár – addigra általam is ismert – információt. Lényeg, hogy el kell kerülni az összes allergént. Erre a találkozóra szerencsére elkísért az addig teljesen hitetlenkedő apósom – talán remélte, hogy meggyőznek engem arról, hogy tévképzeteim vannak a gyermekem allergiájával kapcsolatban. De éppen az ellenkezőjéről győztek meg. “Megveregették” a vállam, hogy milyen jól kitaláltam, mi a baj. És szerencsére nem kellett részt venni a terheléses klinikai bennfekvésen. Mázli volt, hogy kiderült, hogy a babám túl allergiás ahhoz, hogy a tesztelés kockázatai megérjék. Kaptam lehetőséget, hogy majd később a klinikai vezető dietetikussal is beszéljek, merre menjen tovább a hozzátáplálás – erről majd később számolok be – ez is egy furcsa kör volt…

De ami haszna volt a dolognak: Bebizonyosodott, hogy helyes volt a feltételezésem. A család végre jobban elfogadott, és nem csempésztek az ételeimbe vendégségek során titokban tejet vagy tojást.

Ettől függetlenül ezekben az orvosokban megrendült a bizalmam – de később találtam egy jobb szakembert. A szakorvosok sem egyforma képzettséggel rendelkeznek. Muszáj észnél lenni, és megtalálni a biztos információforrásokat.