Baj, ha nem eszik a gyerekem?

Az “új vonalba” tartozó felfogás szerint nem baj, ha nem mindig úgy eszik a gyermek, ahogy az elvárt. Ami nyilván érthető is, mi sem vagyunk mindig egyformán éhesek. Főleg, ha betegek vagyunk,  vagy ha előző étkezésnél dugig ettük magunkat valami táplálóval. Nem lenne szabad erőltetni, hogy a gyerekek mindig egyenek, nem lenne szabad standardizálni egy gyerek étvágyát. Sokan az étvágytalan gyereknél is úgy találják, ha éhes, enni fog, ahol van mit enni, ott úgy sem fog éhen halni a gyerkőc. Ez egy meglehetősen korrekt és megnyugtató írás, itt olvashatod. (Ez itt például egy jó írás az “új vonalbéli” cikkek közül, szintén érdemes elolvasni.)

Néhány családban ez ritka látvány Fotó: Martin Sach http://www.freeimages.com/profile/cybermarti

Vannak azért olyan helyzetek, amikor az anyukák nem hiába aggódnak. Hiába mondják sokan, hogy a fejlődési görbék nem mutatnak valós képet, és a gyerekek fejlődése nem sztenderdizálható, eltérő ütemben történik- ettől függetlenül nem szabad a fejlődési görbéket figyelmen kívül hagyni.

Ha a normálistól eltér a gyerek súlya, vagy a magassága, akkor bizony fel kell tenni a kérdést: – Mit, mennyit eszik a gyermek? Elegendő ez? (A szoptatott babáknál érdemes mérni szoptatás előtt és után a súlyt, hogy megtudjuk, mennyit evett.) Ha a magassága nem felel meg a korának, akkor érdemes azon elgondolkozni, hogy vajon megfelelő mennyiségű tejet, vagy kalcium tartalmú élelmiszert eszik?

Egy valami biztos: ha a gyerek étvágytalan, vagy gyakran vannak gyomorpanaszai – hasmenés, hányás, akkor szakorvosi, gasztroenterológiai kivizsgálás nélkül ne kapjon étvágynövelő szteroidokat (Pl. Peritolt). A Béres Csepp, vagy homeopátiás bigyók (mely utóbbiak hatásában nem hiszek), nem fognak ártani – kivéve, ha a gyerek érzékeny rájuk, pl. a homeopátiás szerekben gyakran található laktózra.

Sokszor előfordul természetesen, hogy az aggódó szülők felkeresik a gyermek háziorvosát, aki ha régivágású doki, önmaga kívánja megoldani a problémát (főleg, ha még el is rendelt egy általános laborvizsgálatot, és az alapján nem volt kimutatható probléma). Gondolkodás nélkül felírja a legerősebb gyógyszereket, hogy a szülők aggodalmát lecsillapítsa, és elnyomja az árulkodó tüneteket. (Pont egy ismerősömmel történt meg, az egy éves gyerek étvágytalanságára Peritolt írt fel a háziorvosa, és hozzátette, hogy a mellékhatások miatt evés közben el fog aludni a kicsi. Ráadásul olyan fiatal volt a gyermek, akinél ezt az erős gyógyszert nem lett volna szabad egyáltalán alkalmazni.  Szerencsére a szülők kitartottak amellett, hogy ki kell vizsgáltatni, a gasztroenterológiai kivizsgálás tejérzékenységet állapított meg, a tej étrendből való teljes száműzése megoldotta az étvágytalanságot, és végre rendesen fejlődik a gyerek, és hajlandó enni.)

Először persze érdemes általános vérképet készíteni – hátha olyan egyszerű a probléma, amit ez az egyszerű vizsgálat is kimutat – például a vashiány is okozhatja a bajt.

De egyre több gyerek ételallergiás, és egyre többször okozza a problémát valamely tápanyag felszívódási zavara. Például laktóz-intoleranciában szenvedőknél gyakoriak a puffadásos, néha hasmenéses tünetek, és sokszor magatartás problémát is okoz a “rossz” tápanyag. Nem feltétlenül egyértelmű a laktózérzékenység felismerése sem, hiába ismerjük a tipikus tüneteket – nem mindenkinél jelentkeznek egyformán.  A lisztérzékenység is tud lappangó lenni, akár étvágytalansággal, puffadással, gyakori hasmenéssel is járhat. Azon ételek, étel adalékanyagok, fehérjék, melyekre a gyerekek allergiások, elfogyasztás után okozhatják az emésztőrendszer gyulladását. Gyulladt gyomor- és bélrendszerrel a gyerekek nem kívánnak enni, és hiába kínáljuk kedvesen vagy csak rájuk hagyjuk a döntést – nem fognak kérni. Ételallergia gyanúja esetén mindenképpen menjenek el gasztroenterológus szakorvoshoz. Mivel általában hónapokig kell várni az időpontra, otthon szétválasztó diétával  a szülő kiszűrheti, mely tápanyagra lehet érzékeny  a gyermeke. A leggyanúsabb tápanyagot több hétre teljesen ki kell hagyni az étrendből (szoptató anyának a saját étrendjéből), majd megnézni, hogy a gyermeke állapota javul-e ez idő alatt. Ha javul, akkor nagy a valószínűsége, hogy az a bizonyos tápanyag okozta a gondot. (A leggyakoribbak: tej, tojás, diófélék, mogyorófélék, szója, hal, húsok, eper, liszt.)

Más is okozhatja az étvágytalanságot, ha nincs szervi oka. Ha a gyerek számára az evés kötelezettség, mert erőltetik, tömik, akkor nem fog szívesen enni. Számára az evés ekkor stresszhelyzetet jelent, és elutasítja.

Bizonyos gyerekek neofóbok. Idegenkednek az új ételekkel szemben, és csak a szokásos ételt hajlandóak megenni – szinte rettegnek a gyümölcsöktől, zöldségektől. Erre is van magyarázat. Itt olvashatsz egy összefoglalót. Lényege: “A neofóbia gyökere állítólag az állati ösztönökben keresendő, és tulajdonképpen a túlélést szolgálja: azok az állatok, melyek már eléggé felnőttek ahhoz, hogy egyedül szerezzék meg maguknak az élelmet, de abban még nincs tapasztalatuk, mi ehető és mi nem, a „jobb a békesség” talaján állva nem kockáztatnak és nem esznek meg olyasmit, amit korábban még nem próbáltak.”

Vannak olyan gyerekek is, akik nem tudják az éhségérzetet az evéssel összekötni. Általában “túl elfoglalt” a gyerek, játszik, és nem akarja abbahagyni ezt a tevékenységet az evés idejére. Túléhezik, a vércukorszintje lezuhan, ezért ingerlékeny (sőt, néha dühös, csapkodó, kezelhetetlen) lesz, és ekkor sem lehet megetetni, mert nem érzi, hogy mi a baj, csak azt, hogy rosszul van. (Ilyen esetekben nem lehet más tenni, el kell terelni a figyelmét, és közben megetetni – pl. bármilyen rossz is, videó nézés közben.) Ha egy hasonló eredetű rossz szokásról van szó, a gyerek minden alkalommal csak a túléléséhez feltétlenül szükséges pár falatot fogja megenni, és akkor sem a legegészségesebb ételeket. Bárki bármit is mond, szerintem jobb trükkökkel (pl. játszás evés közben, fürdőkádban etetés) rávezetni a gyereket, hogy a tele has mellett jobbat játszik/alszik. Nem szabad csak ráhagyni a dolgot, és benne hagyni a rossz étkezési szokásrendszerében – az étkezési szokásokat is tanulják a gyereke, hiszen ha nem tanulják meg, milyen a jóllakottság, akkor akár felnőttként is étkezési gondokkal fognak küzdeni, és egész gyermekkorukat végigkísérheti a fáradékonyság, alultápláltság, gyengeség.

Viszont sem az erőszak, sem az étvágynövelő szteroidok nem fogják megoldani a probléma gyökerét.