Vegából húsevő. Na bumm, ennyit a szenteskedésről

Kívánatos?

2003-ban lettem vega. A párom férfi létére meggyőződéses vega volt, nem is kívánta a húst. Nem kimondottan vallási okai voltak, bár a kiindulópontja vallásos volt. Igazából engem  meggyőzött az elveinek és az életmódjának: mélyen belegondolva tényleg kegyetlenség, ami a mészárszékeken történik. Vadász ismerősömmel is beszélgettem – őt sokan bírálják a vadászat brutalitása miatt, és alapból védekező állásponton van. De szerintem inkább legyen vadász vagy sportszerű horgász valaki, mint az igazi életet nem élő, hormonokkal felturbózott, majd tömegesen lemészárolt állatok fogyasztója. Ez utóbbi olyan egyszerű, bemész a multiba, ott sorakoznak a rózsaszín húsok, kérsz egy darabot, és nem is gondolsz bele, milyen életútja volt az állatnak… Ráadásul olcsó, gyors kalória. Sokkal olcsóbb, mint a gomba, a minőségi sajtok.

Vegának lenni. Klassz! Lehetsz racionalista.

Tehát minden afelé mutatott, hogy meggyőződéses vegává váljak. Ráadásul egyre több természettudományos műsor foglalkozik azzal a témával, hogy a tengerek lehalászottak, a természet kizsákmányolt, és rengeteg takarmány kell ahhoz, hogy egy-egy állat felnőjön, luxus levágásra tömegesen tenyészteni az állatokat. Elkezdtem a vega diétát. Elég keményen csináltam, az első hónapokban megvonásos tünet-szerűségeim is voltak, annyira hiányzott a jól megszokott tápanyag. Aztán szépen lassan átszoktam a lakto-ovo vegetarianizmusra, tehát tojást, tejtermékeket, olajos magvakat ettem – nem is volt semmi bajom, nem változott semmi az életemben, nem lettem pörgősebb sem, de nem lettem fáradékony, vitaminhiányos sem. Persze a speciális és szigorú diéta miatt elég régóta harcban voltam a tipikusan húsevő világgal – olyan fura lett hirtelen, hogy minden nap húst esznek az emberek. Egészen meglepett, hogy alig van olyan étel, ami nem húsféle. Az éttermek vega kínálata pedig általában igen egysíkú: rántott sajt, rántott gombafejek, jobb esetben grillezett sajt, grillezett zöldségek. Meglehetősen szigorú diéta, sosem csaltam. 2003-2012-ig voltam vega. Érdekes, küzdelmes időszak volt. Úgy terveztem, hogy a gyermekem is így fogom nevelni. Nem vallásosság volt, csak valamiféle “ellenszél” voltam a társadalomban, racionalistának gondoltam magam, valódi állatvédőnek (aki nem a kirakott kiscicákért kampányol a fészbukon, hanem komolyan is gondolja: nem bánt állatot, maximum csak a szúnyogokat). Őszintén? Önelégült érzés volt.

Vega baba lesz! Vagy nem?!

El is határoztam, hogy mivel nekünk ennyire bevált a vega életmód, a születendő babám is vegetáriánus lesz. Természetesen lakto-ovo vega, hogy mindene rendben legyen, ne legyen tápanyaghiánya, mégis, legyen a családunknak egy békés, “más” életmódja. Találtunk is egy kedves, toleráns gyermekorvost, aki nem akart rendőröket ránk szabadítani arra a gondolatra, hogy a gyermek nem fog húst enni. Megszületett a gyermekem. Én rengeteg tejet kívántam, és nekem is rengeteg tejem termelődött. Minden normálisnak tűnt, egy darabig. Aztán a babám bőre egyre szárazabb lett, hámlott, be volt gyulladva, vakarta. Már másfél hónaposan próbálta vakarni magát! Kizártam minden külső allergént, az összes mosószert bababarátra cseréltem, és csak patikai krémeket használtam – nem értettem, mi lehet a gond. A tünetek viszont csak súlyosbodtak. Utánaolvastam, hogy lehet, hogy a bőrgyulladást ételallergia okozza, mert a tej-, a tojás- az olajos magvak is, minden, amit a kismama elfogyaszt, kiválasztódik az anyatejbe, és tüneteket okozhat. Így elkezdtem szigorúan tej-, tojás-, szója- és olajos mag mentes diétát folytatni. És lám-lám, a babám bőre teljesen meggyógyult. Egy évre rá az általam elválasztó diétával kitapasztaltakat a gasztroenterológián tesztekkel be is bizonyították: a gyermekem súlyosan ételallergiás.

Húsevés! Az élet rendje?

Körülbelül egy év “éhezésem” után – szoptatás mellett szinte alig tudtam magamhoz venni értékes, fehérjedús tápanyagot – vissza kellett térnem a húsevéshez. A férjem is követett ebben. Tulajdonképpen a vegetáriánus életmód arra volt jó, hogy begyakorolhassuk, milyen egy bizonyos táplálék nélkül élni, és hogyan kell szigorúan odafigyelni, hogy véletlenül se kerüljön semmi olyan az asztalra, ami tartalmaz abból a tápanyagból. Korábban ez a hús volt, most a tej, tojás, olajos magvak.  Korábban a diétázás “hobbi”, alternatív életmód volt, most pedig a gyermekem életminősége, egészsége, fejlődése múlik azon, hogy megfelelően tartjuk-e be a szigorú diétát. Az esetünkben ez volt az egyetlen racionális döntési lehetőség, hogy megátalkodott húsevőkké váljunk családilag. Már-már paleo-család lettünk. 🙂

Őszintén? Hiányzik az, hogy lelkifurdalás nélkül egyek meg egy ételt. Mivel a lányom imádja az állatokat, és nagyon sajnálja, ha bajuk van, nem is igazán érti, hogy kerül az asztalra a hús, nem tudom, hogy fogom neki elmagyarázni… Ha lehetne gyógyítani az ételallergiát, lehet, hogy újra próbálkoznánk a lakto-ovo vegetarianizmussal. De a gyógyulásra sajnos nincs sok esély, a gyermekem meg nem nyúl, hogy csak répán nőjön fel.