Allergia és életmód

Ó, bárcsak… Élet ételallergiával

Nincs 100%-ban biztonságos választási lehetőség

Nincs 100%-ban biztonságos választási lehetőség

“Játsszuk azt, hogy sütök palacsintát! Tejes-tojásosat!” “Játékból tortát eszek, mogyorósat, mákosat!” “Ki kér tejes fagyit?” Szerepjáték egy három és fél éves gyereknél. De miért hangzik ez nekem szívszaggatóan? A kislányom, ahogy nő, egyre többet álmodozik arról, hogy azt ehessen, mint mások. 3,5 éves, és kezdi érteni, hogy ő más. Éteallergiás, nem is kicsit. Mindig vigyázni kellett, hogy nehogy olyat egyen, ami allergiát okoz nála. Amíg egészen pici volt, az volt a gond, hogy válogatós volt. Zöldségek, gyümölcsök, hús? Véletlenül sem. Szinte minden másra meg allergiás volt. Még a gabonafélékre, és az allergiásoknak készült Sinemil pépre is eleinte. Nagy feladat volt kitalálni, hogy mit egyen, hogy megfelelően fejlődjön, minden tápanyagot megkapjon. Maga a csoda, hogy a méretei a korosztályának megfelelnek, sőt! (Azt hiszem, ezt a sok-sok anyatejnek köszönheti.)

Most, hogy nagyobb, óvodás, próbál megküzdeni azzal a stresszel, hogy látja, hogy mások mást esznek. A többiek ehetnek tejes, tojásos, magvas dolgot, ünnepekkor sütiket, nasikat, ő pedig csak maximum keserű csokit, pár féle biztonságos kekszet, korlátozott típusokat. Ha valamelyik gyereknek szülinapja van, és visz be tortát az oviba, a kislányom sosem ehet belőle. Ha elmegyünk egy pékségbe, legjobb esetben is csak vizes zsemlét ehet, pedig ott a széles választék, a finomabbnál finomabb dolgok. Fagyizás?… Veszélyes. Ha van is egy-egy fagyizóban diétás fagyi, ugyanazzal a kanállal adják, mint a nem diétásat, ráadásul a tölcsérről sem tudják, hogy mi is van benne. Ha elkerülhető, kihagyjuk.

Az ovisok ilyeneket esznek, a lányom meg kap egy kis étcsokit...

Az ovisok ilyeneket esznek, a lányom meg kap egy kis étcsokit…

 

De azért néha kockáztatunk, mert annyira vágyik rá. Olyan helyeken kockáztatunk, ahol leteszik a nagyesküt, hogy biztos nem tartalmaz se tejet, se tojást, se dióféleséget az adott termék. Többnyire bejön, de volt már rá példa, hogy pékségben esküdöztek, hogy minden tejmentes, tojásmentes, bármit választhatok – és ott sorakoztak a sajtos és túrós dolgok a kínálatban. Természetesen semmit sem mertem venni. Nem hülyének nézem az eladókat, csak tájékozatlannak. Van, hogy háromszor is rákérdezek mi van az ételekben, más módokon. Tej- tojásmentes? … Igen. De nincs benne sajt, tejföl, tejpor, tojáspor, tojássárgája sem? … Ja, tejpor az van benne. Tojással meg le van kenve, de csak a teteje. Tipikus válasz.

Bio izé

Bio izé

Néha, nagyritkán egy-egy bioboltban be lehet szerezni ehető, nem túl “bio” ízű finomságot. A nagyobb boltokban pedig a túró rudik mellett ott sorakoznak a gesztenye Esztik és Marcik. De volt már rá példa, hogy a lányom sztárjkba fogott. Ő azt akarja enni, amit a többiek! Ő túró rudit akar, a pöttyöset!!! Ha megszakad is a szívem, természetesen nem kaphatja meg ezeket. Mert persze mi lenne, ha egyszer kapna egy túró rudit? Mondjuk legjobb esetben szembedagadás, és egy hét gyomorgyulladás. (Volt már, hogy véletlenül egy kortynyi olyan levest evett, melyben tojásos tészta főtt – az eredmények: bőrgyulladás, sebek, szem bedagadása, acetonos rossz lehelet, hasfájás, rossz kedv voltak a tünetek.) Rosszabbra meg nem akarok gondolni, mi történhet, ha mondjuk enne egy tojásos habcsókot…

Megkívánja, aztán nem ehet...

Megkívánja, aztán nem ehet… A tipikus vendégség.

Nagy családi ebédek rokonoknál? Nem igazán jöttek be. De – hozzáteszem – ha ezerféle dolog lenne a lányom elé téve, akkor sem biztos, hogy enne bármiből is. Mégis… Amíg vendégségben a többiek tucatnyi finomság közül válogathatnak – sütik, sültek – mind tejjel-vajjal-tojással készültek, és természetesen az allergiás kicsi rokonra is gondoltak a felmenők – egyféle étellel, egy külön menüvel, hogy ehessen. Nem mintha nagyétkű lenne, de azért valahogy mégiscsak hiányzott az a kínálat, amit a többiek kaptak, az ötféle süti, a háromféle hús, kétféle köret, és saláta. Ha buliba magunknak is kell vinni az ennivalókat és saját, biztonságos édességeket, olyan jó lenne, ha a rokonok nem mondanák, hogy márpedig nem lehet jól tej-tojásmentesen sütni. Lehet. Nehéz. A krumplipüré ehető tejfölmentesen – margarinnal kikeverve. A húst sem muszáj tojásos rántásban rántani, lehet hüvelyesliszttel is, vagy csak sima lisztben megforgatva. A sülteket nem kell feltétlenül tojással tölteni, és a serpenyőket lehet margarinnal is kikenni, nem csak vajjal. Az összejöveteleket mi tartjuk inkább, igaz, nem lesz háromféle hús, és ötféle süti, hanem maximum 1-2 féle, de így minden asztalra kerülő dologból ehet a lányom. Nem érheti olyan étkezési baleset sem, hogy véletlenül rossz ételből vett, vagy csak tojásos olajban sült dolgot kap. Tulajdonképpen az egész háztartásból kitiltottuk az allergéneket.

Azóta a férjem egyre ügyesebben süt sütiket, én meg palacsintában vagyok jó. Múltkor a férjem szuper tej-tojás-dióféle mentes tortát sütött, csokis piskótás alappal. Nem hiányzott az ízhatásból semmi! Sőt! Nagyon büszke vagyok rá.

Voila! Nem látszik rajta, hogy diétás. És az ízén sem érződött.

Íme! Nem látszik rajta, hogy diétás. És az ízén sem érződött.

Bárcsak lenne pár olyan hely, ahol a pékségek bevállalnák, hogy a tejet és tojást kihagynák az összetevők listájából! Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb helyen csak hagyományból használnak némi tejet vagy tojást a receptekben (nem a túrós buktára gondolok, hanem csak a kiflikre, lekváros táskákra, szilvás pacsnikra). Ha meg tudnák oldani a sütést ezek nélkül a legtipikusabb allergének nélkül, egy csomó allergiás ember ehetne nyugodtabban, és válogathatna a péksütemények közül is. A helyi kis pékség jelenleg kísérletezik a tej-tojásmentes kakaóscsiga receptjén! Ha sikerül, legalább lesz valami “instant”, és bármikor beugorhatnánk egy kis nasiért.

Egy ismerősöm, aki egész gyerekkorában ételallergiás volt (de szerencsére kinőtte) azt mondta, hogy az ilyen diéta, és a gyerek ételallergiája leginkább a szülőket viseli meg. Benne nem hagyott olyan mély nyomokat, hogy gyerekkorában gyakran rosszul volt, illetve hogy mást kellett ennie, mint a többieknek. Vajon csak elfelejtette?

Nektek van ételallergiás gyereketek? Ti hogy birkóztatok meg a mindennapokkal, és az ünnepekkel?

 

Ha tetszett amit itt láttál, és érdekelnek az allergiával és egyebekkel kapcsolatos írásaim, kérlek csatlakozz a Facebook oldalamhoz is, itt: Allergia Blog

Ha van személyes történeted amit szeretnél megosztani, vagy csak kiírni magadból, hogy jobban érezd magad, esetleg tapasztalatokkal, receptekkel segítenél ételallergiás sorstársaidon – várom a leveled az allergia.cafeblog@gmail.com -ra!

Köszönettel: Lin

 

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Viktória cfve says:

    nálunk is mindegyik gyerek tejallergiás, a legnagyobb nem eszik szinte semmit, válogatós 🙁 a fenti helyzetek ismerősek, de szerencsére a nagyik idővel begyakorolták a tejmentes ételeket, sütiket, igaz nálunk csak tejre, szójára érzékenyek és nem olyan vészesek a tünetek (kivéve a nagynál -ő már 3 volt, mire kiderült mi áll a tünetek mögött, nem tudom, van-e egyáltalán esélye kinőni még…)
    Jó a cikk, bár persze szomorú, hogy ez a helyzet.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!